Világos volt. Nagyon világos. Ezek szerint reggel van – állapította meg Kimi. Résnyire kinyitotta a szemét, de még ez is sok volt. Megpróbálta a fejére húzni a takarót. Ha lett volna. Hol a takaróm? – töprengett Kimi. És egyáltalán hol vagyok? Muszáj volt kinyitnia a szemét, bármennyire is bántotta a fény. A hely ismerős volt neki. Rájött, hogy otthon van. De miért aludt kint a teraszon takaró, párna és minden más nélkül, egy szál alsónadrágban? Óvatosan felült. Meglátta a kisasztalon a ruháit és a lakáskulcsát. Hirtelen beesett neki a tegnap este, legalábbis annak néhány részlete. A bár. A bulizás. Az ivás. Valami rémlett neki arról is, hogy a bárpulton táncolt és énekelt Tonival és a többiekkel. Az azt követő emlékei azonban hiányosak voltak. És hogy jutottam haza? Felderengett előtte egy női arc, de nem tudta mihez kötni. Csak arra emlékezett, hogy a lánynak gyönyörű szeme volt és mély, rekedtes, nagyon szexis hangja.

Meghallotta, hogy cseng a mobilja valahol a ruhái környékén. Áttúrta a kupacot, és megtalálta a telefont a farmerja zsebében.

-          Halló – szólt bele morogva.

-          El fogsz késni – mondta egy férfihang szemrehányóan.

-          Neked is szia, Mark. Honnan fogok elkésni? Uhh. Szétmegy a fejem.

-          10-kor fontos megbeszélés lesz. Mindjárt ott vagyok érted, addigra kapard össze magad.

-          Könnyű azt mondani – sóhajtotta Kimi és kinyomta a telefont. Az órájára nézett. Fél 10.

Ha Mark azt mondta, mindjárt itt van, az 10 percet jelent. Ennyi idő alatt kéne szalonképessé válnia. Lassan felállt, előrement a bejárati ajtóhoz és beengedte magát. Ez elég röhejes – gondolta magában a fiú. Ha vége ennek a francos megbeszélésnek, okvetlenül fel kell hívnom Tonit, hogy világosítson fel a tegnap esti történésekről. Kinyitotta a zuhanyt, és tiszta ruhát keresett. Amennyire fájó feje és lelassult szervezete engedte, megmosakodott. Végigsimított az arcán. Borotválkoznom kellene, de arra most nem vagyok képes – döntötte el. Belenézett a tükörbe. Hű. A látványból ítélve jól kiütötte magát tegnap. Felöltözött és épp a cipőjét kötötte, amikor hallotta, hogy Mark megérkezett. Még mindig óvatosan felegyenesedett.

-          Hello, Mark. Indulhatunk. De te vezetsz, oké?

A barátja, aki egyben a személyi edzője is volt már évek óta, elnevette magát.

- Mondhatom, szépen nézel ki. Legalább jó buli volt?

- Őszintén? Nem nagyon emlékszem, főleg a végére. Az például kész rejtély, hogy hogyan értem haza. De mindegy. Úgyis beszélek Tonival és megkérdezem.

Kimi bezárta az ajtót és követte Markot a kocsiig. Beült a jobb egybe és kutatni kezdett a kesztyűtartóban.

-          Király – örült meg, amikor a kezébe akadt egy napszemüveg. Gyorsan felvette. A szeme sarkából látta, hogy Mark elvigyorodik.

-          Jó lenne, ha abbahagynád ezt – szólt oda neki.

-          Mit? – kérdezte Mark ártatlan arckifejezéssel.

-          A vigyorgást. Inkább sajnálnod kéne – és ő is végre elmosolyodott. Aztán hirtelen felegyenesedett az ülésen.

-          Hallod ezt?

-          Mi van? Mit kéne hallanom? – kérdezte Mark értetlenül, miközben megállt egy piros lámpánál.

-          Ezt a hangot. Ez egy… - hagyta abba, mert a hang forrása megállt mellettük.

-          …Ducati – fejezte be Kimi a mondatot. – 1098 R – olvasta a feliratot. A legújabb 1098 R.

A motor gyönyörű volt: a formája, a festése, a hangja, minden. Kimi megbabonázva bámulta. Bár ő inkább az épített motorokat szerette, azért ezt a Ducatit szívesen megvette volna. A lámpa időközben zöldre váltott. A motor felbőgött mellette és elhúzott. Kimi addig követte a szemével, amíg csak tudta. Ügyes – dicsérte meg magában a motor vezetőjét. Az ismeretlen bátran, de biztonságosan cikázott az autók között. Aztán eltűnt a fiú látómezejéből. Kimi eddig még nem látta a városban ezt a motort, de remélte, hogy összefutnak valamikor, és hátha el tudja kérni a tulajdonostól egy körre.

Megérkeztek a megbeszélés helyszínére és Kimi kikászálódott a kocsiból. Vett egy mély lélegzetet, mert a gyomra elindult felfelé. Mark látta, hogy rosszul van. Szó nélkül odanyújtott neki egy fél literes ásványvizet. Kimi hálásan megköszönte és megitta az egészet.

-          Jobban vagy?

-          Aha. Kösz. Ezért is vagy pótolhatatlan. Rögtön tudod, hogy valami bajom van. És nem kérdezgetsz. Amúgy miről is szól ez a megbeszélés? – kérdezte Kimi, miközben felmutatta a belépőkártyáját a portán.

-          Meglepetés.

-          Ugyan már! Mark, tudod, hogy rühellem a meglepetéseket.

-          Ezt csípni fogod, garantálom – veregette vállon Mark a barátját.

Beléptek a tárgyalóterembe. Kimi körülnézett. Ott volt Stefano, a csapatfőnök, Chris, a versenymérnöke és Luca de Montezemolo, a Ferrari elnöke is. Hűha. Ez tényleg komoly, ha ő is itt van. Kimi mindegyikükkel kezet fogott és leült az asztalhoz. Próbálta leolvasni az arcokról, hogy mit is várhat ettől a megbeszéléstől.

-          Oké, akkor elkezdhetjük – szólalt meg Stefano, és Kimi felé fordult. – Nem mondok sok újdonságot azzal, hogy mostanában nem mennek túl jól a dolgaid. Sem a pályán, sem pedig a magánéletben.

Kimi mély levegőt vett és meg akart szólalni, de Stefano leintette.

-          Hagyd. Nincs szükség kifogásokra. Te is tudod, hogy igazam van.

-          Igen, de…

-          Nincs de. Sokszor és sokat beszélgettünk rólad a hozzád közel álló emberekkel, de főleg Markkal. És ő adta a kezünkbe a megoldást a problémáidra.

Luca de Montezemolo átvette a szót Stefanotól.

-          Ne húzzuk tovább az időt. Kimi, ez az utolsó esélyed, hogy összeszedd magad a pályán. Hogy a magánéletedet hogyan oldod meg, engem nem érdekel. De a Ferrarinál teljesítened kell. Mark beteg. Nem tudja tovább elvállalni az edzésedet. Új személyi edzőt kapsz.

-          Micsoda? Beteg vagy? – Kimi egyelőre csak ennyit fogott fel. Mark felé fordult és szemügyre vette. És tényleg. Látszott, hogy nincs jól. Milyen figyelmetlen vagyok – korholta magát Kimi. Ő kiteszi értem a lelkét, én meg nem is foglalkozom vele.

-          Nyugi. Semmi komoly. Csak egy időre lejjebb kell vennem a fordulatszámot – nyugtatta meg Mark.

-          Miért nem szóltál? – vonta kérdőre Kimi.

-          És akkor mi lett volna?

-          Jobban figyeltem volna rád. Nem hagytam volna, hogy…

Luca közbevágott.

-          Ezt ráértek később is megbeszélni. Az a lényeg, hogy együtt kell működnöd az új edződdel. Mindenben. Nincs ellenvetés. Nekem most mennem kell. Az edző nemsokára megérkezik. Chris, Stefano, gyertek ti is, van egy-két dolog, amit meg kell beszélnünk a futam előtt. Ciao, fiúk – köszönt el Montezemolo és már ott sem volt. Chris és Stefano is felállt, elbúcsúztak Kimitől és Marktól és kimentek a teremből.

Mark Kimire nézett.

-          Ne haragudj. Azt hittem, meg tudom oldani a bajomat egyedül is, anélkül, hogy cserbenhagynálak téged. De nem megy. Pihennem kell.

-          Ne foglalkozz ezzel. Megoldom. Most tényleg az a fontos, hogy meggyógyulj. Ki fogja átvenni a helyedet? Illetve ki az az őrült, aki megpróbál a babérjaidra törni? Ami persze nem fog sikerülni. Ismerem? – kezdett el kérdezősködni Kimi. Sajnálta Markot, de kíváncsi is volt az új edzőjére.

-          Hogy ismered-e? Meglehet – válaszolta Mark és elmosolyodott.

-          Meglehet? Most igen vagy nem? Találkoztam már vele?

-          Talán emlékszel rá, talán nem – titokzatoskodott Mark.

-          Mi van veled? Ugye nem a fejeddel van gond? – kérdezte Kimi aggódva, de Mark továbbra is csak mosolygott.

-          Az én fejemmel nincs semmi baj. A tiéd fáj még?

-          Ja. Viszont kezd idegesíteni a vigyorgásod. Bohócot reggeliztél, vagy mi van veled?

-          Most jutott eszembe valami! Luca nem mondta, de kapsz magad mellé egy állandó kísérőt is, aki felügyeli, merre jársz.

Kimi szeme elkerekedett.

-          Hogy micsoda??? – hördült fel.

-          Mondom. Az új edződ egyúttal a testőröd lesz. És nincs kifogás. Muszáj, hogy összeszedd magad, különben baj lesz itt is és otthon is. Te is tudod.

-          Nem akarom! Eddig sem kellett testőr, ezután se lesz! – csattant fel Kimi.

-          Márpedig igenis kapsz egy testőrt magad mellé, aki vigyáz rád.

-          Nem. Nem akarom, hogy állandóan ott tornyosuljon a fejem felett egy nagydarab drabális kopasz hapsi, aki nélkül még vécére sem mehetek el! Nem és kész – fordított hátat az asztalnak a fiú.

-          Nem túl élethű és bizalomgerjesztő leírás – hallott egy hangot az ajtóból.