-                     Igen. Igen. Igen. Igen, jól értetted. Szeretném, ha a feleségem lennél. Jóban-rosszban együtt és örökre. Sokszor elmondtam már neked, és csak ismételni tudom magam. Te vagy a másik felem. És jogunk van a boldogsághoz. És boldogok leszünk. Megküzdöttünk egymásért – a fiú közelebb hajolt és gyengéden megcsókolta Cristinát, a lány pedig visszacsókolta. Lassan kihátráltak a fürdőből a szobába, közben folyamatosan csókolták egymást. Lekerültek róluk a ruhák és ők olyan gyengéden szerelmeskedtek, mint még egyszer sem. Minden mozdulat, minden érintés és csók, minden elsuttogott szó az egymás iránt érzett szerelmükről szólt.

Másnap reggel Lucy és Peter elbúcsúzott mindenkitől. Chris szállást foglalt nekik Csehországban két hétre, így a pár készülődni kezdett hazafelé, mert még rengeteg elintéznivalójuk volt addig. Kimi megkérte őket, hogy ha Európában járnak, látogassák meg őket is, de már ne Milánóban, mert azt a házat eladta. Megbeszélték Cristinával, hogy Svájcba költöznek Kimi másik házába, ott mindketten szívesebben fognak lakni. Lucy Cristinától is elköszönt. Cristina úgy érezte, hogy nagyon jó barátnőre lelt Lucyben és úgy gondolta, ez kölcsönös. Lucy nem bírta tovább a nagy búcsúzkodást, a Cornell-gyerekektől már sírva köszönt el, aztán Peterrel az oldalán elhajtottak. Lassan mindenki szedelőzködni kezdett, de mielőtt szétszéledtek volna, megbeszélték, hogy tartják egymással a kapcsolatot. Kimi nagyon csodálkozott magán, hogy milyen könnyen és gyorsan elfogadta Chestert. Talinda, a felesége is nagyon kedves nő volt, a gyerekeik pedig imádnivalóak. Cristina örömmel figyelte őket. Látta Kimin, hogy mennyire megszerette a gyerekeket, főleg a kis Tylert és Chrisék mindkét apróságát. A fiú annyi szeretettel foglalkozott a kicsikkel, hogy Cristina szeme könnybe lábadt. Nagy nehezen elbúcsúztak Chesteréktől és Chriséktől meg Timtől, aztán beültek a kocsiba. Néhány óra múlva pedig Milánóban landoltak. A hosszú út alatt Kimi végig Cristina kezét szorongatta és állandóan a gyerekekről beszélt. Épphogy beléptek a házba, amikor megszólalt Cristina mobilja. A kijelzőre nézett és elmosolyodott.

-                     Boldog Ünnepeket neked, hugi!

-                     Szia, Cristina! Vidám a hangod! De jó újra így hallani! Mi történt veled? Jól vagy? Úgy eltűntél, Mark csak annyit mondott, hogy elutaztál Amerikába! – ontotta magából a szót a vonal másik végén Gaby.

-                     Várj egy kicsit, jó? Lassabban – nevetett Cristina és leült a nappaliban a kanapéra, Kimi pedig közben behozta a cuccaikat a kocsiból.

-                     Oké, bocsi – kért elnézést Gaby -, de mielőtt elmondanád, mi történt, van egy újságom a számodra, aminek lehet, hogy örülni is fogsz meg nem is…

-                     Micsoda? Várj! Hadd találjam ki! Indulsz a Dakaron!

-                     Igen, képzeld – nevette el magát Gaby-, de nem ez a legfontosabb. Képzeld…

-                     Na ne! – vágott közbe Cristina csodálkozva.

-                     De bizony! Atte …

-                     Megkérte a kezed? – kérdezte Cristina izgatottan és mivel Kimi végzett a pakolással és leült mellé, ezért kihangosította a telefont.

-                     Nem – válaszolta Gaby, és elhallgatott. Majd néhány másodperc után hangosan kiáltotta:

-                      Feleségül vett! Képzeld, szilveszterkor megkérte a kezem és rögtön el is vett feleségül – kiáltotta Gaby és boldogan nevetett.

-                      Jézusom, ti aztán nem tétováztatok! – szólt közbe Kimi, de örült a fiatalok boldogságának.

-                      Kimi? Hát te? – kérdezte Gaby és hallatszott a hangján, hogy elkomorult.

-                      Itt vagyok Cristinával Milánóban. Most jöttünk haza Aspenből, ahol szintén volt egy esküvő. Meg egy kis verekedés is, de ezt majd a nővéred elmeséli. Én hagylak is benneteket, mert lassan neki kell állnunk kiköltözni ebből a házból. Szia, Gaby! És persze sok boldogságot nektek! A Dakaron pedig vigyázz, nem gyerekjáték! – Kimi felállt, megcsókolta Cristinát, majd felment a hálószobába és nekiállt pakolni.

-                      De akkor most ti…

-                     Minden rendben van, Gaby. Megbeszéltünk és elrendeztünk mindent. Mindent – hangsúlyozta ki Cristina. Elmesélte a húgának az utazást Chesterékhez, Aspent, az esküvőt, a jobbhorgot és az elsuttogott lánykérést is. Még sokáig beszélgettek, de Gabynak mennie kellett, mert nem volt már sok ideje a Dakar indulásáig. Nagy nehezen elbúcsúztak egymástól és Cristina felment Kimi után az emeletre. Nézte Kimit, ahogy pakol.

-                     Nem lesz nehéz itthagynod ezt a házat? – kérdezte tőle, mire Kimi megrázta a fejét.

-                     Annyi rosszat átéltem itt, hogy örülök, ha megszabadulok tőle.

-                     Csak rossz dolgok történtek itt? – kérdezte Cristina incselkedve. Megfogta Kimi kezét és maga után húzta. Lementek a lépcsőn és Cristina megállt a bejárati ajtó mellett. Nekidőlt a falnak.

-                     Emlékszel, hogy itt mi történt?

Kimi elvigyorodott és közelebb lépett hozzá. Keményen megcsókolta a lányt, miközben megszabadította a ruhájától. A pakolászásból így természetesen semmi nem lett.