A Japán Nagydíjon Kimi végre kezdett magához térni a pályán. Mintha nem lett volna rajta az a nyomás, hogy megvédje a világbajnoki címét. Esélyei elég minimálisak voltak arra, hogy harcban maradjon, de nem adta fel. A rajtnál Hamilton zűrt csinált, hiszen olyan előzést mutatott be, amivel több több versenytársát is veszélybe sodorta. Kimi a bukótérbe kényszerült, hogy elkerülje az ütközést, de innentől kezdve a versenynek annyi volt. Kimi Robert Kubica nyomában loholt, hisz ha meg tudta volna előzni, az esélyeit még életben tartotta volna. De Robert jól védte a pozícióját és így Kimi csak a 3. helyre futott be. Felipe többször hibázott, kilökte Hamiltont, amiért büntetést kapott, szóval azért annyira nem volt jó a hétvége. Főleg azért nem, mert Kimi is és Cristina is rágta magát a múlton és a titkokon. Ráadásul a kétség ott volt mindkettejükben, hogy a másik nem mond el valami fontosat.

Japán után Kína következett, és Kimi születésnapja. A rajongók óriási szeretettel vették körül a fiút, akit ez nagyon meghatott. Ahogy körözött a pályán, mindenhol óriási feliratok és plakátok éltették. Egy valami, illetve valaki hiányzott neki: Cristina. A lány nem volt ott a szabadedzésen, mert azt mondta, sürgős dolga van. Kimi oldalát fúrta a kíváncsiság, de ebbe a kíváncsiságba már vegyült némi féltékenység is. Olyan vidáman ment el titokzatos útjára, hogy Kimiben egymás után merültek fel a kérdések. Hová mehetett? És kivel? És mit csinál?

Cristina azonban csak látszólag volt vidám, amikor otthagyta Kimit a szabadedzésen egyedül. Muszáj volt kiszellőztetnie a fejét, mert mardosta a féltékenység. Kimi, mielőtt átöltözött volna a versenyoverálba az edzésen, Cristina kezébe nyomta a mobilját, hogy legyen nála, hátha Mark hívja. A lány el is tette a telefont a kabátja zsebébe. Éppen Kimi versenymérnökével beszélgetett, amikor érezte, hogy rezeg a zsebe. Megpróbálta előhalászni a telefont, de mire sikerült volna, a csengés abbamaradt. Ránézett a kijelzőre. Egy női név. Akiről még nem hallott, még Marktól sem, pedig a férfi mindig képben volt Kimi nőit illetően. Ezt a nevet azonban egyszer sem említette még. Ki lehet? Mit akar Kimitől? És én miért nem tudok róla? Cristina kedve elromlott. El kell innen mennem – gondolta magában. Épp elindult volna kifelé, amikor Kimi begördült a boxba. A lány felöltötte vidám mosolyát, odahajolt a fiúhoz és felhúzta a sisakrostélyát.

-          Én most magadra hagylak, bajnok, körözz csak, mint gólyafos a levegőben. Nekem dolgom van – csókolta meg Kimi sisakját és otthagyta. Kimi meglepődve bambult utána. Legszívesebben kipattant volna a kocsiból, de nem tehette meg, vissza kellett mennie a pályára.

Cristina bevitette magát a városba és sétálni indult. Egyik cigiről a másikra gyújtott és járt az agya. Végül meglátott egy feliratot az egyik üzlet ajtaján és tudta, hogy erre lesz szüksége. Benyitott és úgy érezte, hazaér. Amikor végzett, felhívta Kimit, hogy a szállodában fogja várni. A kedélye valamennyit javult, de még mindig ott zakatolt az agyában az a név.

Este arra készültek, hogy elmennek vacsorázni, Cristina ekkor szerette volna odaadni Kiminek az egyik ajándékát. A kis doboz ott lapult a táskájában és a lány izgult, hogy Kimi hogyan fogadja majd az ajándékot, hogy megérti-e az üzenetet. Viszont az zavarta egy kicsit, hogy a fiú egy szóval sem említette a telefonhívást.

Az étteremben megrendelték az ételt és amíg vártak rá, Cristina kivette a dobozt és letette Kimi elé az asztalra.

-         Ez micsoda? – kérdezte a fiú csodálkozva, amikor meglátta a kicsi dobozkát.

-         Ez az én ajándékom neked. Boldog születésnapot – mosolyodott el Cristina és áthajolva az asztal fölött megcsókolta Kimit.

-         Köszönöm – válaszolta Kimi, és a kezébe vette a dobozt.

-         Mit köszönsz? Nem is tudod, mi van benne – nevetett a lány -, lehet, hogy nem is fog tetszeni!

-         Tőled van, tehát egyértelmű, hogy tetszeni fog.

-         Na, te aztán tudod, hogyan fogd meg az ember lányát! Kibontod, vagy még hagyod, hogy egyen a fene? – sürgette Cristina a fiút megjátszott türelmetlenséggel.

Kimi óvatosan levette a kis doboz tetejét. Csak nézte az ajándékot és nem szólt egy szót sem. Cristina idegesen figyelte Kimi arcát. Tudtam, hogy nem fog tetszeni neki, hogy nem kellett volna – gondolta magában a lány keserűen.

-         Ez…- kezdte el Kimi és a lányra nézett. Cristina pedig egy pillanat alatt elfelejtette azt, amire az előbb gondolt. Kimi tekintetében annyi érzelem volt, hogy a lány biztos volt abban, jó választás volt az ajándék.

-         Igen. A tiéd. Megfogadtam, hogy ha egyszer megszerzem, nem fogom soha senkinek odaadni.

-         De…

-         Nincs de. Szeretném, ha elfogadnád. Láttam, hogy szeretnéd. Hát a tiéd. Te vagy a legfontosabb ember a világon számomra. Tettem egy fogadalmat: ha ez meglesz, soha nem válok meg tőle. De neked az életemet is odaadnám. Ez viszont csak egy tárgy. A tiéd. Szívem minden szeretetével.

-         Cristina…Van valami, amit el kell mondanom…

-         Tudom – bólintott a lány-, nekem is van. De ma ne. Ez a nap rólad szól. Szülinapos vagy. Nem foglalkozunk semmi mással, jó? – simogatta meg Kimi kezét Cristina. Összekulcsolták ujjaikat és csak nézték egymást.

Kimi nagyon meghatódott. Cristina ajándéka tényleg meglepetés volt és nagyon örült neki, de örömébe vegyült egy kis félelem a rájuk váró beszélgetés miatt. Tudta, hogy el kell mondania Kendrát, és nagyon remélte, hogy Cristina megértő lesz. Végül is nem az ő hibája volt, ami történt, ő csak segíteni akart.

Cristina is azon töprengett, hogy hogyan fog alakulni a beszélgetés. Arról fogalma sem volt még, hogy hogyan fogja elmesélni a múltjának legsötétebb részeit. Markon kívül csak egyetlen ember tudott róla, ő pedig most nincs itt, hogy segítsen neki, pláne nem mondhatja el helyette. A lány elhatározta, hogy felhívja ezt az embert, mielőtt beszél Kimivel.

Időközben meghozták a vacsorát meg egy üveg pezsgőt, és az étterem személyzete diszkréten felköszöntötte Kimit. A fiú ennek is nagyon örült, de azért már jobban szeretett volna kettesben maradni Cristinával. Ennek ellenére szépen nyugodtan megvacsoráztak, és közben beszélgettek. Persze Kimi volt a fő téma, a fiú sokat mesélt a gyerekkoráról, a testvéréről, arról, hogy mennyit rosszalkodtak.

-         Nagyon szeretni fogod a családomat, ha megismered őket. Néha kiborítóak, de imádnivalók.

-         Meg fogom őket ismerni? – kérdezett vissza Cristina, mire Kimi megszorította a lány kezét.

-         Nem tudom, mit szólsz hozzá, de arra gondoltam, hogy karácsonykor elmehetnénk hozzájuk…Persze ha neked nincs ellene kifogásod, és nem akarsz máshová menni…

-         Kimi, nekem rajtad és Markon kívül nincs senkim. Na jó, Gabyt majdnem kihagytam,de…Szóval én nagyon szívesen megismerném a családodat – felelte a lány. Kimi megkönnyebbülten sóhajtott. Remélte, hogy Cristina így fog reagálni, mert félt attól, hogy a lány egyáltalán nem kíváncsi a családjára. Ő már nagyon szerette volna bemutatni Cristinát minden olyan embernek, aki fontos neki. Hadd lássák, hogy ki az, aki újra visszaadta az életbe, a szerelembe és a boldogságba vetett hitét.

Gyorsan befejezték a vacsorát, Kimi fizetett, aztán sietősen távoztak. A szállodai szobában gyengéden csókolózni kezdtek, majd levetkőztették egymást. És akkor Kimi meglátta, hogy miért is volt távol Cristina. A lány egy tetoválást csináltatott a jobb csípőjére, kettőjük nevéből. Ahogy Kimi meglátta a mintát, elámult. Óvatosan körbesimította az ujjával, majd csókolni kezdte a lány arcát, szemét, száját. Engedtek a szenvedélynek és sokáig, gyengéden szeretkeztek. Kimerülten mély álomba zuhantak.