December 5. van, másfél hónap telt el a Brazil Nagydíj óta, és én már több mint egy hónapja Sebinél lakom. Egy hetet voltunk otthon a családomnál, mindenki nagyon megkedvelte Sebit. Voltunk Nicoéknál is, Khloénak már látszik a hasa, nem csoda, hisz ikreket vár. Nico nagyon boldog, nem is tudom, Khloénak mért voltak fenntartásai vele kapcsolatban. Már össze is házasodtak, Mauritiuson volt az esküvő, mi voltunk Sebivel a tanúk. Sebi elküldött orvoshoz, mert a hányingerek napi szinten ismétlődtek. Ma reggel is ez történt.

-Mi az? Már megint rosszul vagy?

-Igen!

-És ez normális?

-Azt mondta a doki, h igen. Nem túl gyakran szokott előfordulni, de igen.

-Jól van, én ezt nem tudhatom. Amúgy akkor választottál már ruhát a pénteki gálára?

-Igen tegnap megvettem, Khloé segített kiválasztani.

-Jól van, ennek örülök! Ők is jönnek ugye?

-Persze.

-Jól van! De izé....biztos nem lesz semmi baj?

-Ha Kimire gondolsz, tényleg nem lesz semmi, ne félts, már túl tettem magam rajta.-perszehogy nem tettem magam túl rajta, de mégsem mondhattam Sebinek, h még mindig bánkódom miatta. Azóta sem jelentkezett, persze én se....de Sebi szerint meg kéne beszélnem vele pár dolgot. Ami azt illeti igaza van, de mi van ha nem hiszi el, mi van ha.....áá mindegy.

-Drága remélem igyekezni fogsz a csomagolással, mert ha rajtad múlik péntekre se érünk Monacóba.-persze könnyen beszél. Ő férfi, csak bedobál egy-két göncöt és kész. Végül sikerült rendesen becsomagolni és este már a monacói szállodában vacsoráztunk. A csütörtöki nap hamar elillant. Pénteken Khloé már délben nálunk volt, h elmenjünk fodrászhoz és vmi jó sminkeshez. 5 óra volt, mire mindennel végeztünk, még felvettük a ruhát és készen álltunk. Megérkeztek a fiúk. Sebi csak bámult, míg Nico agyoncsókolgatta Khloét.

-Na mi ennyire nem tetszem?

-Jajjj....Szóhoz sem jutok annyira gyönyörű vagy.- Egy fekete föntről bővülő, térdigérő ruha volt rajtam, piros boleróval, vmint ugyanolyan piros szandállal és táskával. A hajam fel volt tűzve és enyhe smink volt rajtam.-Csodálatos vagy, te leszel a legszebb a gálán.

-Jajjj ne, még elpirulok.-adtam neki egy puszit, ha már ilyen szép bókokat kaptam tőle.

-Na jó induljunk szerintem!-mondta Nico.

-Oké menjünk.-a terem csodálatos volt, minden a Forma1 jegyében volt kidíszítve. Leültünk az asztalunkhoz. Már pár pilóta itt volt, köztük Fernando is, aki feltűnően kedves volt, az új barátnőjével, Raquel del Rosarioval érkezett. Már mindenki jelen volt, csak hiányzott a két Ferraris na meg persze Lewis is.

Betoppant Felipe is Rafaelával, odajöttek hozzánk, pár szót beszélgettünk is, majd ők is helyetfoglaltak. Végül megérkezett a két utolsó vendég is, az ünnepelt világbajnok Kimi és az újonc Lewis is. Kimi ahhoz képest, hogy volt ideje pihenni, egész nyúzottnak tűnt. Mindenkinek kiosztották a díjakat ünnepélyes keretek között, majd később már mindenki oldottabban tudott szórakozni. Kivéve engem.....és nem sejtettem, h Kimi sem olyan vidám, mint amilyennek próbálja magát mutatni.Néha el-el kaptam a pillantását, de akkor rögtön elfordította a fejét. Már éjfél körül járt mikor jeleztem Sebinek, h menni szeretnék, elég fáradt voltam, meg a hangulat se volt, vmi húúú de milyen jó. Sebi is úgy gondolta, h ideje menni. Elbúcsúztunk Nicotól és Khloétól, Felipééktől, majd mikor éppen készültünk kilépni az ajtón még Fernando és Raquel is odajöttek elbúcsúzni. A szememmel Kimit kerestem, de sehol sem találtam. Bizonyára már ő is lelépett. Mikor kimentünk és elindultunk  kocsi felé láttam Kimit és Lewist beszélgetni. Nagyon fura volt. Már épp készültünk beszállni a kocsiba, mikor megláttam, h egy vadállat őrült módjára feléjük száguld, rájuk kiáltottam, h vigyázzanak, Lewis férre ugrott, de Kimi nem tudta mi van, ekkor odaszaldtam, h férre lökjem, de nekem már nem maradt időm. Hirtelen egy nagy ütést éreztem, majd azt hogy a földre zuhanok. Óriási fájdalmat éreztem, majd azt, hogy Kimi megfogja a kezem. Ránéztem és egy aggódó szempár nézett vissza rám.

-Szeretlek.-alig jött ki hang a torkomon.

-Ne beszélj, nem lesz semmi baj!-ekkor elvesztettem az eszméletemet.

Sebi odarohant az eszméletlenül fekvő lányhoz, férre lökte a lány mellett térdelő Kimit.

-Rami! Rami...kelj föl! Nem hallod! Ne csináld ezt! Hívjon vki mentőt! Kimi!!! Azonnal hívjatok mentőt! Kislány! Nem hagyhatsz itt!- Kimi kihívta a mentőket, majd újra letérdelt a vérben fekvő lányhoz.

-Szöszi térj magadhoz. Kérlek! Az én  hibám, egy barom vagyok!

-Kimi jobb ha te most elmész innen, felfokozott idegállapotban vagytok, a mentősök majd elvégzik a dolgukat.-jött oda Lewis.

-Te csak fogd be a szádat és takarodj innen!-addigra már mindenki kijött a teremből, bámulták a történteket. Megérkeztek a mntők is, hordágyon betették a mentőbe Ramit, Sebi és Kimi is a mentővel mentek. Kiértek a rendőrök is, elvitték Lewist kihallgatásra, mint egyetlen szemtanút.

-Mit vacakolnak ennyi ideig?-járkált Kimi idegesen az ajtó előtt.

-Kimi! Nyugodj meg, már biztos kezekben van! És egyébként is...eddig nem aggódtál érte, mi több nem is jelentkeztél!

-Tessék? Engem nagyon is érdekelt volna, de otthagyott, egy éjszakára kellettem neki.

-Mi van? Ha csak arra kellettél volna neki, akkor nem teszi ezt meg érted, és most te feküdnél ott helyette.

-Most már tudom Sebi, kérlek ne veszekedjünk. Ennek kellett megtörténnie ahhoz, h rádöbbenjek, h ő igazán szeret.

-Jól van Kimi, igazad van, ne veszekedjünk. De tényleg mit csinálnak már annyit?-Sebi még ki se mondta a mondatot, mikor egy orvos jelent meg az ajtóban.

-Őnök Ramona del Solez hozzátartozói?

-Igen mi vagyunk! Mi van vele? Mikor mehetünk be hozzá?-kérdezték egyszerre.

-Csak lassan a testtel! Még eszméletlen állapotban van, de jobb is neki így, nagy fájdalmai lesznek.

-Doktorúr és mi van a.....-Sebi akart kérdezni.

-Uram még nem fejeztem be. A kishölgy szerencsésnek mondhatja magát, mert csak a fejét érte nagy ütés, így agyrázkódása van, valamint eltört a jobb karja, de összeségében véve jól van a mama és a baba is.-Sebinek egy nagy kő esett le a szívéről, Kiminek viszont az álla esett le, mikor meghallotta mit mond az orvos.