Azt mondta, hogy nincs rosszul…-kezdett bele a mesélésbe Rafael, bár nagyon remélte, hogy álmodta az egészet.  És akkor elment-hajtotta le a fejét, miután elmondta a történteket.  Haver én mondtam, hogy elhanyagolod…  Tudom, hogy mondtad, de hidd el, hogy azt hittem szól…  Ő megpróbálta, csak te sose értél rá-vetette a szemére Raquel  Tudod az lehet, de szerinted csak miattam nem volt időnk egymásra?   Tudom, hogy ő is elfoglalt, és ez nem csak a te hibád, épp ezért még helyre hozható…  Úgy gondolod?   Persze, hisz szereted, nem?-kapcsolódott bele a beszélgetésbe Fernando is   Persze, hogy szeretem, de elment….  Igen, de most ez jót is fog nektek tenni, hidd el…-tette a barátja vállára a kezét  Nem hiszem, jövő héten versenyem lesz, utána meg neki premierje…  Na látod!Elmegyünk megnézni és utána beszélsz vele…  És ha addig nem vár rám?   Jajj, ne bomolj!Várni fog rád…  Nektek legyen igazatok, de Raqu megkérhetlek valamire?   Azt hiszem sejtem, hogy mire akarsz…  Igen, kérlek beszélj vele!Kérlek!    Ez csak természetes!Jövő héten szabad vagyok, sőt utána is…   Köszönöm!-ölelte át a nőt  Szívem ha gondolod nem kell itt lenned most velem, menj csak Isa után!   Biztos?   Persze, tudom, hogy mennyire aggódsz érte!  Nagyon, de értetek is…  Ugyan, mi megleszünk Raféval!Menj nyugodtan!   Rendben, akkor megyek is csomagolni-csókolta meg a férjét.  Irtó mázlista vagy Raquval, ugye tudod?   Tudom, de te se panaszkodhatsz Isára….   Szerinted mi ketten alkotunk valaha is egy párt még?  Hogy mi ketten?!Azt kétlem-nevette el magát Fernando  Ha-ha, nagyon vicces vagy, Isára gondoltam…  Tudom haver, de nem bírom elviselni, hogy ennyire rossz kedved van…  Ha téged hagyott volna el Raquel, akkor te milyen lennél?    Oké, valószínű ilyen, de garantálom, hogy te is próbálnál felvidítani…  Az is igaz…  Na látod, de már van is egy újabb ötletem…  Micsoda?   Elmegyünk teniszezni…  De neked azt most szabad?  Persze, nem terhes vagyok, szóval ha Raquel elment, akkor mi is megyünk le teniszezni…  Jó, de nem félsz, hogy ronggyá verlek?   Na ez a beszéd!

                                                    ************************

Isabelle maga is meglepődött a kirohanásán, minden oka megvolt rá, de most mégis túlzásnak érezte, amit művelt. Azt azért bekellett vallania magának, hogy nem csak Rafe miatt tartanak ott, ahol tartanak. Rafael számtalanszor hívta magával a versenyeire, de ő akkor vagy próbált vagy éppen darabja volt este. Akkor is együtt lehettek volna, csak nem tudta félre rakni egy kis időre a karrierjét, ez a helyzet. Azonban ezen nem tudnak változtatni, valami tönkre ment közöttük. Miről is álmodozott? Arról, hogy Rafe megkéri egyszer a kezét és ő boldogan ugrik a nyakába, zokogva mondja ki az Igen-t az oltár előtt és nagyon boldogok lesznek. Olyan volt a szerelmük, mint egy tündérmese. Azonban úgy néz ki, ennek a tündérmesének nem happy end lesz a vége. Nem lesz „boldogan élnek, amíg meg nem halnak” vég. Fájt ez Isának, kegyetlenül fájt. Már most hiányzott neki a férfi. „Hullám a tengert, csillag az éjt. Soha nem hagyják egymást, soha nem válnak szét…” –dúdolta a repülőn immár London felé tartva, de most erősnek kellene lennie, lassan premier, most nem hagyhatja el magát. Ha az lezajlik rendben, akkor utána, igen, utána kisírhatja magát, de addig… Addig össze kell szednie magát! Most nem borulhat ki, főleg, hogy talán megtudják még menteni ezt a kapcsolatot, hisz nem múlhat el egyik percről a másikra az érzelem, vagy igen? Bár tudná a választ-sóhajtott egyet, miközben a repülőgép landolni készült Angliában.