Az eső egyre jobban esett. A vihar nem akart egyhamar elmúlni. Az ajtóban ott állt egy férfi teljesen ledermedve karjában egy ájult lánnyal. Nem tudta, mit tegyen. Nem tudta ki ez a lány, de mégis úgy érezte, hogy segítenie kell rajta. Gondolatmenetéből az ismét megcsörrenő telefon zökkentette ki. A lányt óvatosan lefektette a kanapéra és a telefonjáért sietett.

-              -  Igen - szólt bele a telefonba,de immár a megszokott hangon, az előbbi aggódás teljesen eltűnt a hangjából.

-              -  Miért nem vetted fel a telefont?? - hangzott a számon kérő kérdés.

-              -  Öö......a fürdőben voltam..amúgy is mit számít az!

-              - Hogy mit??? Még a főnököd vagyok és elvárom, hogy ha azt mondom, hogy ne késs egy fontos fogadásról,akkor ne késs!!!

-             - Oké, értem fél óra múlva ott leszek.

-             - Nem Kimi! Gyere ide azonnal!!!

-               - Rendben Stefano, már ott is vagyok.

-               - Remélem is! - azzal a férfi bontotta a vonalat.

 A francba már el is felejtettem a fogadást. Ááhh még át is kell öltöznöm, mert csurom víz és sár lettem!De  mégsem hagyhatom itt ilyen állapotban ezt a lányt. Ahogy elnézem nagyon sokat szenvedhetett: a ruhája szakadt, a teste tele van horzsolásokkal. De mi van ha tolvaj és mire hazaérek kilop a vagyonomból!! Áá,nem, biztos nem!!De mi van ha még is!!Kellett nekem ajtót nyitnom!! Nah mindegy, nekem sietnem kell, mert Stefano leszedi a fejem, ez most igazán nem kellett!

Egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntött mégsem hagyhatja ilyen állapotban így felvitte az egyik vendégszobába. Óvatosan lefektette az ágyra és gyengéden betakarta. Miután lefektette a szőke haját, ami máskor oly szép és selymes, de most csuron víz és sár, eltűrte az arcából. Ekkor vette észre a hatalmas sebet, ami ott virított szegény lány arcán. Gyorsan kisietett a szobából és egy egészségügyi ládával tért vissza. Óvatosan lefertőtlenítette a sebet, mikor a lány felszisszent, de magához nem tért. A férfi csak állt a szoba ajtajában és azon gondolkodott, vajon ki lehet a lány és miért pont az ő ajtaján kopogott. Ismét a telefon csörgése zökkentette ki.

-                   - Kimi! Hol a fenébe vagy már? Stefano már nagyon ideges.

-                        - Megyek már Mark. Csak történt pár dologâ026..

-                   - Jól  van majd elmeséled, de most már gyere!

-                   - Ok ,már ott is vagyok.

Miután letette a telefont, fogott egy papírt meg egy tollat s írt egy üzenetet, mégse hagyhatja csak így itt. Az üzenetet az éjjeli szekrényre tette majd gyorsan átöltözött és már el is tűnt.

                                                                        ***

Mi lehet ez a hangos zaj? És hol vagyok?- kérdezte magától Rebecca. Körbenézett, de semmi sem volt ismerős a szobában. A zaj egyre hangosabb lett s így már ki lehetett venni, hogy valakik veszekednek. Rebecca nem hallotta tisztán ezért az ajtóhoz ment.

-                   - Hol van? - kérdezte egy türelmetlen hang.

-                       -  Nem tudom, miről beszél!

-                   - De tudod! Tudom, hogy itt van.

-                   - De én nem tudom, kiről beszél.

-                   - Azt hiszed,  hülyének nézhetsz?- ezután Rebecca egy lövést hallott. Nagyon megijedt, de úgy döntött még is lemegy. A lépcső aljánal, viszont látta a szőke, izmos férfit az igéző kék szemeivel, de a férfi már halott volt. Akkor nevetést hallott a háta mögül és arc nélkül is jól tudta, hogy ki az.

-                     - Nocsak Rebecca!

-                           - Colin! Miért kellett ezt?- mondta Rebacca, de már sírva.

-                     - Ezt csak magadnak köszönheted, csak is miattad halt meg. Én megmondtam, hogy előlem nem menekülsz. Bárhol leszel  én megtalállak.

-                            -  Neeeeeeeeeem!- zokogott Rebecca. Felült az ágyon és körbe nézett, a szoba üres volt, nem hallott mást csak a saját sírását. Nem tudta, hol van. Nem tudta, hogy került ide. A tegnap estére csak homályosan emlékezett. Részben még mindig az álom hatása alatt állt. Próbált felkelni, de még nagyon gyenge volt. Ekkor vette észre a szakadt sáros ruháját és keztek előjönni az emlékek, de a szobára akkor sem emlékezett. Mikor arcához ért, észrevette a kötést és eszébe jutott, hogy is szerezte. De ki látta el? Ki volt a megmentője?  Mert a megmentője volt, hiszen megmentette az életét. Ha nem segített volna, akkor lehet, hogy az egyik útszélen feküdne....de ebbe inkább  bele se mert gondolni. Ekkor vette észre a mellette lévő szekrényen lévő üzenetet, amit neki szántak...