Mark tudta, hogy beszélnie kell Cristinával négyszemközt, méghozzá igen sürgősen. Nem akarta, hogy a lány titkolózzon Kimi előtt, abból csak baj származik. Mark nem szerette a hazudozást. Az pedig, hogy nem mondta el Kiminek, hogy ismeri Cristinát, hazudozás volt. Viszont megígérte Cristinának, hogy nem árulja el Kiminek. Egyelőre. Azonban ahogy a barátja boldog arcára nézett, döntött. Veszélyes dolog ilyen titkokat elhallgatni a másik ember előtt, ha az igazán fontos.

Cristina látta Markon, hogy nagyon gondolkodik valamin. Ismerte a férfi minden rezdülését, arckifejezését, pillantását. Apró mozdulattal megrázta a fejét, Mark pedig vette az adást. Cristina felnyalábolta a ruhákat.

-                      Bajnok! Mosókonyhád van? Vagy a te tiszta ruháid csak úgy idekerülnek?

-                      Lekocogsz szépen a pincébe és megtalálod – válaszolta Kimi jókedvűen és egy csókot nyomott Cristina arcára.

A lány elindult kifelé, amikor Kimi utána szólt:

- Aztán siess, mert a végén még elkésünk miattad! Ja és a kocsit se felejtsd el kihozni a garázsból…- a lány hallotta Kimi hangján, hogy erőteljesen vigyorog. Na, barátocskám, most figyelj – gondolta magában. Visszafordult. Gyorsan körülnézett, meglátta az Evolution kulcsait és Kimi kezébe nyomta.

- Nesze. Hozd ki te. És eltüntetem a ruhákat, ne legyen itt még nagyobb kupleráj.

Levitte a ruhákat a mosókonyhába, közben hallotta, hogy Kimi kinyitja a garázst. Aztán hallotta a kocsiajtó csapódását. Aztán semmi. A lány elvigyorodott. Immár üres kézzel odalépett Kimi elé, aki egyszerűen nem értette, hogy miért nem tudja elindítani a kocsit.

-                     Valami baj van talán? – kérdezte gonoszkodóan.

-                     Ennyire béna lennék? Nem indul el.

-                      Nem mondod! Próbálkozz még egy kicsit.

-                      De már nincs több ötletem – panaszkodott Kimi és olyan szerencsétlen arcot vágott, hogy Cristina megsajnálta. Benyúlt a kocsiba, megnyomott egy rejtett kapcsolót.

-                      Na. Most már indíthatod.

Kimi elfordította a slusszkulcsot és a motor életre kelt. Zene füleimnek – gondolta a fiú. Szépen szól. Vajon megy is vagy csak a hangja nagy? Viszketett a tenyere. Türelmetlenül kiszólt a kocsiból:

-                     Gyertek már! Menjünk! El fogunk késni!

-                      Mintha ez eddig nem igazán érdekelt volna – állapította meg Mark, de azért gyorsan bezárta a lakást és a kulcsot odadobta Kiminek. Beszállt a hátsó ülésre.

-                      Miért nem ülsz előre, Mark? – kérdezte Cristina mosolyogva.

-                      Úgy érzem, jobb, ha te ülsz Kimi mellett. Hátha elszúr valamit. Különben is itt hátul két majrévasat is tudok fogni…

Cristina nevetve beült Kimi mellé. A fiú bezárta a garázst a távirányítóval, aztán kigördült az utcára. Néha finoman odarúgott a gáznak és átszellemült arccal hallgatta a motorhangot. Amikor kiértek a lakott területről, Kimi óvatosan gyorsított.

-                      Figyelj, bajnok. Ez nem csigaverseny. 300 ló várja a parancsodat – szólt rá Cristina, mire Kimi végre a gázra lépett. Az Evolution fantasztikusan reagált minden apró mozdulatára, élvezet volt vezetni. Gyorsan odaértek a főhadiszállásra, ahol a csapattagok már várták őket.

Kimi kiszállt az Evolution-ból és megpaskolta a forró motorháztetőt. Cristinára nézett.

-                      Visszafelé te vezetsz. Kíváncsi vagyok, hogy mész vele.

-                      Biztos vagy benne? – kérdezte Mark Kimitől, miközben kikászálódott a hátsó ülésről.

-                      Miért? Nagyon gáz, ahogy vezet?

Mark csak megvonta a vállát, Cristina pedig elmosolyodott. Együtt mentek be a tárgyalóba, ahol Kimi először is mindenkinek bemutatta Cristinát mint az új edzőjét. A fiúk örömmel fogadták, többen Kimire kacsintottak és felemelték a hüvelykujjukat. Aztán elkezdődött a szakmai megbeszélés Kimi és a mérnöke, Chris Dyer között. Cristina odasúgta a fiúnak, hogy kimennek Markkal levegőzni. Kimi bólintott és már hajolt a lány felé, hogy megcsókolja, de Cristina figyelmeztető pillantása megállította. A fiú tudta, hogy nem sokáig fogja bírni, hogy ne érintse meg Cristinát, akárhol vannak és akárki is látja. Erről beszélnem kell vele – döntötte el Kimi magában, aztán minden figyelmét Chrisnek és a megbeszélésnek szentelte.

Cristina keresett egy közeli padot és leült. Idegesen elkezdte tapogatni a nadrágja zsebeit.

-          A francba – dühöngött. – Otthon hagytam a cigimet.

-          Otthon? – kérdezte Mark, miközben leült mellé.

-          Mármint Kiminél…Tudod, hogy értem. Figyelj, Mark. Beszélnünk kell. Kiminek meg kell tudnia, hogy mi ismerjük egymást.

-          Én is épp ezt akartam neked mondani, de megelőztél. Te mondod el neki vagy én?

Cristina tanácstalanul megvonta a vállát.

-          Nem tudom. És még nem ismerem őt annyira. Fogalmam sincs, hogyan reagál majd rá. De te…

-          Én ismerem, mint a tenyeremet. Szeretnéd, ha beszélnék vele én is?

A lány bólintott.

- Oké, rendben. Most visszamentek edzeni – mondom, edzeni -, aztán a teszt után átmegyek. Jó így?

- Igen. És köszönöm.

- De Cristina…Azt a dolgot én nem mondom el neki. Csak te mesélheted el. Te élted át, nem én.

A lány megint bólintott és sóhajtott egyet. A kezébe temette az arcát és gondolkodni kezdett. Tudta, hogy el kell mondania majd egyszer azt, ami korábban történt vele.

Kimi kinézett az ablakon, és látta, hogy Mark és Cristina elmélyülten beszélget. Örült neki, hogy ilyen hamar szót ért egymással a barátja és a szerelme. Szerelmem? Szerelmes vagyok Cristinába? – csodálkozott Kimi. Nem is tudok semmit róla, két napja ismerem és beleszerettem? Mondjuk eddig nem nagyon volt alkalmunk beszélgetni…De mélyen a zsigereimben érzem, hogy ő a párom, a másik felem. Már csak őt kell meggyőznöm róla. A legelső lépés pedig az, hogy nem leszek féltékeny, ha Markkal ilyen jól elbeszélget. Miről tudnak ennyit beszélni? Kimi már egyáltalán nem figyelt a mérnökére, aki látta, hogy semmi értelme, hogy feleslegesen koptassa a száját. Elbúcsúzott Kimitől és figyelmeztette, hogy 11-kor kezdődik a teszt. Kimi csak intett Chrisnek, majd felállt és kiment Cristináékhoz. Örömmel látta, hogy közeledtére a lány elmosolyodik. Odament hozzájuk és alig tudta megállni, hogy ne csókolja meg a lányt azonnal.

-          Szia, bajnok. Megbeszéltetek mindent Chris-szel?

-          Aha. 11-re vissza kell érnünk. Úgyhogy ha még meg akarsz edzeni – és itt elvigyorodott -, akkor mennünk kell. Te is jössz, Mark? – fordult Kimi a barátja felé.

Mark megrázta a fejét.

-          Nem, kösz, nekem itt még van egy kis dolgom. A fiúk majd hazavisznek. Ti menjetek nyugodtan.

-          Oké, de délután találkozunk, mert van egy csomó dolog, amit meg kell beszélnünk.

-          Ajánlom, hogy ott legyetek! Ne úgy, mint tegnap…

Cristina elpirult, Kimi pedig csak vigyorgott.

-          Nem ígérek semmi biztosat. Aú! – dörzsölte meg a sípcsontját, ahol Cristina megrúgta. – Tényleg átmegyünk, ne izgulj.

-          Én nem azért izgulok, hogy átjöttök - e vagy sem. Hanem hogy hazaértek - e egyáltalán…

-          Mi? Mi van? – kérdezett vissza Kimi megrökönyödve és egy kicsit ijedten, de Mark fogta magát és otthagyta őket. Kimi Cristinához fordult, de a lány csak megvonta a vállát.

-          Ne kérdezd, miért mondta. Mehetünk? – lóbálta meg a kocsikulcsot.

Kimi nem volt egy gyáva és könnyen beijedős típus, de Mark megjegyzése elgondolkodtatta több szempontból is. Miért félti őt Mark, ha Cristina fog vezetni? Egyáltalán honnan tudja, hogy a lány hogy vezet? Mert ha tudja, akkor ismernie kell valahonnan. Ezt muszáj lesz megtudnom – gondolta a fiú.

Kimi beült a jobb egybe, Cristina pedig a vezetőülésbe. A lány bekötötte a biztonsági övet. Egy mosolyt villantott Kimire.

-          Kösd be magad, jó?

-          Azt mondod? Muszáj? – de már húzta maga elé az övet.

Cristina beindította a kocsit és szép óvatosan kigördültek a kapun. A lány menet közben bekapcsolta a CD-lejátszót. A CDtárból kiválasztotta a Linkin’ Park Hybrid Theory című albumát és a kormányon lévő gombokkal felhangosította a zenét. Feltette a napszemüvegét és előrébb húzta az ülést. Mindezt már kb. 140 km/ órás sebességnél. Kimit néha leverte a víz a szűk előzések láttán, viszont azt el kellett ismernie, hogy Cristina nagyon jól vezet. Annak dacára, hogy Kimi haja többször is égnek állt, a lány nem sodorta magukat egyszer sem veszélyes helyzetbe. A 140-es tempóból időközben 220 lett, de szerencsére nem volt rendőr az úton. A fiú lába néha automatikusan nyomta volna a fékpedált, de hát nem ő ült a sofőrülésen. Hanem Cristina, aki ekkora sebességnél fél kézzel fogta a kormányt, a másik kezét pedig a váltón tartva dobolta a zene ritmusát. Kimi ránézett a lány kezére, ahogy a váltót fogta, és parázna gondolatai támadtak. Rátette a tenyerét Cristina kézfejére, és simogatni kezdte. Amikor váltani kellett, együtt tették át a sebességet, és Kimi közben folyamatosan simogatta a lány kezét. Cristina időközben visszavett a sebességből és most már normál tempóban haladtak. A fiú Cristinára nézett és észrevette a vadul lüktető verőeret a lány nyakán. A lány hirtelen megfogta Kimi kezét és a mellkasára húzta. Kimi az ujjbegyei alatt érezte Cristina minden egyes szívdobbanását.

-                     Remélem, ez miattam van és nem a vezetés élménye miatt – évődött a fiú.

-                     Miattad van, bajnok. Azt akartam, hogy tudd. Viszont sebességet kéne váltanom…

-                     Nyomd ki a kuplungot, én kezelem a váltót. Szólj, ha mehet. Kíváncsi vagyok, hogy ebben          is jók vagyunk          – e együtt.

-                     Miért, miben vagyunk még jók együtt? – kérdezett vissza Cristina mosolyogva és   közben zökkenésmentesen váltottak sebességet.

-                     Az ágyban.

-                     Ágyban? Hát ott azért még nem voltunk annyit…

-                     Időnk, mint a tenger. Viszont ha hazaértünk, beszélnünk kell.

-                     Tudom. Ha ..hazaértünk?

-                     Igen – hangzott a rövid, ám annál meggyőzőbb válasz.

Cristina torka pedig összeszorult az örömtől. És a félelemtől is. Ez a két érzés dúlt benne azóta, hogy Mark megszerezte neki a munkát és ő megismerte Kimit. Tudta, hogy beszélnie kell Kimivel és mindent el kell neki mesélnie. Mindent. Azt azonban nem tudta, hogyan kezdjen hozzá. A múlt pedig sötét árnyként nehezedett a szívére.