Az Olasz Nagydíj hétvégéje ismét nem a tervek szerint alakult. A pénteki szabadedzésen özönvíz zúdult a pályára, a boxokból lapátolni kellett a vizet. Az első szabadedzést Adrian Sutil nyerte a Force India Ferrari kocsijával, mivel ő még az eső előtt tudott gyors kört menni. A veszély miatt le is állították a szabadedzést. Délutánra lassan felszáradt az aszfalt. Kimi intermediate gumikkal ment ki a pályára és sokáig megközelíthetetlen volt. Aztán először Bourdais merészkedett ki szárazpályás gumikkal, utána pedig megjöttek a többiek is. A köridők folyamatosan javultak, ahogy a pálya állapota javult. Az edzést végül Kimi nyerte meg, mögötte Robert Kubica és Nick Heidfeld végzett a két BMW-Sauberrel. Hamilton a McLarent a 4. helyre hozta be, Kimi csapattársa, Felipe Massa pedig a 6. lett. De mindenki tudta, hogy a szabadedzéseket elért eredmények nem jelentenek semmit. A szombati edzésre megint leszakadt az ég. A lehetetlen körülmények között lezajló szabadedzést Timo Glock nyerte a Toyotával, mert – mint pénteken délelőtt Sutil – ő is még az edzés elején ment gyors köröket. A többi versenyző inkább a boxokban töltötte az időt. Ám senki nem lélegezhetett fel, mert a szombat délutáni időmérőre is esőt jósoltak.

Az időmérőről nem lehet túl sok jól elmondani. Kimi szempontjából minden rosszul sikerült, már a Q2-ben elvérzett, és végül a 14. helyre kvalifikálta magát. Némi vigaszt nyújtott neki, hogy a rivális Hamilton a 15. helyet szerezte meg. Sebastian Vettel a Forma-1 történetének legfiatalabb pole pozíciós versenyzője lett, amikor megnyerte az Olasz Nagydíj szakadó esőben tartott időmérő edzését. Másnap pedig ő lett a legfiatalabb futamgyőztes is. Kimi végig küszködött, és bár ismét ő futotta folyamatosan a leggyorsabb köröket, ez sem volt elég. Csak a 9. helyig jutott, így nem szerzett pontot. Őszintén örült fiatal barátja történelmi győzelmének, de csalódott volt. Már megint.

Kimerülten és fáradtan mentek vissza a szállodába, hogy összepakoljanak. Kimi alig várta, hogy végre újra a saját házában legyen, a saját ágyában aludhasson. Sok volt neki ez az utolsó két verseny. Spában azért szeretett volna nyerni, mert a kedvenc pályája. Monza pedig a Ferrari otthona. Sajnálta, hogy csalódást okozott a szurkolóknak, a csapatnak, de egyszerűen nem tudott többet kihozni a Ferrariból esőben.

Hazafelé Cristina vezetett, mert látta Kimi elkeseredettségét. Otthon gyorsan kipakolták a ruháikat, a lány elindította a mosógépet. Kimi ezalatt elvonult a szobájába. Cristina tett-vett a házban, nem akarta zavarni. Amíg rendet rakott a konyhában, sokat gondolkodott a történteken. Hihetetlen ez a pechszéria, ami Kimivel történik. A lány nem értette az okát. Nem értette, hogyan történhet meg Kimivel szinte ugyanaz, ami miatt eljött a McLarentől. Nem igaz, hogy egy ilyen nívós csapat, mint a Ferrari, nem tudja megoldani a műszaki problémákat, legyen szó akár a fékekről, akár a francos gumikról. Mert ott úszik el minden. A lány felhergelte magát, így előkotort a táskájából egy doboz cigit. Mielőtt rágyújtott, benézett Kimi szobájába és látta, hogy a fiú mélyen alszik. Odaóvakodott, egy gyengéd csókot nyomott az arcára. A teraszon épp kényelembe helyezte magát és rágyújtott, amikor meghallotta a csengőt. Gyorsan elnyomta a cigit és az ajtóhoz sietett, nehogy még egyszer csengessenek és Kimi felébredjen. Kinyitotta a bejárati ajtót. Két fiatalember álldogált az ajtó előtt. Közülük az egyiket ismerte csak.

-                     Hello, Toni – köszönt a döbbent fiúnak. Elmosolyodott, amikor látta, hogy Toni gondolatai száguldozni kezdenek.

-                     Öööö…hello…

-                     Cristina – segítette ki a lány Tonit, majd a kezét nyújtotta. – Cristina Dawson.

-                     Toni Vilander – mutatkozott be a fiú, majd a mellette álló még fiatalabb fiúra mutatott.

-                     Ő pedig Atte Mustonen, Kimi pártfogoltja a Formula 3000-ben.

-                     Igen, tudom. Szia, Atte. Örülök, hogy megismertelek – fogott vele is kezet Cristina, majd Toni felé fordult.

-                     Kimihez jöttetek? Gyertek be. Még alszik.

-                     Azt nem csodálom. Szörnyű volt ez a hétvége.

Cristina bekísérte a fiúkat a lakásba és leültette őket a nappaliban. Mivel Kimi aludt, rá hárultak a házigazda feladatai. Látta, hogy Toni csodálkozva figyeli minden mozdulatát. Mielőtt Toni bármit is kérdezhetett volna, Cristina megszólalt:

-                     Azon gondolkozol, hogy honnan ismersz, igaz? Emlékszel még a legutóbbi bulitokra Kimivel? Amikor a bárpulton táncolt?

-                     Igen. Te vitted haza! – derült fel Toni arca. – És te vagy az új edzője, Mark helyett. És ti…

Cristina bólintott.

-                     Igen. Együtt vagyunk. Atte, mit kérsz inni? – fordult Cristina a fiatal fiúhoz, aki idáig nem nagyon szólalt meg.

-                     Ő még kisgyerek, csak piros szörp jár neki – hallották meg a lépcsőn Kimi álmos hangját. – Hello, fiúk. Hát ti?

-                     Eljöttünk meglátogatni téged, hátha unatkozol egyedül, de úgy látom, feleslegesen izgultunk miattad – vágta rá Toni vigyorogva. Kimi leugrált a lépcsőn és összeölelkezett a barátaival. Ahogy Kimi megjelent, Atte is mindjárt másképp viselkedett. Felengedett és sokkal közvetlenebb lett Cristinával. A három fiú akkora hangzavart csinált, hogy Cristina nem hallotta a saját hangját. Így inkább pát intett nekik és elment a Ducatival egy körre.

Ahogy Cristina kigurult a garázsból, Toni faggatni kezdte Kimit. A fiú pedig mindent elmesélt, ami eddig történt velük. Nem hagyta ki Cristina élettörténetét, és persze Jenni megjelenését és fenyegetőzését sem. Aztán vidámabb dolgokról beszélgettek.

-                     Meddig maradtok, Toni?

-                     Holnap délután kell visszamennem tesztelni, és Atte is jön, mert tudod, hogy van egy főnöke, aki nem hagyja, hogy lazsáljon – vigyorgott Toni.

-                     És ki a főnököd, Atte? – kérdezte Kimi, szintén nevetve.

-                     Hát… úgy hívják, hogy Kimi Räikkönen. Ismered talán?

-                     Ja, az a Jégember vagy kicsoda, ugye? És milyen főnök?

-                     Háááát…- húzta el Atte a száját viccesen, mire kapott egy fülest Kimitől.

-                     Gyertek, álljatok be a kocsival a garázsba, ne hagyjátok kint éjszakára – állt fel a kanapéról Kimi.

Mintha össze lennének nőve, a három fiú együtt ment ki a ház elé. Hirtelen motorbőgést hallottak és odakapták a fejüket. Kimi tudta, hogy Cristina jön vissza, de kíváncsi volt arra, hogy a lány most mit fog csinálni. Minden alkalmat olyan mutatvánnyal fejezett be, amitől Kiminek égnek állt a haja. Toni és Atte szeme elkerekedett, amikor látták az egy keréken közeledő Ducatit. A szemük még nagyobb lett, amikor a motoros megállt előttük és levette a sisakot.

-                     Hello, fiúkák. Jön velem valaki egy kört?

Kimi csak mosolygott, ahogy két barátja egymás elől próbálja elhappolni a lehetőséget. Menjetek csak, garantáltan betojtok – gondolta magában Kimi. Végül Toni győzött, így ő ült fel először Cristina mögé. Kimi időközben kerített egy másik bukósisakot és Toni fejébe nyomta.

-                     Aztán vigyázz, hogy hová teszed a kezed! – figyelmeztette a barátját, majd megkocogtatta Cristina bukóját, mire a lány felnyitotta a plexit.

-                     Szívasd meg egy kicsit, jó? – súgta neki halkan Kimi, mire a lány bólintott és kacsintott egyet. Lecsapta a plexit és elindultak. Az utca végén már elég tekintélyes sebességgel haladtak, aztán eltűntek.

10 perc elteltével már jöttek is vissza. Cristina leállította a Ducatit, Toni pedig lekászálódott róla. Szó nélkül Kimi kezébe nyomta a sisakot és leült a járda szélére. Elgyötört tekintettel nézett Kimire, mire a fiú felnevetett.

- Miért nem szóltál? Azt hittem, beszarok!

Kimi a vállát vonogatta.

-                     Te akartál mindenáron menni…Atte? Mész egy kört te is?

-                     Ha jót akarsz, itt maradsz – szólt közbe Toni, de vigyorgott. – Amúgy jól vezet, csak nekem nő létére egy kicsit vad.

-                     Nem mindig hátrány az – dünnyögte Kimi az orra alatt.

-                     Azt hiszem, én lemondok a Ducatiról mára – mondta Atte, elgondolkodva a hallottakon.

-                     Viszont elmehetnénk este bulizni egyet, ha már így összejöttünk – vetette fel Toni.

-                     Akkor bevihetem a motort a garázsba? – kérdezte Cristina, erőteljesen mosolyogva Tonira, mire az csak intett egyet. A lány begurult a kapun, beállt a garázsba és 1 perc múlva már újra együtt voltak. Kiültek hátul a teraszra és tervezgetni kezdték az estét.

-                     Hova menjünk? – kérdezte Toni Kimitől.

-                     Van itt egy bár a közelben, ismerem a tulajt. Mi is el akartunk menni a héten, de nem jutottunk el…

-                     Akkor ezt megbeszéltük.

Estére Kimi és Cristina egymáshoz öltözött, de teljesen véletlenül Toni és Atte is színben hozzájuk illő ruhát vett fel. Jól mutattak így együtt négyen, fekete-kék összeállításban. A bártulajdonos örömmel fogadta őket és azonnal a rendelkezésükre bocsátott egy különálló sarkot. Nagyon jól érezték magukat. Attén kívül mindegyikük fogyasztott alkoholt, de csak mértékkel. Anélkül is jó volt a hangulat. Rengeteget nevettek és táncoltak.

Atte egyszercsak eltűnt mellőlük. Cristina aggódni kezdett, de Toni is és Kimi is megnyugtatta, hogy nem lesz semmi baja a fiúnak. A lány éppen mondani akart valamit, amikor kivágódott a bár ajtaja és Atte rohant be. Véres volt az arca és a keze. A fiú kétségbeesve üvöltött:

-                     Azonnal hívjátok a mentőket! Azonnal!