Kid meglepetten nézett barátnőjére, mikor felbukkant az ajtóban.  Lorena odasietett hozzá és óvatosan átölelte.

-          Mi történt?

-          Nem tudom…de te hogyhogy itt vagy? –csodálkozott még mindig Kid.

-          Jaj…el se hiszem, hogy megtaláltalak.- mondta megkönnyebbülve a lány, majd leült az ágy szélére.- Tudod nem vetted fel a telefont és Kimi se….szóval aggódtam.- folytatta a lány.

-          De mégis honnan tudtad, hogy hol keress?

-          Nem tudtam, csak egy megérzés volt.- magyarázta Lorena.

-          Örülök, hogy itt vagy!

-          Én is!

-          És Kimi, minden rendben van akkor veletek?- faggatta Lorena.

-          Rendben lenne? Nem tudom…mert mikor megérkeztem elküldött a fenébe…aztán mikor felébredtem már itt volt mellettem.- mesélte Kid elgondolkodva.

-          Akkor nem is emlékszel mi történt veled?- kérdezte csodálkozva Lorena.

-          Nem bizony. Kimi mondta balesetem volt.

-          Mást nem mondott?

-            Nem, mert orvosért sietett.

A beszélgetést nem tudták folytatni, mert megérkezett az orvos és az ápolók, és Kidet sokféle vizsgálatra vitték.

Lorena és Kimi kettesben maradtak a kihalt folyosón.

- Jó hogy feltalálták a mobilt!- mondta szemrehányón a lány.

Kimi értetlenül nézett a lányra.

-          Már egy napja nem veszed fel a telefonod!- magyarázta kiakadva Lorena.

-          Bocsi, de mióta Kiddel volt a balesetünk…nem akart senkit se látni…

-          Balesetetek? És neked, hogy sikerült megúsznod? És mégis milyen balesete volt?- kérdezte számon kérőn a lány.

-          Autóbaleset.- mondta röviden Kimi.

-          Akkor veled volt?

-          Nem.

-          Mondj már valami értelmeset!- szólította fel türelmetlenkedve a lány.

-          Oké…csak olyan nehéz, és hihetetlen az egész.

-          De Kidnek is kell mondanod majd. Nem árt ha gyakorlod.- mondta cinikusan a lány.

Kimi leült az egyik székre és a padlót bámulva belekezdett:

-          Kid tegnap jött, és úgy viselkedett, mintha semmi nem történt volna…én pedig nem tudtam úgy tekinteni rá, mintha semmit nem tett volna….

-          És honnan tudod, hogy tett?- kérdezte csodálkozva Lorena.

-          Mert lelépett, és szó nélkül.

-          Persze, és te ebből azt vontad le, hogy biztos máshoz „menekült”.

-          Igen, biztos.

-          De magabiztos vagy! Csak nem mindenki olyan, mint te!. Mondta szemrehányón a lány.

-          Ezt most hogy érted?

-          Úgy, hogy Kidnek esze ágában se volt másnál vígasztalódnia, inkább hazajött…nem úgy, mint te…

-          Hagyd abba!- kérte Kimi fájdalmas tekintettel.

-          Akkor ennyit arról, hogy mennyire ismered őt. Folytathatod.- mondta nagylelkűen Lorena.

-          Szóval miután elküldtem….elmentem autózni egyet….- Kimi itt megállt erőt gyűjteni a folytatáshoz, a lány várakozó tekintettel nézett rá.- És akkor a semmiből bukkant fel a szembe jövő autó, és egy csattanást érzékeltem….majd sötétség. Mikor magamhoz tértem, és kimásztam a kocsiból, láttam, hogy egy másik….akivel ütköztem….az árokba borult.

-          És???- kérdezte türelmetlenül a lány.

-          Kid vezette az autót.- mondta alig halhatón a srác.

-          Ezt nem hiszem el!- mondta kikelve magából a lány.- Te majdnem megölted a barátnőm!

-          Sajnálom, de nem láttam….és szerintem ő se vett észre….

-           Megáll az eszem!- mondta Lorena dühösen, miközben felállt a székről és idegesen sétálni kezdett.

-          Nyugodj meg, a legrosszabbon már túl van.- próbálta nyugtatni a lányt Kimi.

-          Neeem, Raikkonen ez már sok, amit vele műveltél!- mondta határozottan a lány.

-          Lorena….ezt Kiddel nekem kell megbeszélnem.- próbálkozott Kimi.

-          Azt már nem! Menj ahova akarsz, de őt hagyd békén!- Lorena már kiabált a sráccal.

-          De én…

-          Csönd!- kiáltott rá a lány.

-          Jól van, most elmegyek…- mondta kifejezéstelen arccal a srác.

-          Jobban is teszed.

-          Vigyázz rá!- kérte Kimi még távozóban, de a lány nem válaszolt a kérésére.

Mikor Kimi beszállt a liftbe akkor bukkant fel Kid egy ápoló kíséretében a folyosón. Rögtön Kimi felöl érdeklődött.

-          Majd elmesélem, de előbb pihenj le!- kérte a lány. Karon fogta barátnőjét és segített neki visszafeküdni az ágyba.

-          Szóval?- kérdezte türelmetlenül Kid.

-          Hú, hát nem is tudom, hogy mondjam…

-          Mindegy, csak gyorsan!- kérte Kid.

-          Oké, szóval arra még emlékszel, hogy tegnap jöttél  Zürichbe…aztán Kimi elküldött.- kezdte lassan Lorena.

-          Igen, és aztán mi volt?

-          Hát az, hogy te béreltél valószínűleg egy kocsit és Kiminek is autózni volt kedve….és pont vele ütköztél…-  mondta lehangoltan a lány.

Kid elképedve nézett barátnőjére. Nem akarta felfogni az előbb hallottakat. Valahogy olyan hihetetlen volt. Aztán lassan megszólalt:

-          Ez biztos?- kérdezte elcsukló hangon.

-          Igen….ő mondta el.

Kidben kavarogtak az érzések. Nem tudta összerakni a részleteket, ha elküldte Kimi, utána mért volt itt mellette….lehet, hogy csak a bűntudata miatt. De akkor mért lépett le olyan gyorsan? És most akkor mit akar tőle?

-          Kid, jól vagy?- kérdezte aggódó tekintettel Lorena.

-          Az túlzás. – mondta hátrasimítva a haját a lány.

-          Próbálj megnyugodni! Engem is szinte sokkolt…elhiszem, hogy téged még jobban ledöbbentett….ezért is küldtem el.- vallotta be Lorena.

-          Szóval te? Ezért ment el?- kérdezett rá Kid.

-          Aha. Nem bírtam volna ki, ha melletted láttam volna….azok után, amit tett.- magyarázta Lorena.

-          Értem.- mondta lehangoltan Kid.

-          Mi a baj?- kérdezte még mindig aggódó tekintettel Lorena.

-          Semmi. Vagyis minden. Pihenni akarok, és nem gondolkodni…egyelőre.- válaszolta a lány lehangoltan.

-          Megértelek. És mégis meddig kell bent maradnod? És ugye nincs semmi komoly bajod? Ugye?

-          Nem, kemény fejem van…úgy , mint…- itt nem tudta folytatni, mert elcsuklott a hangja és a szeme megtelt könnyel.

-          Sajnálom.- mondta együtt érzőn Lorena, és átölelte barátnőjét.

-          Jó, hogy itt vagy! Köszönöm!

-          Ugyan, hisz félig a testvérem vagy.

-          De rég hallottam már ezt tőled!

Eközben Kimi magányosan üldögélt a zürichi lakásában. Aludni egyáltalán nem tudott, és persze nem is akart. Nem tudta mit is kéne tennie, mit vár tőle Kid a történtek után. Feltéve, ha egyáltalán még szóba áll vele. Tudta, hogy most ő követett el hibát, mégpedig azzal, hogy elküldte a lányt, mert ha nem küldte volna el, akkor nem ültek volna kocsiba feldúltan, és nem vezettek volna figyelmetlenül.

Kimi biztos volt benne, hogy Kid is csak felejteni akart, és elfelejteni a fájdalmat, amit a srác okozott neki. Félt, talán most először igazán félt attól, hogy elveszíti a lányt.

Ahogy így merengett, kopogás zavarta meg a lakás csöndjét. Kimi, mint valami lelkes kölyök sietett az ajtóhoz, reményekkel telve nyitott ajtót. De nem ő volt. Hogy is gondolhatta, hogy Kid lesz az? Hisz ő kórházban van.

-          Stefano.- mondta ki a férfi nevét.

-          Igen, így hívnak.- mondta felvont szemöldökkel a csapatfőnöke.- És tudtommal téged pedig még mindig Kimi Räikkönennek, aki a Ferrari csapat egyik pilótája….egyenlőre.-  kezdte a mondandóját nem túl kedves hangnemben.

-          Nézd Stefano….

-          Nem vagyok kíváncsi több kifogásra Kimi!- mondta határozottan. Csak egyszer végre azt akarom, hogy pontos legyél, és lehessen rád számítani, vagyis legyél elérhető!- mondta idegesen Stefano.

-          Akkor meghallgatnál?- kérdezte kérlelő tekintettel a srác.

-          Egy perc. Ennyit adok. Aztán majd eldöntöm, hogy elfogadom e a kifogásod.

-          Kösz.- mondta komolyan Kimi, majd beljebb invitálta Stefanot.

-          Nos?- kérdezte érdeklődő tekintettel Stefano, miután helyet foglalt az egyik fotelba.

Kimi mély levegőt vett, majd megszólalt:

-          Kid kórházban van.

-          Miiiii????- kapta fel erre a kijelentésre a fejét a csapatfőnök.

-          Balesete volt.

-          Milyen baleset? És mért nem ezzel kezdted? És mért nem szóltatok rögtön?- zúdította a kérdéseket Kimire Stefano.

Kimi lassan belekezdett a történetbe, hogy is került a lány kórházba.

-          Nem semmi vagy.- mondta végül Stefano gondterhelten.

-          Ne kezd te is, kérlek!

-          Mért, ki kezdte még?

-          Kid barátnője….nem is enged a közelébe…- panaszkodott Kimi.

-          Csodálkozol?

-          Nem, de ő is figyelmetlen volt….

-          Minden bizonnyal, de tudod, hogy ha nem bánsz vele úgy, akkor nem történt volna ez a baleset, ugye?- kérdezte érdeklődve a csapatfőnök.

-           Tudom.- ismerte el a srác.

-          Akkor, Kidnek betegszabadság, te pedig boldogulsz egyedül.- váltott gyorsan témát Stefano.

Kimi csak értetlenül bámult rá.

-          Holnap reggel 10-kor Japánban sajtótájékoztatón leszel. Itt van a jegy!- dobta a repülőjegyet az asztalra Stefano.

-          De…

-          Semmi kifogás. Úgy hiszem, Kid jó kezekben van, főleg, hogy a barátnője is vele van. Ja, és be ne merj menni hozzá!- szólította fel Stefano.

-          De én…

-          10-kor Japánban, a motorhome-unkban!- mondta ellenvetést nem tűrő hangon, miközben az ajtó felé vette az irányt.