Kimi és Kid kézen fogva sétáltak az espooi forgatagban. Kid elmerengve nézte a tömeget. Arra gondolt, hogy az elmúlt hónapok olyanok voltak a számára, mintha álmodna. Persze voltak benne rémálmok is, de úgy tűnt végre ezektől megszabadulhatnak. Félve merte csak kijelenteni, hogy végre boldog volt. Boldog azzal az emberrel, aki a legtöbbet jelentette a számára.

-          Gyere!- kérte Kimi miközben maga után húzta a lányt.

Kid meglepett arcot vágott, de rábízta magát Kimire. A folyóparton álltak csak meg. Már alkonyodott. És elég hideg volt ahhoz, hogy a folyó befagyjon.

-          De nincs is korink.- állapította meg Kid, mikor megálltak végre.

-          Nem baj.

-          Végül is…- mondta belegondolva a lány.

-          Na mehetünk?- kérdezte türelmetlenül a srác.

-          Csak utánad.

Kimi azért óvatosan lépett a jégre, mert nem akart váratlan meglepetést. Mikor megbizonyosodott róla, hogy biztonságos, kezét a lány felé nyújtotta, aki követte őt.

Egyre jobban belemelegedtek a csúszkálásba, majd felszabadultan fogócskáztak a jégen. Néha pedig jó nagyokat estek.

Egy idő után kimerülten és nevetve dőltek le a parton.

-          Szóval ilyen az igazi Kimi?- kérdezte nevetve a lány.

-          Mért, nem nézted ki belőlem?- kérdezte kicsit durcásan Kimi.

-          De… belőled mindent kinéztem.- kötözködött Kid.

-          Ezt még visszakapod!- mondta kicsit sértődötten a srác.

-          De nem most! Hulla fáradt vagyok.- magyarázta a lány.

-          Pedig még most jön a java.- jelentette ki a srác.

-          Milyen java?- kérdezte ijedten a lány.

-          Majd meglátod.- mondta sejtelmesen mosolyogva a srác, azzal ölbe kapta a lányt és a kocsiig meg se állt vele.

A haza utat is végig nevették, viccelődték, és kötözködtek egymással. Nevetve siettek fel az emeleti szobájukba. Gyorsan megszabadultak a nedves ruháiktól és beálltak a tus alá mindketten.

- Ugye mondtam, hogy velem fogsz tusolni….- jegyezte meg Kimi.

- Ez csak véletlen…

- Látom.- válaszolta Kimi miközben lefröcskölte a lányt vízzel. Kid se tétlenkedett ő is visszafröcskölt….aztán felváltva fröcskölték egymást a vízzel, majd kimerülten borultak egymás nyakába. Vágyakozó tekintetük találkozott, megszűnt létezni a külvilág számukra, csak ők ketten voltak, szenvedélyesen csókolták egymást… egyre hevesebb, és követelőzőbb csókokkal borítottál el egymás minden porcikáját…. Hagyták, hogy a vágyaik vezéreljék a tetteiket, majd teljesen átadták magukat a jól ismert és semmi máshoz nem hasonlítható érzésnek….

-          Gyerekek!- hallották az ismerős hangot a folyosóról.

Kimi felült az ágyon és bíztatóan szorította meg a lánykezét. Felkelt és az ajtóhoz ment. Az anyukája volt az. A srác csak résnyire nyitotta az ajtót, beszéltek néhány szót, majd Kimi becsukta az ajtót.

-          Anyáék már hiányolnak minket.- mondta miközben visszabújt a lány mellé az ágyba.

-          Akkor fel kéne kelnünk.- mondta a lány miközben Kimire nézett.

-          Fel kéne.- ismételte meg Kimi is.

-          Akkor,- kérdezte csábosan mosolyogva Kid.

-          Ha így nézel nem lesz belőle semmi.- válaszolta Kimi miközben közelebb húzta magához a lányt.

-          Hát úgy látom, te se nagyon igyekszel a felkeléssel…

-          Tudod, milyen hideg van kint?- kérdezte komolyan Kimi.

-          Nem, nem tudom.- válaszolta a lány is komolyan.

-          Megmutassam?- kérdezte vigyorogva Kimi, miközben kezébe vette a takaró szélét.

-          Neeee!- kérte a lány.

-          De, de.- ellenkezett Kimi.

Ezen még elvitatkoztak egy ideig, majd Kimi is belátta, nem kéne az anyukáját magára haragítani.

Karácsonyeste volt. És Kid boldogan mosolygott az ünnepi vacsoránál a mellette ülő srácra. Boldog és végre nyugodt volt. Nem is akart a múltra gondolni. Úgy érezte végre révbe ért, és ezért az érzésért érdemes volt végig kitartania. Kimi megszorította a lány kezét, és találkozott a tekintetük. Kizárták a külvilágot, és csak kettőjük létezett…

Kimi anyukájának a hangja térítette vissza őket a valóságba.

-          Fiam, nem felejtettél el valamit közölni a szüleiddel?- kérdezte érdeklődő tekintettel az asszony és a Kid kezén csillogó fehérarany karikagyűrűre mutatott.

Kimi először zavartan pislogott hol az anyjára, hol pedig Kidre. Sejtette, hogy fel fog tűnni az anyjának, de ő ragaszkodott végül is hozzá, hogy a lány viselje a gyűrűt. El akarta ő mondani, csak egy kis erőt akart gyűjteni hozzá….nehogy sokkolja a szülőket, mert végül is még most vált el.