Rebecca nagyon korán ébredt. Még csendes és kihalt volt a ház. Úgy döntött, ha már ilyen korán felébredt, csinál reggelit Szerencsére  hűtő tele volt, így gyorsan neki is állt valami ehetőt összehozni. Közben elgondolkodott azon, vajon hogy kellene viselkednie ahhoz, hogy mindenki elhiggye amnéziás. És mi van ezzel a barátnő üggyel? tegnap ezt nem említette. Gondolatmenetét egy hang szakította meg.
 - Jó reggelt! - jött be Paula  a konyhába.
 - Jó reggelt! Remélem nem én ébresztettem fel.
 - Ne aggódj kicsim,megamtól keltem. Nem rám ütött az én drága kisfiam. De ezt te is tudod. Vagy nem? - nézett Paula Rebeccára fürkésző tekintettel, hátha elszólja magát a lány a külön alvással kapcsolatban.
 - De,de persze hogy.
 - És te? Hogy-hogy ilyen korán?
 - Nem tudtam aludni, ezért úgy döntöttem, csinálok reggelit. Apropó, kér kávét?
 - Tegezz nyugodtan. És igen, egy kávét szívesen elfogadok.
 - Köszönöm. itt a kávé, most csináltam.- tette le a kávét a nő elé.
 - Kislányom,kérdezhetek valamit?
 - Persze ez csak természetes.
 - Mióta vagy együtt a fiammal?
 - Oh, hát persze. - rebecce nem tudta mit válaszoljon- nem régóta, de tudja, tudod egyből megfogott benne valami - és nem is hazudott akkorát, mert tényleg volt valami különleges a férfiban.
 - Érthető, bár tudod én elfogult vagyok, hisz a fiam.És hol találkoztatok?
 - Hát tudod, az úgy volt, hogy...
 - Jó reggelt! - jelent meg kimi pont a legjobb pillanatban. bár már pár perce itt volt az ajtóban, csak valamiért kíváncsi volt a lány válaszára. De ideje volt már közbe lépni.
 - Anya, már megint mindent tudni akarsz?
 - Értsd meg kisfiam, hisz az anyád vagyok és aggódom érted.
 - Tudom, tudom - nyomott Kimi egy puszit az anyja arcára, majd odasétált a lányhoz, hátulról átkarolta, majd egy puszit nyomott a lány nyakára, amibe a lány teljesen beleremegett.
 - Szia szívem! Mi finomat csinálsz?
 - Szia drágám, ülj le és megtudod.
A lány éppen a polcról szedte le a tányérokat, mkkor Paula megszólalt.
 - Én már csak azt nem értem, hogy miért nem alszotok egy szobában??
Rebeccát annyira váratlanul érte a kérdés, hogy mindent elejtett, ami a kezében volt, így minden összetörött. kimit is váratlanul érte az anyja kérdése. nem értette, honnan veszi az anyja ezt.
 - Áúú,a francba - kiáltott fel rebecca, mivel sikerült elvágnia a kezét, miközben szedte össze a szilánkokat.Kimi azonnal a lány mellett termett egy zsebkendővel, és megfogta a lány megsebzett kezét. A tekintetük újra találkozott, és ismét kizárták a külvilágot.
 - Na látod. Én megmondtam. csak rájuk kell nézni. - lökte finoman oldalba a feleségét Matti.
 - Lehet, hogy igazad van, de akkor is. Miért nem alszanak együtt?
 - Khm. kislányom nagyon megvágtad magad?- térítette vissza Paula őket a valóságba.
 - Öö, nem. Köszönöm. - nézett a lány újra Kimire.
 - Nincs mit. remélem jobb így - engedte el Kimi a lány kezét.
 - Sokkal.
 - Jó reggelt apa! - ment oda Kimi az apjához, aki egy ölelésselköszönt fiának. - Mi a programotok mára?
 - Hát az még nincs. De gondolom majd kitalálunk valamit.
 - Nekem oké. Ma úgy is szabadom van. de hova mehetnénk hármasban?
 - Hármasban? Ezt, hogy érted? Nem négyesben?
 - Ööö, tudjátok...
 - Én nem mehetek veletek. - mondta Rebecca az első dolgot, ami eszébe jutott.
 - Miért? - Paula nem értette, hogyha olyan jól kijön a fiával, miért ne mehetne velük.
 - Tudjátok pár napja volt egy balesetem, amit az arcom is tükröz, és pihennem kell, és amúgy is az orvos is ma jön. Ugye Kimi? - a lány remélte, hogy kitalálnak valamit hármasban, és akkor ő  egyedül beszélhet majd az orvossal.
 - Na én ezt is megmondtam. - súgta oda a feleségének matti alig hallhatóan.
 - Jól van, jól van.Megmondtad.    Szegénykém. Remélem semmi komoly bajod nem esett.
 - Azt én is. - vágta közbe Kimi semmitmondóan.
Rebecca eből nagyon azt szűrte le, hogy a férfi minél hamarabb meg akar tőle szabadulni, és ez nem esett jól neki.
 - Akkor tudjátok, mit csinálunk?- vetette fel Paula az =otletét.
 - Mit?- kérdezték mindannyian.
 - Megvárjuk szépen az orvost mindannyian...