Cristina boldogan készülődött az estére. Először mennek el kettesben bulizni Kimivel. Sokáig gondolkodott, mit is vegyen fel. Végül egy fekete térdnadrág mellett döntött, amihez kiválasztott egy fehér felsőt. Kisminkelte magát, a haját pedig felkötötte egy laza kontyba. Hosszú szárú csizmát húzott. Felkapta a táskáját és kilépett a szobából. Amikor meglátta a folyosón a nőt, megdermedt.

Jenni elviharzott a szobából kilépő Cristina mellett és a lift felé igyekezett, amikor megtorpadt. Visszafordult és a lányra meredt.

-                     Te?

Cristina magára mutatott.

-                     Én? Mi van velem?

-                     Mit keresel itt? Ki vagy te? Mit akarsz a férjemtől? – zúdította Jenni a kérdéseket Cristinára.

-                     Kimi edzője vagyok. Te pedig ezek szerint Kimi felesége. Még…

-                     Mit mondtál? Hogyhogy még?

Cristina vállat vont.

-                     Gondolkozz. El fog válni tőled.

Jenni gonoszul elmosolyodott.

-                     Azt majd még meglátjuk. Ne legyél ennyire biztos a dolgodban. Kimi egyelőre még a férjem.

-                     Akkor miért nem vagy vele? Miért nem támogatod? Ha szeretnéd, mindig mellette állnál! Ő nem ilyen feleséget érdemel, mint te!

-          Ó. Hanem milyet? Mint te?

Cristina hallgatott. Nem akart még jobban belebonyolódni a vitába Jennivel, mert attól félt, nem tud lakatot tenni a szájára. Hátat fordított a nőnek és bekopogott Kimi ajtaján. Hallotta, hogy Jenni felmorran és valamit morog az orra alatt, de nem foglalkozott vele. Kimi ajtaja kinyílt és a fiú kidugta a fejét. Meglátta Jennit, aki összeszűkült szemmel figyelte őket.

-                     Te még mindig itt vagy? Miért nem tudsz békén hagyni? Bántott téged? – kérdezte aggódva Cristinától, de a lány megrázta a fejét.

-                     Nem tudott.

-                     Akkor jó. Gyere be. Te pedig, Jenni, tűnj el innen. Megmondtam az előbb, hogy nem akarlak látni.

Kimi megfogta Cristina kezét és behúzta a szobába, az ajtót pedig becsapta. Jenni dühösen vonult ki a szállodából. Dühös volt Kimire és dühös volt erre az ismeretlen lányra is. Elhatározása, hogy tönkreteszi őket, még erősebb lett.

A szállodai szobában Kimi aggódva figyelte Cristinát, aki leült az ágyra, de a lány megnyugtatta.

- Nyugi. Nincs semmi baj. Nem volt ideje bántani. De jó lenne, ha felöltöznél, különben nem megyünk sehová.

- Miért? Mi bajod az öltözékemmel? – nézett végig magán ártatlanul Kimi. Ismét jókedve lett. Cristinára nézett és látta, hogy a lány tekintete minden mozdulatát követi. A lány mélyet sóhajtott.

- Hogy mi a bajom az öltözékeddel? – kérdezett vissza. – Kissé hiányos.

Kimi ugyanis egy boxeralsóban flangált a szobában ide-oda. Élvezte Cristina pillantását. És ismételten elcsodálkozott a saját viselkedésén, hisz soha nem volt egy magamutogató típus, még Jenni előtt sem. Most meg direkt mászkál itt majdnem pucéran.

-                     Szóval kissé hiányos az öltözéked. Ami végül is nem baj. Csípem Calvin Klein-t – mutatott rá Cristina a fiú alsónadrágjának címkéjére. Aztán felemelte a szobai telefont.

-                     Halló. A 324-esből hívom. Két személyre kérek vacsorát és mellé egy üveg pezsgőt jégbe hűtve. Köszönöm. Ja és senkit ne kapcsoljanak, akárki keres. Még egyszer kösz.

Kimi kérdőn nézett Cristinára. A jellegzetes félmosoly megjelent a szája sarkában.

-                     Nem megyünk sehová? Itt vacsizunk és pezsgőzünk?

-                     Bizony ám, bajnok. Nincs kedvem ma este ahhoz, hogy bárkivel is megosszalak, akár egy fél pillanatra is.

-                     És utána? Mi lesz?

-                     A vacsi után? Majd meglátod.

Cristina felállt az ágyról és Kimi elé lépett. Mélyen a fiú szemébe nézett és megsimogatta az arcát.

-                     Jól vagy? Jenni nagyon kiborított?

-                     Nem volt vészes. Jó, hogy itt vagy. És jó ötlet ez a vacsora itt…

Kimi megcsókolta a lányt. Először gyengéden, aztán egyre hevesebben és követelőzőbben. Keze a lány felsőrésze alá csúszott és simogatni kezdte a hátát. Mielőtt azonban mélyebben belemerülhettek volna a dologba, kopogtattak az ajtón. Megjött a vacsora és a pezsgő.

-                     Azt hiszem, nekem kéne ajtót nyitnom, nem? – nézett Cristina Kimire mosolyogva. – Szegény szobapincér még azt hinné, rá vagy ennyire beindulva.

Kimi meglegyintette Cristina arcát, mire a lány felnevetett. Mielőtt kiment volna ajtót nyitni, egy gyengéd mozdulattal végigsimított Kimi derekán és csípőjén. Kimi alig tudta visszafogni magát, de látta a lányon, hogy ő is így van vele.

Cristina beengedte a szobapincért, aki egy kis zsúrkocsin betolta a szobába a vacsorát, szépen letette az asztalra a pezsgővel együtt. Cristina borravalót nyomott a fiú kezébe. Az illedelmesen megköszönte és kiment. A lány egymás után felemelgette a fedőket és megnézte, mit kaptak enni. Volt hús, saláta, köret, gyümölcs és édességnek csokiba mártott óriási eperszemek. Hmmmm. A lánynak támadt egy ötlete.

-                     Mit kérsz enni, bajnok? – kiáltott be a hálószobába.

-                     Tökmindegy, rád bízom – hallatszott Kimi válasza.

-                     Oké. Mindjárt viszem, de csukd be a szemed. És nem ér lesni.

Cristina megfogta az epres tálat és belesett a hálóba. Kimi az ágyon feküdt behunyt szemmel. És még mindig nem öltözött fel. Jaj nekem. A lány óvatosan belopózott és letette az ágy melletti éjjeliszekrényre a tálat. Aztán kiment és a jegesvödörrel, a pezsgővel és két hosszúnyakú pohárral tért vissza. Kimi még mindig nem nyitotta ki a szemét.

-                     Ne less. Szólok, jó? – kérte Cristina.

-                     Igyekezz. Éhen halok. És már régen nem láttalak – panaszkodott viccesen a fiú.

-                     Nyugi. Kárpótollak, ígérem.

Cristina megállt az ágy mellett. Gyorsan, de halkan levette magáról a felsőrészt, a csizmát és a nadrágot. Aztán töltött egy pohár pezsgőt. A poharat megfogta az egyik kezébe, a másikkal pedig kiválasztott egy szép epret.

-                     Nem lesel, ugye?

Kimi csak a fejét rázta. Hallotta a neszezést, és legszívesebben kinyitotta volna a szemét, de nem tette. Nem akarta elrontani ezt az izgalmas kis játékot. Mire készülhet a lány? Aztán megtudta.

Cristina Kimi fölé csúszott.

-                     Ne nyisd ki a szemed. Jobb vagy bal?

-                     Mi? – kérdezett vissza rekedten Kimi. Érezte, ahogy a vér az alsóbb testrészébe áramlik.

-                     Jobb vagy bal?

-                     Mit tudom én! Legyen bal. De mi…

Kimi édes ízt érzett a száján. Csoki. És eper. Mmmm, finom. Megnyalta a szája szélét. Meghallotta Cristina mély sóhajtását, mire kinyitotta a szemét. A lány tekintete Kimi szájára szegeződött. Látszott rajta, hogy megkívánta az epret. Is.

-                     Finom volt? – Cristina alig tudott megszólalni a vágytól.

-                      Kóstold meg.

Kimi felült és megcsókolta Cristinát. A csoki és az eper íze összekeveredett. Cristina izgalmában magára borította a pezsgő egy részét. Kimi pedig – nehogy kárba vesszen a nedű – a szájával és nyelvével felitatta a lány melléről és hasáról. Aznap este nem vacsoráztak…