-Szóval?-nézett a fiú a lányra fürkésző tekintettel.

-Szóval! Mit szeretne tudni?

-Először is tegeződjünk, azt hittem ez már természetes. Másodszor pedig az egészet. Mi történt? Hogy kerültél ide?- a lány gondolkodóba esett. Azt mégsem mondhatja el, hogy a nevelő apja Bernard cégénél fedezte a vőlegényét, aki nagy összegekkel meglopta azt. Ezzel magát is bajba sodorta, de még mielőtt önszántából el tudta volna mondani ezt apjának, annak vér szerinti fia Colin rájött mindenre és zsarolni kezdte a lányt. Mellesleg Robert, a vőlegénye, akiben annyira bízott, hogy miatta még az apját is átverte, nagyon kibabrált a lánnyal, hisz lelépett a pénzzel és ott hagyta őt egyedül, így más választása nem maradt, csak az, hogy elmeneküljön otthonról. Persze azzal nem számolt, hogy a kocsijában nincs kellő benzin. És végül is itt kötött ki, ez jelentett számára menedéket. De ha ezt most a férfi megtudná, nagyot csalódna benne és azonnal kidobná, neki meg nem is lenne hova mennie.

-Nagyon elgondolkoztál. Szóval?

-Szóval az a helyzet-Rebecca törte a fejét, vajon mit is mondjon, majd hirtelen egy ötlettel állt elő- Nem emlékszem semmire.

-Hogy micsoda?- Kimi kétkedő tekintettel bámulta.

-Ez az igazság. Amíg ma nem voltál otthon, egész végig azon gondolkodtam hogy hogyan kerülhettem én ide, és mi történt velem-látta a lány, h a fiú kételkedik a szavában.

-És a neved? A nevedet azt honnan tudod?

-Hát az ott van a pénztárcámban a bankkártyámon.-jajjj ne hazugságból hazugságba csöppenek, ennek rossz vége lesz, gondolta a lány.

-Hát...rendben! Én nem siettetlek, nehogy azt hidd, hogy ki akarlak dobni, vagy vmi, de egy vadidegen fekszik az ágyamban, ugye nem meglepő, hogy érdeklődöm a kiléte felől.

-Dehogy. És nehogy még te kérj bocsánatot, nagyon szépen köszönöm, hogy befogadtál, de én reggel még mielőtt a szüleid felébrednének elmegyek innen, és többé nem is látsz.

-Viccelsz! Hova mennél, mikor azt se tudod honnan jöttél, vagy van e családod? Holnap korán reggel nem elmész, hanem bemegyünk a kórházba.-hogy hova? Rebecca óriási gombócot érzett a torkában, ha elviszi őt orvoshoz, kiderül, hogy mindent csak hazudott. Belegondolni is rossz volt.

-Nemm!!! Kórházba kérlek ne. Félek, félek a kórházaktól!

-Micsoda? Ne beszélj hülyeségeket. Beviszlek és ott majd alaposan kivizsgálanak.

-Ne kérlek ne!-már szinte könyörgött a lány.

-Nagyon furcsa vagy te nekem! Akkor felhívom az egyik orvos barátomat, nem viszünk kórházba, hanem házhoz jön, nem kell tőle félned, benne megbízthatsz.-Rebecca tudta, h ez a véget jelenti számára. Nem mondhatta a fiúnak, h nem engedni h megvizsgálja, mert az már gyanús lett volna.

-Hát ha nagyon muszáj.

-Persze hogy muszáj.Nem szeretnéd megtudni, hogy mi is a pontos bajod?-ő pontosan tudta, h semmi, de hát.....

-De persze.

-Oké, akkor fel is hívom, hogy holnap jöjjön át!

-Jó, és köszönöm.

-Nincs mit és jó éjszakát.-mindketten elmentek lefeküdni. Tehát már mindenképp meg akar szabadulni tőlem, ha ennyire ki akar vizsgáltatni. De meg is értem én se szívesen látnák egy vadidegent az otthonomban. Ezen gondolkodott, mikor elfogta az álom. Ezalatt Kimi is azon töprengett, vajon igazat mondott-e neki a lány. Mert ahogy ott ültek és a lány elmesélte mi is történt vele, egyszer se nézett a szemébe.Bár lehet ez csak az miatt van mert fél, azt se tudja h maga kicsoda valójában, hogy várhatom el tőle, h bennem megbízzon, gondolta a férfi. A másik szobában Paula és Matti beszélgettek.

-Képzeld, épp kimentem wcre és láttam, h külön szobában alszanak. Hát nem fura? Kimi nem szokott ilyen lenni.

-Jajj Paula, hagyd már őket. Az ő életük, ne akarj már ebbe is beleszólni.-Matti maga is furcsállta fia viselkedését, de nem akarta még jobban idegesíteni a feleségét.

-És az a horzsolás a lány arcán, remélem nem Kimi művelt vele valamit.

-Ugynmár! Kérlek, tényleg hagyd már abba! Aludni szeretnék! Egyébként meg úgyismered a fiunkat, mint aki megütne egy nőt?-csóválta a fejét Matti, majd elfordult és becsukta szemeit.

-Igazad van.-Paula is lefeküdt férje mellé és így aludtak el.