Kimi szomorúan ült otthon, egyedül. A tévében valami Mikulásos összeállítás ment, és a fiúnak eszébe jutott december 6-a. Mintha évekkel ezelőtt történt volna. Ramival épp a gyerekkórházban voltak, a szokásos Télapó-akciót bonyolították le. A bátyja volt a Télapó és Kimi fájó szívvel gondolt arra, hogy most Cristinának is ott lenne a helye mellettük, hisz úgy tervezték, hogy a lány lesz Rami, illetve a Télapó egyik segédje. Ezt azonban elszúrták és Kimi egy kicsit magába roskadt. Aztán megszólalt a telefonja.

-           Szia, Lucy. Mi a helyzet?

-           Kihangosítlak. – hallatszott Lucy vidám hangja, majd nemsokára megjelent a lány rég nem látott arca is. – Figyelj Kimi! Ők itt a gyerekek és nem hisznek abban, hogy létezik a Mikulás – és Kimi meglátott a telefon kijelzőjén két gyönyörű szép kisgyereket. - Integessetek Kiminek – hallotta Lucy hangját, mire a két kicsi vidáman integetett Kiminek. – Na, a szőke kisfiút Christophernek, a kislány meg Antoniának hívják. És ugye most ott van veled a Mikulás?

Kimi boldogan belement a játékba. Odaállt Rami mellé, hogy a bátyja is látszódjon a telefonban.

-           Hát gyerekek, nagy szerencsétek van, mert épp itt ül velem szemben. – mondta és közben visszaintegetett a kicsiknek, aztán a bizonyos Mikulás felé fordította a telefont.

-           Hohohohóóóóó. – integetett Rami. – Úgy hallom, hogy nem hisztek bennem! Hát akkor most láttok! Meséljétek el szépen sorban, hogy ki mit kér karácsonyra – a két kicsi pedig megpróbálta túlharsogni a másikat. Amikor kifogyott belőlük a szusz, Rami megszólalt:

-           Na, gyerekek, akkor csak azt tudom mondani, hogy legyetek jók, és fogadjatok szót a szüleiteknek, mert Lucy tudja a telefonszámomat és felhív, ha rosszak vagytok.

-           Szia, Mikulás – hallotta Kimi a két kicsi boldog hangját, aztán Lucy még beszélt néhány mondatot Ramival, majd a kapcsolat megszakadt. És Kimi szíve is. A fiú minden nap beszélt a szüleivel vagy Ramival, de volt, hogy Tonit hívta. Azonban ezek a beszélgetések nem enyhítettek a magányán. Aztán döntött, és felhívta a menedzserét. Megkérte Steve Robertsont, hogy kezdje el árulni a milánói házat. Képtelen volt itt élni. Inkább ingázik Svájc és Olaszország között, de ebbe az üres, sivár házba nem tud hazajönni. Bár már eldöntötte, hogy elköltözik, azért átment Markhoz, hogy a barátja erősítse meg a döntésében. A kerten keresztül a bejárat felé tartott, amikor kinyílt az ajtó és Kimi meghallotta Mark hangját. Nem akart hallgatózni, de mégis azt tette.

-           Aztán vigyázz magadra, jó? És jelentkezz, ha megérkeztetek. Nem akarok még miattad is idegeskedni.

Ki miatt aggódik Mark ennyire? – kérdezte magában Kimi. És akkor megszólalt Cristina.

-                     Nyugi, nem lesz semmi baj. Jó kezekben vagyok.

-                     De még milyen jó kezekben – hallatszott egy idegen férfihang, mire Kimi még jobban hegyezte a fülét.

-                     De hülye vagy, Spike Minoda – hallotta Cristina nevető hangját és szomorúan elmosolyodott. Ő legalább egy kicsit összeszedte magát.

-                     Mike, ne eszetlenkedj már, különben Mark nem engedi el velünk Cristinát – egy harmadik férfihang. Mi folyik itt? És hová megy Cristina? És kivel? Spike Minoda? Mi van? Kimi összezavarodott, aztán megütötte a fülét egy név, akihez Mark beszélni kezdett.

-                     Figyelj, Chazy. Komolyan mondom, hogy vigyázzatok rá, jó?

-                     Hé, hé, hé! Én is itt vagyok ám – tiltakozott Cristina nevetve. – Figyelj, Mark, tényleg ne aggódj. Szexi Chazy meg Spike Minoda, illetve bocsi, hihi. Szóval Mike Shinoda most a lehető legjobb társaság nekem. És ha megismerhetem Talindát meg a gyerekeket is, az óriási lenne. Meg jó lesz találkozni a fiúkkal is. Szóval nyugodj meg, kérlek. Ennél jobb gyógyszer nincs a földön. Esküszöm, árulni kéne, kicsi fiolákban.

-                     Rendben van, igyekszem nem aggódni. Jó utat és…Nem mondom még egyszer…

-                     Ne is mondd! Mennünk kell. Szia, Mark…

Kimi hallotta, hogy búcsúzkodni kezdenek, és muszáj volt látnia Cristinát. Persze az is érdekelte, hogy kikkel van, de most inkább az volt a fontos, hogy lássa. Az ajtó elé lépett, épp amikor az egyik idegen férfi a vállára kapta a lányt, aki visítva nevetett.

-                     Chazy, tegyél már le! Hallod?

-                     Szia, Cristina – köszönt Kimi, és a lány abbahagyta a nevetést. Megütögette Chester vállát.

Chester leengedte a földre Cristinát. A lány Kimire nézett és megdobbant a szíve. Még mindig szeretem – gondolta magában.

-                     Szia, Kimi – köszönt neki halkan. Csak nézték egymást percekig. Egyikük sem tudott megszólalni. Aztán Cristina végül megköszörülte a torkát.

-                     Hát…örülök, hogy láttalak és sokat tudtunk beszélgetni, de mennünk kell…

-                     Bemutatsz a barátaidnak? – kérdezte Kimi.

Cristina a mellette álló egyik férfira mutatott.

-                     Mike Shinoda, alias Spike Minoda a Linkin Parkból.

-                     Szia. Kimi Räikkönen vagyok – nyújtotta a kezét Kimi.

-                     Ő pedig – mutatott a lány a másik férfira, akinek megfogta a kezét -, ő pedig Chester Bennington, vagy ahogy már esetleg hallhattál róla, Chazy.