Ránéztem Fernandora, ő mélyen aludt, meg sem moccant. Gondoltam kinézek, mi lehetett az így az éjszaka közepén. Mikor az ajtóhoz léptem , és épp nyomtam volna le a kilincset, hallottm h vki leszid vkit. Ez egy női hang volt, tisztán értettem minden szavát :

-Én nem értelek meg téged, mondtam h ne igyál többet. Ott hagytál engem szégyenben, állandóan azt a ribancot bámultad. Hát erre kellettem neked? Kihasználtál és most eldobsz mint egy szakadt rongyot.-hisztérikus roham volt ez, nem is szidás. Egyszer csak meghallottam egy mormogó, dünnyögő hangot, amint ezt mondja:

-Hát ha te így érzed! Ha te  így érzel, akkor hagyj el engem. Nem zavar...és ne könyörögd majd vissza magad!-majd egy puffanás a földön. Ekkor már muszáj volt kimennem a folyosóra, h meg nézzem, kik is ezek valójában. Láttam ahogy Lisa a földön fekvő Kimihez vág egy üditős dobozt

-Ez a tiéd! De hidd el! Te fogsz nekem könyörögni, h visszatérjek hozzád....csak akkor már késő lesz! De addig is készülj fel a legrosszabbra. –majd fogta magát és elviharzott. Egy percig tétován álltam az ajtóban, de aztán átgondoltam a helyzetet, h mi lenne, ha reggel egy takarító találná meg. Rögtön az újságok címlapján lenne. Meghát, ha bevallom magamnak ha nem, azért segített nekem visszajutni a szállodáig. Úgyhogy fogtam magam és odamentem hozzá.

-Kimi! Most megpróbállak felemelni, de ahhoz a te segítséged is kell, mert egyedül nem bírlak el. Rendben? Hallasz?

-Látod én tudtam, h vissza jössz! Én megmondtam előre. –és mozdulatlanul feküdt tovább a földön lehunyt szemekkel.

-Kimi én nem Lisa vagyok, hanem Rami és szeretnék neked segíteni, de ahhoz te is kellesz. Próbálj meg egy picit talpra állni.-ekkor nagy nehez talpra állt, de teljes testsúlyával rám támaszkodott.

-Most mondd meg szépen hányas szobában laksz, és merre van a szobakulcsod?-kérdeztem tőle, bár nem reméltem túl értelmes választ, mégis elmondta.

-119, és a kulcs pedig a zsebemben, de nem tudom kivenni.-mutogatott a zsebére. Elértünk a 119-ig, ott leültettem a földre, neki támasztottam a falnak, és kihalásztam a zsebéből a kulcsot. Nagy nehezen, de újra sikerult talpra állítanom. Bevonszoltam a szobába, egészen az ágyig, majd rálöktem az ágyra, hadd aludjon. Már épp indultam az ajtó felé mikor:

-Lisa!- hallottam a hátam mögül- Kérlek! Mondani szeretnék valamit.

-Nem Lisa vagyok, de mondd..-odamentem az ágyához

-Én tudom...vagyis...na gyere ide közelebb...nem harpok ne féj-dehogy féltem, hisz már majdnem a kóma szélén volt....csak tudnám mi lesz így délután a versenyen...miközben ezen gondokodtam, oda guggoltam a feje mellé az ágyhoz. Ő szépen lassan felült....gyorsan nem is nagyon ment volnaJ..és olyan közel hajolt hozzám, h nem is tudtam hirtelen átgondolni, vajon mi lesz a következő lépése. De ekkor már késő is lett volna gondolkodnom.Ugyanis a következő pillanatban már azt éreztem, h ajkai az ennyémhez tapadnak és megcsókol. Nagyon más csók volt ez mint Fernandóé...ebben éreztem vmit, ami nagyon tetszett...ugyanakkor eszembe jutott, h mit csinálok, és ezt nem szabad, főleg nem egy olyan férfivel akit utálok, és mellesleg hulla részeg, gyrosan kibontakoztam őlelésébol, karjait leszedtem a vállaimrol, amivel éppen megpróbált kiszedni a pólómból.....és lekevertem neki egy hatalmas pofont

-Aúúúúú! Ezt meg mért kaptam?-fogta az egő arcát...ez tényleg fájhatott mert az én tenyeerem is sajog. Fogtam magam és kirohatama szobájából, vissza egészen a mi szobánkig. Reméltem, h Ferni semmit nem vett észre. Hát tényleg nem! Az álomszuszékom mit sem sejtve feküdt az ágyon. Amikor visszabújtam az ágyba, arra viszont felébredt.

-Mi a baj kicsim?-szuszogta félálomban.Majd átkarolt és már haallottam is nyugodt lélegzetét.

-Semmi szívem, csak ittam egy pohár vizet.-nyugtattam meg....bárcsak ez lett volna.

-ühüm.-mondta álmában. De már hallottam lassú szuszogását, amiből tudtam, h alszik. Hogy lehettem ilyen hülye, nem ellenkeztem Kimi csókja ellen, sőt még visza is csókoltam. Hogy fogok így Ferni szemébee nézni, sose bocsátja meg nekem....áchhh és Kimi is miért csinálta ezt.....valószínűleg csak azért mert azt hitte, h én Lisa vagyok. Hisz engem utál.