Rebecca szélsebesen siklott a lejtőn, miközben azon gondolkodott, vajon hogy a fog a végére érni. Már előre látta magát egy kórházi ágyon, begipszelve kezei lábai. Egyszercsak azt vette észre, h Kimi is mellette siklik.

-Héjjj, próbálj meg egyensúlyozni.-kiabált Kimi.

-Ahha és azt hogy kell, megmondanád?

-Hát használd  a kezeidet. -Kimi próbálta mutatni a lánynak, mit is kéne tennie, de neki csak nem sikerült.

-Figyelj, most bevágok eléd, de neked koncentrálnod kell, megpróbálok segíteni.

-Most???? Kimi inkább ne....már mindjárt leérünk....-mondta a lány, mert már látta a domb alját.

-Nem szeretnélek az intenzíven látogatni, úgyh most.....-a lány nem tudott szólni, nagy zuhanást érzett, de puhára esett. Ez az állapot nem tartott túl sokáig, ugyanis forogni kezdtek, míg le nem értek a lejtő aljáig. Ekkor a fiú került felülre.

-Ugye nincsen semmi bajod?- nézett aggódó képpel a lányra. Mikor a lány meglátta Kimi aggódó tekintét, nevetni kezdett. -Most mit nevetsz? Sokkal rosszabbul is járhattunk volna.

-de a lány csak nem hagyta abba, ez már a fiút is nevetésre késztette.

-Héjj de ezt nagyon megbánod! Hogy tehetted ezt velem? Miért löktél meg ennyire teeeee!!!-majd meg sem várva a választ, átfordultak. Hirtelen ismét Rebecca volt felül. –És most véged!- a kezével elkezdte Kimi arcába lapátolni a havat. A fiú védekezni sem tudott. Mire észbe kapott, a szája, a szeme, a fülei, mindene tele volt hóval. De ő sem hagyta szó nélkül. Most ő fordított a helyzeten, és rajta volt a sor, h „megfürdesse“ a lányt. Csak röhögtek megállás nélkül, mikor már nagyon elfáradtak, abbahagyták a hócsatát. Nem történt semmi, csak néztek egymás szemébe. De még mielőtt túl idillikus lett volna minden, Kimi szakította félbe ezt a pillanatot.

-Komolyra fordítva a szót! Mért nem szóltál, h ennyire ....hogyismondjam ügyetlen vagy, ja és ez még enyhe kifejezés.- közben felállt és lerázta magáról a havat.-Kapd össze magad és keresd meg a deszkát, amit elhagytál.- majd fogta magát és elballagott. A lány nem értette mi változott meg egyik percről a másikra, mi történt. Hiszen pár percel ezelőtt még olyan más volt. Felszabadultan nevettek, jól érezték magukat. Vajon mi lelhette a férfit. Na de mindegy, kár is volt ezen gondolkodnia, vhogy úgy érezte választ nem kap a kérdéseire.

Kimi már leért a kis kávézóba, ami a pálya mellett volt. rendelt magának egy bögre jó forró teát, majd leült és csak bámult maga elé bambán és megpróbált gondolkodni. Olyan jól érezte magát a lánnyal, de nem vonatkoztathat el attól, h ő csak egy közönséges bűnöző. De mégis, el sem tudta róla képzelni miért tette. Hogy tehette? Tovább nem volt ideje gondolkodni, mert megjöttek a fiúk, egy-egy lány társaságában.

-Hát te? Már be is fejeztétek a snowboardozást?

-Hahaha nagyon vicces....De látom ti is.

-Na látom nincs vmi jo kedved. Összevesztetek? -kérdezte Toni

-Közöd?- majd Kimi felállt és távozott.

-Ebbe meg mi ütött?- nézett Toni Attera.

-Hagyd, az ő dolguk.

-Igaz.- Kimi már visszafelé tartott a szállodába, mikor eszébe jutott a lány. Vajon hol lehet? Rebecca már épp visszaért a szállodába, jó kis gyalogutat tett meg. De nem volt kedve Kimivel vitatkozni, így inkább ezt a módját választotta a hazajutásnak. Beállt a jó forró zuhany alá és kezdte érezni, h a végtagjai újra bemelegszenek. Mikor befejezte a zuhanyzást csak egy törölközőt csavart magaköré és visszament a szobába. Kimi ekkor lépett be az ajtón. Zavarában a szeme elé tette a kezét, pedig ő ilyet nem szokott.

-Netán zavarok?

-Ugyan, hiszen ez a te szobád, ha úgy szeretnéd, ki is teheted a szűrömet.-utalt a néhány órával ezelőtti vitájukra.

-Ugyanmár. Ez a MI szobánk és mért tenném ki a szűrödet?

-Nem tudom, a pályán még nagyon goromba voltál.

-Csak mert halálra rémísztettél! Azt hittem összetöröd magad és kórházaban kötsz ki.-lágyult el a hangja.

-Tényleg?

-Igen. Szólhattál volna, bármennyire is büszke vagy......

-Jól van igazad van....

-Na azért!

-Héjj nem lovat akartam alád adni, hanem beláttam, hogy rosszul cselekdtem.

-Okés...akárhogyis, butaság volt hazudni....Na de lenne egy kérdésem.

-Nem tudnál annyit várni míg felöltözöm? Ez így elég kényelmetlen.

-Jajj tényleg bocsi......odakint leszek a nappaliban.

-Oké, egy perc.-majd a lány sietett ahogy csak tudott, kíváncsi volt, mit szeretne kérdezni a fiú. Közben Kimi rendelt kaját.

-Na kész is vagyok.

-Egy perc mi???? Mikor utoljára az órámra néztem, akkor jártál 7 percnél.-mosolygott kedvesen, most kivételesen a lány nem látott rajta semmi gúnyt.

-Jól van, most mit vagy ilyen. Te sem gyorsaságban vagy bajnok.

-Hát dehogynem!

-Na jó oké, rosszul fogalmaztam.

-Oké, ezt inkább hagyjuk még mielőtt jobban belezavarodsz!- mindketten elnevették magukat.

-Szóval azt szeretném kérdezni....tartogatsz e még meglepetéseket?- a lány furán nézett Kimire, nem tudta mire gondol a srác.- Úgy értem, például mint ez a mai snowboard is!

-Jajjj....úgyérted......hát sízni se tudok....J

-Ez most komoly???-vigyorgott Kimi

-Hát attól tartok igen. De most mit kell kicikini....-duzzogott Reb.

-Jól van, jól van ígérem nem foglak cikizni-nevett még mindig- de akkor már tudom is mi lesz a holnapi program. Pedig azt hittem elmegyünk egyet hómobilozni.

-Jajjj pedig az jobban hangzana.

-Ja, de az ráér. Nem mehetsz el innen úgy, h nem tanulsz meg sízni. Úgyh kérlek éjjel készülj fel lelkiekben, megtanulsz síelni. Lesz egy szuper jó oktatód, az én személyemben. Most lehet örülni!!!-vigyorgott Kimi.

-Jajjj de örülök.- kényszeredett mosoly jelent megRebecca arcán.

-Egy kicsit hitelesebben is játszhatnád, h boldog vagy.

-Sajnálom, most ennyire futotta,-közben megérkezett a vacsora is, minek elfogyasztása után minketten nyugovóra tértek. Bár egyiküknek sem jött hamar az álom a szemére. Rebeccának a másnapot illetően voltak vegyes érzései, Kimi pedig azon járatta az agyát, hogy miér érzi magát ilyen jól a lánnyal, mikor ezt nem szabadna. Majd mikor már eleget gondolkodtak, mindkettejüket elnyomta az álom.