A félelmet. Kimi félelmet látott Cristina tekintetének mélyén. Vajon mitől félhet? – kérdezte magától a fiú. Tőlem? Kettőnktől? Meg kell neki mondanom Jennit. Megfogta a lány kezét és összekulcsolta az ujjaikat.

-           Beszélnünk kell.

A lány bólintott.

-           Tudom. Jenniről van szó, ugye?

-           Igen.

-           Nem muszáj elmondanod.

-           De én azt akarom, hogy tudd. Ma megmondtam Jenninek, hogy elválok tőle. És nem reagált rá túl jól.

-           Ez pontosan mit jelent?

-           Őrjöngött és megfenyegetett, hogy tönkretesz mindenkit, aki fontos nekem.

Cristina szomorúan megcsóválta a fejét.

-           Tudok segíteni valahogy?

Kimi megszorította a lány kezét.

-           Maradj velem. Szeretném, ha mellettem lennél. És van még valami, amit szeretném, ha tudnál.

Kimi elhallgatott. Elkezdte magában fogalmazgatni a mondandóját. Egy kicsit tartott a lány reakciójától. A saját reakcióján és érzésein viszont meglepődött. Még csak 2 napja ismeri Cristinát, mégis olyan, mintha az egész életüket együtt töltötték volna. A társaságában úgy érezte magát, ahogy Jennivel már évek óta nem. Úgy érezte, hogy él: él a szíve, él a lelke, és él a teste is. Újra lettek vágyai és álmai, amiket szeretett volna megosztani a lánnyal. Ahogy az életét is. És nagyon szerette volna, ha Cristina ugyanígy érez. Vett egy nagy levegőt és belevágott.

-                     Szóval azt szeretném mondani,hogy…Szóval…A fenébe, de nehéz ezt elmondanom – túrt bele idegesen a hajába. – Ne haragudj azért, amit mondani fogok, jó? És próbálok értelmes mondatokban beszélni.

-          Kimi. Nézz rám – kérte Cristina és megsimogatta a fiú arcát. – Nyugodj meg.

A fiú fújt egyet és elmosolyodott.

- Oké. Igyekszem normálisan viselkedni, ahogy egy felnőtt emberhez illik. De nem biztos,

hogy menni fog. Tehát. Tudom, hogy még csak két napja ismerjük egymást, de nekem úgy tűnik, mintha már évek óta tartana a kapcsolatunk. És szeretném, ha tiszta lappal indulnánk. El fogok válni Jennitől, ahogy mondtam. És szeretnék veled lenni. Szeretném, ha együtt lennénk.

-           Kimi – szólt közbe Cristina, de a fiú félbeszakította. Nem nézett a lányra, úgy folytatta.

-           Hadd mondjam végig, mert lehet, hogy legközelebb nem lesz hozzá bátorságom. Meg akarlak ismerni, tudni akarok rólad mindent, mert úgy érzem, nekünk együtt kell lennünk. Te vagy a másik felem, a jobbik felem. Ez alatt a két nap alatt megváltozott az életem. Miattad.

Cristina nem tudta, mit mondjon. A fiú szavai mélyen megérintették. Nem hitte volna, hogy Kimi érzései ennyire komolyak. 6 éve arra tette fel az életét, hogy a fiú közelébe kerülhessen. És most itt van. Egymás mellett ülnek a kanapén Kimi házában, és Kimi azt mondja, akarja őt. És a lány tudta, érezte, hogy nem Jennit akarja pótolni. Cristina szíve vadul dübörgött, a torka összeszorult. Nem tudott megszólalni a boldogságtól.

Kimi nem mert a lányra nézni. Miért hallgat? Hülyeséget mondtam? Lerohantam? Hogy lehettem ekkora barom – szidta magát a fiú. Aztán egy könnyű érintést érzett az arcán. A lányra nézett. Cristina szeme könnyes volt. A lány nem mondott semmit, csak magához húzta és egy gyengéd csókot lehelt az ajkára. Kimi nem engedte, hogy szájuk eltávolodjon egymástól. Sokáig csókolóztak, miközben Cristina valahogy Kimi ölébe keveredett. A testi közelség és a sok csók megtette a hatását. Mindketten kiéheztek a másikra. Cristina megszabadította Kimit a pólójától. Ahogy tenyerével végigsimított a fiú csupasz mellkasán, érezte, hogy Kimi megremeg. Ujjait végigfuttatta a bordákon, kirajzolta a hasizmokat. A dereka táján egy kicsit elidőzött. Kimi vett egy mély levegőt és megfogta Cristina kezét, mire a lány ránézett.

-                     Miért…

-                     Nem akarom, hogy túl hamar eljussunk a végkifejletig. Emlékszel? Minden napra egy kis ízelítő. Legyen mára elég ennyi, bár nekem most hidegzuhanyt kéne vennem.

-                     Mehetek veled? Rám is rámfér – nevetett fel Cristina, majd felállt Kimi öléből. A fiú ülve             maradt.

-                     Mi a gond, bajnok?

-                     Én még maradok egy kicsit ülve. És nem, nem jöhetsz velem a zuhany alá. Annak nem    lenne jó vége.

-                     Nem lenne jó? Szerintem éppenséggel jó vége lenne – incselkedett a lány. – Na jó, ha ennyire nem akarsz… - azzal hátat fordított Kiminek és felvonult a lépcsőn. A fiú nevetése elkísérte az új szobájáig. Ami – meglepő módon – Kimi hálószobája mellett volt. Tetszett neki a helyiség: a krémszínű bútoroknak és a nagy erkélyajtónak köszönhetően világos és barátságos volt. A nagy kovácsoltvas ágykerettel rendelkező franciaágy pedig kimondottan szimpatikus volt neki. Azért nem ártana egy-két színesebb dologgal feldobni, úgyhogy holnap elmegyek vásárolni – döntötte el a lány. Kinyitogatta a szekrényeket, és pakolni kezdte a ruháit. Néhány perc múlva ajtócsukódást, majd autóhangot hallott. Kinézett az erkélyajtón. Látta, hogy Kimi épp az ő Evolution-jával áll be a garázsba. Ezt nem hiszem el! Épp most akartam megkérni rá, hogy hozza át Marktól a kocsit – ámult el Cristina. Hogy lehet az, hogy két nap után olvasunk egymás gondolataiban? Cristina tudta magáról, hogy nagyon érzékeny „antennái” voltak, de Kimiről nem gondolta. Aztán s lány elsápadt. Ha Kimi kinyitja a kesztyűtartót…És én nem szóltam neki arról, amit ott talál. Ledobta a kezében lévő ruhákat és elindult, hátha sikerül megelőznie a bajt. Amikor azonban kilépett a házból és a garázs felé indult, már tudta, hogy késő.

Miután Cristina felvonult az emeletre pakolni, Kimi úgy döntött, eléggé lehiggadt a hidegzuhany nélkül is. Észrevette a lány kulcsait a kisasztalon. Amíg pakol, áthozom a kocsit Marktól – gondolta Kimi. De melyik lehet a kocsikulcs? – töprengett, amikor meglátta a sok kulcsot. Zsebre vágta őket. Majd kiderül, hogy melyik nyitja a kocsiajtót. Átsietett Markhoz, megbeszélték, hogy nemsokára átmennek hozzá Cristinával megbeszélni az edzést és minden mást. Aztán Kimi kiment a garázsba. Ahogy kinyílt Mark garázsának ajtaja, a fiú álla leesett. Több olyan jármű is volt, amiről biztosan tudta, hogy nem Marké. Egy tutira Cristináé: a fekete Mitsubishi Evolution. Emlékezett a három gyémántra a kocsi orrán… Ja igen, és ott volt az a fantasztikus motor, a Ducati 1098 R. De a többi? Úristen! Egy sárga Chevrolet Camaro, kiköpött olyan, mint Űrdongó volt a Transformers című filmben. És ami mellesleg még nem is kapható autószalonokban. Aztán volt egy piros Alfa Brera. Úgy látom, van itt egy – két dolog, amit érdemes kideríteni Cristináról – állapította meg Kimi. De először nézzük azokat a kulcsokat és kocsikat. Melyiket válasszam? – töprengett a fiú, aztán az Evolution mellett döntött. Beült a kocsiba és elindította. De szép hangja van – gondolta, amikor meghallotta a motor doromboló hangját. Vajon mennyit tudhat a kicsike? Kimi kinyitotta a kesztyűtartót, hátha talál az Evolution-ról kézikönyvet. Turkálni kezdett. Keze hirtelen valami furcsa tárgyhoz ért.