A városban elég nehéz volt kitudakolni, hol is lakik Sebastian, de nagy nehezen sikerült. Már estefelé járhatott, ugyanis sötétedett, a lábamat már lejártam, mire odaértem végre, a kis házhoz. Amúgy ki se lehetett volna belőle venni, h egy világsztár lakik benne. Az időt nem tudtam, csak remélhettem, hogy nem zavarom meg Sebastiant. Egy ideig csak álltam az ajtója előtt, próbáltam erőt gyűjteni, de mivel így sem éreztem sokkal jobban magamat, így fogtam magam és bekopogtam, nem történt semmi, nem hallottam semmi zajt odabentről, lehet, h otthon sincs. Még egy utolsó próbálkozásként megnyomtam a csengőt, ekkor egy óriási puffanást hallottam a házból. Egyszer csak kinyílt az ajtó. Egy kócos, álmos képű Sebivel találtam magam szemben.

-Ó zavarok?-mosolyogtam, mivel az elfeküdt haját nem tudtam kibírni mosolygás nélkül.

-Hát, nem számítottam rád!-vallotta be őszíntén.

-Hát akkor én el is mehetek!

-Nem mész te sehová.-azzal elállt az ajtóból, utat engedve nekem.- Kerülj beljebb!-mutattott a nappali felé, ami nagyon ízlésesen volt berendezve, ahogy a lakás többi része is.-Szóval minek köszönhetem látogatásodat?

-Hát hogy is mondjam? Én....csak....szóval izé....-a szemébe néztem- bocsánatot szeretnék kérni.-elkerekedett és értetlen szemekkel nézett rám.

-Igazán nincs miért bocsánatot kérned. Én csak csalódtam benned, egyszerűen azt hittem, más vagy mint a többi lány. Veled tök más volt. Legalábbis azt éreztem, hogy nem úgy bánsz velem mint egy híres emberrel, hanem mint egy....szóval rég éreztem már ilyet, hogy úgy kezelnek mint egy barátot. Jó Kimivel haverok vagyunk meg minden, de akkor is. Én csalódtam benned, másnak hittelek, de hát ebből is kiderül, h egy éjszaka alatt nem ismerhetsz meg egy embert. És azt nem gndoltam volna tényleg, h a Kimi egy mosolyával, meg persze gondolom avval, h világsztár, le tud venni a lábadról.

-Igazad van mindenben, vagyis majdnem mindenben. Ugyanis amit a végén mondtál, azzal nagyon megbántottál, mert nem úgy van ahogy hiszed, meg sem hallgattál engem, csak az előítéleteid alapján döntöttél affelől, hogy ki vagyok. Azért jöttem most ide, hogy legalább meghallgasd az én verziómat is, ne csak a te elképzeléseiddel élj. Mert azt hiszem ellentétben veled, hogy én megismertelek téged egy éjszaka alatt, és nem szeretnélek rögtön elveszíteni, mert én is úgy ézem, hogy ...szóval jó barátok lehetnénk.

-Jól van- ült le és kínált engem is hellyel, majd karjait összefonta magaelőtt, és rámnézett- csupa fül vagyok.

-Szóval, hol is kezdjem.-töprengtem, ő meg csak nézett rám fürkésző tekintettel, így még nehezebb volt. – Szóval kezdem a legelején. Nagyon szeretem Fernandot ez nem kétség, de Kimit is szeretem.

-Kettőt egyszerre?-kérdezte értetlenkedve.

-Várj ne szakíts félbe kérlek. Kimit nem úgy szeretem mint Fernandot,egész máshogy, az nem szerelem, az egy leírhatatlan érézés.

-Vonzódsz hozzá?

-Nem!

-Akkor miért a csók?

-Csak úgy jött, mert másképp nem tudta kimutatni az érézéseit, meg azt hogy bocsánatot kér, félt ő is h elveszít, és nem tudta mit is csináljon. Én meg hagytam, tudom nagy hiba volt. De közben nem éreztem semmi olyat, amit Fernandoval, egy egyszerű baleset volt, ami többé nem ismétlődik meg.-jól van az tény, h nem azt éreztem amit Fernandoval, hanem vmi sokkal jobbat, de erről nem feltétlen most kéne vele beszélnem, most elég lesz ennyi sokk is neki.

-Biztos vagy benne?-kérdezte aggódva.-Mert Fernando érzékny az ilyesmikre.

-Biztos vagyok benne! Egyébként honnan tudod mikre érzékeny Fernando?-az a mondata vhogy fejbevágott.

-Régen jó barátok voltunk, de ez most már mindegy, hagyjuk.-hajtotta le a fejét. Majd újra rám nézett.-Szóval nincs több titkod előttem?

-Nincs, ez minden. És remélem így már máshogy értékelsz?!

-Hát az tény, hogy helytelenül cselekedtél, de te is emberből vagy, tévedhetsz te is. De hogy többé tényleg ne forduljon elő, arról én fogok gondoskodni.-annyira megértő, egy ilyen barátra van szükségem, akivel mindent megoszthatok, és még segít is ahol tud.-Egyébként meg hogy találtál meg?-ismét kitűnt az arcán az a jellegzetes Sebis mosoly.

-Hát, aki keres az talál, egyébként az hosszú történet.

-Na! Én ráérek! De gondolom Kimi adta meg a címem.

-Nem, mert miután elmentél, mi jól összevesztünk.-majd elmeséltem neki az egész történetet, a veszekedésünkről.

-Hát igen, ilyen ha két önfejű veszekszik.

-Tessék???-túrtam a még mindig kócos hajába, erre ő elkezdett csikizni, amitől én meg meg tudok őrülni, így elhülyültünk még egy darabig. Mikor befejeztük Sebi hátrálni kezdett a konyha felé.

-Kérsz te is kakaót?

-Hmm, hát kérnék, de már későre jár, így asszem lassan elindulok hazafelé.

-Na persze még az kellene, hogy elindulj egyedül. Egy az, h tuti elbolyognál, mert magad se tudod, h jutottál ide hozzám, kettő: ha hazaérnél, folytatnátok egymás gyilkolását Kimivel. Úgyhogy azt hiszem, a legjobb lesz, ha mindketten alszotok rá egyet. Te szépen itt maradsz nálam, Kimi meg alszik a saját agyában. Reggelre meg már minden rendben lesz. Oké?

-Hát nem tudom...talán rendben. De Kimi?

-Mi van vele?

-Nem is tudja hol vagyok.

-Jól van akkor miután megágyazunk neked a vendég szobában, felhívjuk őt, hogy itt vagy nálam épségben.- ezalatt Kimi azon töprengett, vajon hol lehet a lány, nagyon aggódott már érte. Már este 10 óra volt, de még semmi jelet nem adott magáról. Próbálta őt hívni, de a telefonja az emeleti szobában csörgött. Ekkor döntött úgy, hogy ideje lenne megpróbálni esetleg Sebastiannal. Fogta a telefonját és tárcsázott.

-Figyeld ki hív!-mutatott Sebi a telefonja kijelzőjére.-Hát ilyen nincs ő is épp akkor gondol rád, mikor te rá! Ezt a telepátiát!-mosolygott majd felvette a telefont.-Halló!

-Sebi?! Hello! Tudod mit szeretnék kérdezni?

-Sejtem!

-Hát azt hogy nincs é véletlenül nálad ...mi? Szóval nálad van a Szöszi?

-Igen itt van nálam, épen, egészségesen! Ha gondolod odaadhatom.-én mutogattam Sebinek h ne adja nekem a telefont, nem akartam vele beszélni.

-Nem nem szeretnék vele beszélni, kössz! Csak aggódtam, tudod, mert mit írtak volna az újságok...hogy kitettem az utcára szgény kislányt vagy ilyenek tudod.

-Ahha, amúgy ne félj, ő sem akar beszélni veled. Holnap reggel hazaviszem ne félj!

-Ott alszik?-lepődött meg Kimi, de hogy meglepődöttségét leplezze- Jobb is így, legalább nem idegesít majd engem.

-Jól van akkor jó éjszaát.

-Neked is és kössz haver.-Kimi letette a telefont és azon kezdett el töprengeni, hogy vajon miért marad a lány éjszakára.

-Na mit mondod az a bunkó?-kérdeztem kíváncsian Sebitől

-Csak félt, h a sajtó mit fog róla összehordani, h kitett az utcára. Egyébként beszélni nem akart veled ő se.

-Tehát nem is miattam aggódott?-mondtam csalódottan, de aztán h Sebi ne vegye észre gyorsan mosolyogni kezdtem.-Na készül már az a kakaó?

-Persze, rögtön!-megittuk a kakaót, még beszélgettünk, aztán ki-ki álomra tért. Kaptam tőle a homlokomra egy puszit, aztán lassan elnyomott az álom. Ezen az éjjelen Kimi volt az aki elég nehezen tudott elaludni. Csak járatta az agyát: vajon mit csinálhatnak most? Mért maradt ott éjszakára? Mért hagyott itt? Sebastian mitől jobb mint én? Most akkor féltékeny vagyok rá? Ezekkel a megválaszolatlan kérdésekkel hajtotta végül álomra a fejét.