Amikor Mark hazaért Kimitől, Cristinát a teraszon találta. A lány összekuporodva ült az egyik rattanfotelban. Mark leült mellé.

- Mi a baj?

Cristina ránézett. Könnyes volt a szeme.

-          Félek, Mark.

-          Ugyan mitől? Kimitől?

-          Nem – rázta meg a fejét a lány. – Magamtól félek.

-          Miért?

-          Félek attól, hogy nem fogok tudni ellenállni neki.

-          És az baj? – kérdezett vissza Mark kedvesen.

-          Igen. Tudod, mióta várok arra, hogy a közelében lehessek. És az előbb láttam rajta, hogy…De mindegy. Nős. Felesége van.

-          Akitől el fog válni.

Cristina megrázta a fejét.

-          Az egy dolog. Még akkor is nős. És én nem kezdek ki nős pasival. Viszont amikor az előbb hozzám ért, majdnem ráugrottam. Azt hiszem, fel fogom adni az elveimet – mosolyodott el szomorúan.

Mark megsimogatta Cristina haját.

-          Nem baj. Ha megnyugtat az a tudat, hogy ő is így van veled…

A lány csodálkozva nézett Markra, mire a férfi csak kacsintott.

- Nem mondok többet. Figyeld a jeleket és olvass belőlük. Ismerlek. Rá tudsz hangolódni az emberekre.

Cristina felsóhajtott.

-          Félek a holnaptól. Rossz érzésem van.

-          Még egyszer elmondom: ne rágd magad. Nem lesz semmi baj.

-          Jut eszembe. Kimi nem tudta, hogy nála fogok lakni. Miért nem mondtad meg neki? – kérdezte a lány szemrehányó tekintettel.

-          Elfelejtettem… - hangzott a nem túl meggyőző válasz.

-          Persze. Mindjárt el is hiszem – nevetett fel Cristina. Aztán felállt a fotelból.

-          Elkezdek összepakolni. Te meg menj pihenni, jó? Tudom, hogy gyenge vagy.

-          Igen, anyu. Értettem – tisztelgett Mark tréfásan, de látszott rajta, hogy fáradt. A férfi még mindig meglepődött Cristina azon tulajdonságán, amivel ennyire rá tudott érezni más emberek dolgaira, gondolataira. Mark bement a házba és lepihent a szobájában.

Cristina is bement a szobájába és nekiállt bepakolni a ruháit és egyéb dolgait. Ahogy megpróbálta összehúzni a cipzárt a nagybőröndön, valami keményet érzett a keze alatt. A fényképalbum. A lány vett egy mély levegőt. Majd, ha eljön az ideje – gondolta magában. Szerencsére nem sok ruhája volt elöl, így hamar végzett. Időközben besötétedett, Cristina pedig éhes lett. Összedobott egy könnyű vacsorát Marknak és magának és együtt megették. Beszélgettek még egy kicsit, aztán a lány elköszönt Marktól, lezuhanyozott és lefeküdt, bár tudta, hogy nem fog aludni. Éberen feküdt az ágyban és gondolatai a holnapi nap körül forogtak.

Eközben a mellettük lévő házban Kimi is lefekvéshez készülődött, bár a délutáni alvásból még csak nemrég kelt fel. Mindenki csodálkozni szokott, hogy hogyan tud ennyit aludni, Jenni pedig állandóan piszkálta, hogy mennyire lusta. De ha egyszer szüksége van az alvásra? Ráadásul ma délután semmi dolga nem volt. Beállt a zuhany alá és gondolkodni kezdett a mai napról. Ennyi változás egyszerre egy nap alatt talán még nem is történt vele. Mark betegsége megdöbbentette. Miért nem szólt? Hisz barátok vagy mi a szösz. És itt van Cristina is…Kimi érezte, hogy „baj” lesz abból, ha ők ketten egy fedél alatt fognak lakni és a mindennapjaikat is együtt töltik. A fiú kíváncsi volt, hogy hogyan fognak kijönni egymással. És arra is kíváncsi volt, hogy meddig fogja bírni a lány társaságát anélkül, hogy rá ne vesse magát. Hű. Ha a lány lesz a személyi edzője, akkor abba nem csak az edzés tartozik bele, hanem a „lelkizés” is és… Masszázs. Baszki. Abból gáz lesz – jósolta magának Kimi. Cristina és a masszázs gondolata beindította a fantáziáját. És mást is. Tehát a zuhanyozást hideg vízzel folytatta. Nevetett magán. Nagyszerű. Itt vagyok majdnem 30 évesen és hidegzuhanyt kell vennem egy lány miatt.

Amikor már a pingvinek is megelégelték volna a hideg vizet és már az összes foga vacogott, Kimi elzárta a zuhanyt, megtörülközött. Nem volt kedve felmenni az emeleti hálószobába. Lent maradt a nappaliban és úgy, ahogy volt, ádámkosztümben ágyba bújt. Magára húzott egy vékony takarót és elaludt.

Másnap reggel Cristina korán kelt. Mark még aludt, úgyhogy a lány csendben készülődni kezdett. Letusolt, aztán felöltözött. Egy rövidnadrág és egy haspóló bőven megteszi a „költözéshez” – gondolta. Belebújt a cipőjébe és ránézett az órájára. 8 óra 5 perc. Máris elkésett. Halkan becsukta maga mögött az ajtót és Kimi háza felé indult. Bekopogott. Semmi. Megnyomta a csengőt. Megint semmi. Gyorsan körülnézett. Mivel senki nem volt az utcán, a lány elindult a ház körül. Elment a medence mellett és benézett a hatalmas, földig érő ablakokon. A látványtól nem kapott levegőt. Kimi még aludt. Ez egy dolog. Viszont a vékony takaró csak félig volt a testén. Cristina elhűlten bámulta. Még jó, hogy hason alszik – gondolta magában. Anyám. Annyira…annyira szexis. A lány ijedten vette észre, hogy Kimi mozgolódik. Gyorsan előrement a bejárati ajtóhoz és megint csengetett, mintha csak most érkezett volna. Kis idő múlva nyílt az ajtó és ott állt Kimi álmosan és kócosan, a takaróba burkolózva. Ahogy meglátta a lányt, egyből éberebb lett és az órájára nézett.

-          Hello. Elkéstél – állapította meg rekedt hangon. Hú, még a hangja is hihetetlenül erotikus így reggel – állapította meg Cristina. Aztán visszakérdezett:

-          Én? Elkéstem? Úgy látom, te vagy az, aki nem tud felkelni.

-          Már 6 óra óta fent vagyok, csak olyan sokat késtél, hogy visszaaludtam – vigyorodott el Kimi, magán is meglepődve. Nem szokott reggelente vicces kedvében lenni. De Cristina látványa és hangja jó hatással volt rá.

-          Mindjárt felöltözöm. Addig bejössz?

-          Nem – rázta meg a fejét Cristina. – A mai napra azt terveztem, hogy segítesz nekem átcuccolni ide. Utána megbeszéljük, hogy mit hogyan szoktatok Markkal csinálni és mik a kívánságaid. Rendben?

-          Igen. A… kívánságaim? – kérdezett vissza Kimi értetlenül. Ha te azt tudnád – gondolta magában a fiú. Na jó, nézzük, van-e humora korán reggel a lánynak.

-          Igen. Például van-e olyan gyakorlat, amit kimondottan szeretsz csinálni. Van-e olyan testrészed, izmod, amit erősíteni kéne, meg ilyenek…Most mit somolyogsz? – nézett Kimire a lány, aztán elvörösödött.

-          Hülye. Én komolyan kérdeztem.

-          Én meg komolyan gondoltam arra, hogy mi az, amit csinálni szeretnék – válaszolta Kimi, és még mindig mosolygott. – Biztosan nem jössz be?

Cristina hátat fordított neki és visszaindult Markhoz. Hátra sem fordulva visszaszólt Kiminek:

-          Én áthordom a cuccaimat, te meg beviszed abba a szobába, ahol lakni fogok. Értve?

-          Parancsára – hallotta a fiú nevetését.

A délelőtt gyorsan eltelt. Cristina áthozta a bőröndjeit és táskáját Marktól és lepakolta Kimi ajtaja előtt. A fiú pedig szorgalmasan hordta befelé őket. Mivel Cristina jött-ment, Kiminek volt alkalma alaposan megnézni a lányt. A rövidnadrág és az aprócska póló nem sokat bízott a fiú fantáziájára. Kedvtelve nézegette a lányt, hol lopva, hol pedig nem is leplezve az érdeklődését.

- Ez meg mi az ördög? Téglát pakoltál bele vagy mi a fenét? – csodálkozott Kimi, amikor felemelte az egyik táskát.

- Azt a konyhába kéne vinni. A szakácskönyveim vannak benne.

- Szakácskönyvek? Tudsz főzni? Király. Ezennel rád testálom a szakácsnői feladatokat is. Elvégre le kell ellenőrizned, hogy milyen táplálékot veszek magamhoz, nem? – kérdezte Kimi vigyorogva. Közben bevitte a konyhába a táskát és elkezdte kirakosgatni a könyveket, Cristina pedig felült a konyhapultra és figyelte.

- Törzshajlítás, egy-kettő! Karizom. Nyújtás. Ez az. Gyerünk, gyerünk – vezényelt nevetve. Kimi letette a kezében lévő könyvet és a lány elé lépett, mire Cristina abbahagyta a nevetést. Le akart ugrani a pultról, de Kimi szorosan előtte állt, elzárva a menekülés útját. Kimi lassan felemelte a kezét és Cristina csupasz combjára tette, mire a lány lába megrándult, de nem húzta el. A fiú keze tovább kúszott Cristina fenekére. Maga felé húzta a lányt, aki egy halk sóhaj kíséretében szétnyitotta a térdeit és átkulcsolta Kimi csípőjét. Aztán érezte, hogy Kimi ujjai becsúsznak a pólója alá és a hátát simogatják. Nézték egymást. Kimi nem tudott szabadulni Cristina vonzerejétől és a lány sem tudta kivonni magát Kimi bűvköréből. A fiú rekedten megszólalt:

- Cristina…

A lány a mutatóujjával végigrajzolta a fiú arcának vonásait a szemöldökétől kezdve egészen a szája sarkáig. Kimi a fogai közé vette Cristina ujját, mire a lány sóhajtott egyet és megszorította Kimi csípőjét a térdével.

- Cristina…Meg akarlak csókolni. Muszáj tudnom, milyen.

- Én is szeretném, ha megcsókolnál.

- Akkor most…

Cristina közbevágott.

-          Ne beszélj már annyit! Csókolj meg.

Kimit nem kellett kétszer kérni. Ahogy megérezte Cristina ajkát a száján, mintha fejbe vágták volna. A vér elkezdett száguldani az ereiben és a szíve vadul vert. Először gyengéden csókolták egymást, aztán egyre jobban belefeledkeztek egymásba. A lány erősebben szorította Kimi csípőjét, főleg amikor megérezte a fiú izgalmát. Halkan felnyögött. Kimi keze időközben már a melleit simogatta a pólón keresztül. A fiú érezte, hogy nem fog tudni megállni, ha most nem hagyják abba. Nagy nehezen elszakadt Cristina szájától és zihálva megszólalt:

-          Kérlek, hagyjuk abba, jó?

Cristina nem szólalt meg, csak bólintott. Kimi a szemébe nézett.

-          Indigó. Olyan kék a szemed, mint az indigó. De ne nézz így rám, mert még jobban felizgatsz. És akkor biztos, hogy nem állok meg.

-          Most fenyegetsz? – kérdezte Cristina halkan.

-          Nem. Csak jobb, ha tudod, hogy nemsokára az ágyamban fogod magad találni meztelenül és én minden egyes porcikádat végig fogom csókolni.

-          Alig várom – hangzott Cristina válasza, mire Kimi keményen megcsókolta.

-          Ez csak ízelítő volt belőlem. Minden napra egy kicsi.

Cristina elmosolyodott.

-          Rendben, bajnok, hiszek neked. Belőlem is kaphatsz minden nap egy kis falatot. De most már be kéne fejeznünk a pakolást. Átugrom Markhoz, még van nála egy-két táskám.

Kimi kelletlenül engedte, hogy Cristina leszálljon a pultról. A lány úgy csúszott le a földre, hogy a teste Kimiéhez ért. A fiú nevetve megcsóválta a fejét és egy csókot nyomott Cristina nyakára. A lány kiment a konyhából. Kimi leült egy székre, hogy megnyugodjon egy kicsit. Jól érezte magát. És nem csak testileg. Cristina társasága üdítően hatott rá. És máris hiányzott neki, így elindult utána. A keze már az ajtókilincsen volt, amikor valaki kívülről kinyitotta az ajtót. Kimi megörült.

- Épp most indultam utánad, hogy…- nem tudta befejezni a mondatot, csak bámulta az ajtóban álló személyt.