-Apa, anya! Szóljatok Lilynek, h engedjen már engem is, egy-két körre, folyton csak Ő van a volán mögött.

-Kicsim, Lily még csak most ült oda.

-De apa! Légyszi, légyszi, légyszi! Ő mégiscsak lány....-próbálkozott Sebike Kiminél is.

-Kisfiam, anyádnak igaza van, bírd ki egy kicsit, hagyd a húgodat is érvényesülni.-simogatta meg a kisfiú szöszi buksiját.

-Oké!-hajtotta le szomorúan a fejét.-De ő akkor is, még csak kislány.

-Nem is vagyok kicsi.- futott oda egy szintén tejfölszőke kislány.- Ugye mami?

-Kicsim, hát perszehogy nem! össze kell fognunk a fiúk ellen.

-Igen Sebi, én már ilyen idős vagyok.-mutatta fel 3 ujjacskáját.

-Hát fiam, azt hiszem ketten maradtunk. De van egy meglepim, h ne veszekedjetek állandóan, a garázsban találtok valamit.

-Kimiii!-szóltam rá.

-Jó, persze csak ha szótfogadtok anyunak.

-Persze, persze.Megnézhetjük?-kérdezték izgatottan.

-Menjetek, a garázsban vár rátok egy szép piros go-kart, de csak óvatosan.-azzal rohantak is a garázs felé.

-Édesem, nem gondolod, h Lily még túl fiatal ehhez?

-Ugyanmár, nem lehet elég korán kezdeni.

-Na jó, de ő mégiscsak kislány!

-Annál inkább, nagyon büszke lennék rá. Úgy veszem észre, őt még jobban érdekli, mint Sebit.

-Hát én nem tudom, te értesz hozzá. Apropó, Sebi hívott, h nemsokára átjönnek.

-Igen? Hát az nagyon jó, ezer éve nem beszéltünk és még a VB címéhez sem tudtam gratulálni.

-Hát az tény, h mióta befejezted, kevesebbet találkoztok.

-Hát igen!-Kimi arca elkomorodott. Ekkor toppantak be Sebiék, így nem volt ideje tovább rágódni a dolgokon.

-Sziasztok.-megöleltek. Míg én és Katy leültünk, Kimi és Sebi kezet ráztak.

-Még nem is gratuláltam!-rázta meg Kimi Sebastian kezét.

-Hogy? Ő már tudja?-kérdezte ijedten Katyre nézve, ő meg csak csóválta a fejét.

-Sziveeem, szerintem arra gondolt, hogy világbajnok lettél.-simította meg szerelme arcát Katy.

-Jajjj igen! Hát köszi haver, de ha te ott lettél volna, biztos nehezebben ment volna a végső győzelem.

-Oké ne érzelgősködjünk! Mit is kéne tudnom?-kérdezte Kimi Sebit érdeklődve, én is kíváncsian néztem rá! Sebi megfogta Katy kezét.

-Szóval ám van még mihez gratulálni....-hatásszünetet tartott-...kisbabánk fog születni.

-Jajjj ez csodálatos!-gratuláltunk nekik, aztán leültünk beszélgetni. Mi Katyvel eldumáltunk a mi kis férjeinkről, meg arról, h babát vár, adtam neki egy-két tanácsot, amit ő érdeklődve fogadott..

-És hol vannak a gyerkőcök?-nézett rám Sebi.

-Kérdezd meg a veled szembenülőt- mutattam Kimire, ő pedig kérdőn nézett rá.

-Hátul vannak, vettem még egy go-kartot, Lily nagyon érdeklődik, sőt...

-Jajjj nagyon rég láttam őket.

-Hát tény, nagyon rég voltatok itt. Lily, Sebi gyertek előre, itt van Sebi és Katy.-jöttek is amilyen gyorsan csak tudtak.

-Szia Sebi bácsi.-rohant Lily és rögtön Sebi nyakába ugrott.

-Lily! Mit csinálsz? Illetlenség így letámadni a vedéngeket.-szóltam rá.

-Ugyan hagyd csak! Hiszen nagyon hiányoztak már, és egyébként is én nem olyan vendék vagyok, imádom őket.

-Szisztok-jött oda Sebike is. Sebi vele is eljátszogatott, majd még elbeszélgettünk, a gyerekek meg ott játszottak körülöttünk.

-Jajjj de jó nektek, nálatok folyton ilyen nyüzsi van. Ez a két kis csöppség folyton gondoskodik a jókedvről.-áradozott Katy.

-Ne félj! Hamarosan rátok is ez vár!-még beszélgettünk picit, aztán mikor már látták, h a kicsik fáradtak, elköszöntek és hazamentek. Kimivel megfürdettük, megetettük, majd lefektettük a gyerekeket. Neki is készítettem vacsit, aminek elfogyasztása közben beszélgettünk, de láttam Kimin, h vmiért feszült.

-Édesem-fogtam meg a kezét-vmi baj van?

-Semmi, csak nosztalgiáztam, ahogy Sebi mesélt, újra éltem mindent!

-Hiányzik?

-Jó volt, de egész más volt, mint a mostani életem, amit nagyon imádok. 34 éves vagyok, a pályafutásomat a csúcson hagytam abba, 4 VB címet nyertem és elégedett vagyok. Most pedig itt vagyok, van egy gyönyörű feleségem, két csodálatos gyerekem, akiket imádok, és szeretem velük együtt tölteni a szabadidőmet. Hát lehétnék még ennél boldogabb?

-Hát....-simogattam meg a kezét és rámosolyogtam.

-Ezzel most mit szeretnél mondani.-lett egyre izgatottabb

-Szóval azt mondtad.....van két csodálatos gyermeked?? Hmmm? Biztos vagy te benne, h csak kettő? Jól számoltál?

-Édesem csak nem?

-De igen!!!-tettem a kezét a hasamra.

-Én tudtam, tudtam! Vhogy úgy éreztem.- felugrott az asztaltól, a karjába vett és csókolgatott össze-vissza.

-Héjj-héjjj óvatosan, szédülök.-nevettem az örömtől a karjai közt.

-Jajjj bocsánat.-tettt le a székre.

-Semmi baj...vicceltem!-csókoltam meg édesen.

-Kicsim, én vagyok a világ legboldogabb embere!!! Imádlak titeket, boldog vagyok, szeretlek.-csókolt meg újra.

-Én is, szeretlek Kimi! 5 évvel ezelőtt, nem gondoltam volna még azt sem, h Sebikét elfogadod, azóta itt van Lily és most már úton van a harmadik kis manó is.

-Igen! Szuper lett minden, Sebiék is babát várnak, nekünk is úton van, most már mindenki boldog. Soha nem akarlak elveszíteni, te vagy az, akire mindig vágytam.

-És te is az vagy nekem! Szeretlek!-csókoltuk meg egymást és reméltük, hogy ez egy életen keresztül így is marad.