-Istenem, ezt el se hiszem-suttogta Kimi a lány fülébe,amire a lány elmosolyodott:

-Én sem…- Isa furán érezte magát, szokatlan volt neki ez az érzés, ami rátört a férfi közelében. 

-Min gondolkozol kicsim, hm?-adott egy puszit neki Kimi  

-Kicsim?- visszhangzott Isa fülében ez a szó, nemrég még Rafael hívta így őt.  

-Semmin- állt fel lassan Isa és a szemeivel elkezdte a ruháit keresni a padlón, közben Kimi is felállt. A lány a szemeivel elkezdte keresni a szanaszét dobált ruha darabjait, azonban nyílt az ajtó és Luca lépett be rajta. Isa ijedtében egy jól irányzott mozdulattal maga elé rántotta a döbbent Kimit, szinte komikussá vált az abszurd helyzet. 

-Jézusom, mi a francot keresel itt Luca?-szólalt meg először Kimi, miközben felrángatta magára a farmerját. 

-Én csak gondoltam megnézlek titeket, úgy elrohantatok, azt hittem megölitek egymást, de úgy látom hatalmas bakot lőttem eme gondolatommal…   

-Nézzd, mivel teljesen egyértelmű, hogy nem gyilkolásztuk egymást kár magyarázkodnunk, de kérlek ez maradjon köztünk… 

-Azt hiszem ebben egyetértünk, nincs szükség felesleges botrányokra, de ha lehet akkor legközelebb ezt máshol intézzétek. Most pedig öltözettek fel, mert már mindenki rátok vár…..   

-Azonnal megyünk….   

-Helyes-csapta be maga mögött az ajtót a tulajdonos.  

-Ez rémes volt-kezdett el felöltözni Isa  is… 

-Ugyan már, annyira nem….   

-Kimi…. 

-Na jó, de előfordul….  

-Soha….  

-Mármint?Azt akarod mondani, hogy szép volt, de ennyi?   

-Ezt szerintem ne most beszéljük meg, oké?    

-Akkor mikor?   

-Majd, de most inkább haza mennék, ha nem gond…  

-Isa, ezt ne csináld velem… -fogta meg gyengéden a nő karját 

-Jó, akkor gyere utánam az autóddal, a lakásomba tuti nyugalom van…. 

-Rendben, akkor megyek utánad… 

Pár perc múlva már indulásra is készen voltak, elbúcsúztak mindenkitől, majd a megbeszélt terv szerint jutottak el a nő lakásáig. 

-Ülj le, kérsz valamit?   

-Igen, választ a kérdésemre…-kopogtatott az ujjaival az asztalon a finn.  

-Szóval-ült le Kimivel szembe a nő-először is leszögezném, hogy semmit nem bántam meg. Még sose éreztem olyat, mint akkor ott, veled, de… 

-De?  

-De egy dolgot meg kell, hogy érts. Rafaelt én nagyon szerettem és eléggé megviselt a szakításunk.     

-Én ezt megértem… 

-Még nem fejeztem be. Kimi én még nem állok készen egy új kapcsolatra, sajnálom….  

-Értem, de azért remény van rá?  

-Az mindenképp van, vonzódom hozzád, ezt te is tudod, de semmit sem szeretnék elkapkodni…   

-Megértelek, én várok rád-csókolta meg lágyan Isát, majd távozott.

A következő hétvégét mindketten a szülői házban töltötték, távol a színháztól illetve a versenypályától. Isa édesapja az egyik legnagyobb londoni vállalat tulajdonosa, így ő is csak ritkán van otthon. Édesanyja tanítő nő, a bátyja Adam pedig szintén üzletember. Éppen békésen fogyasztották a vasárnapi ebédjüket, miközben Isa áradozott a legújabb szerepéről, amikor is megszólalt a mobilja. 

-Bocsi, azt hiszem ez az enyém lesz- vette elő a zsebéből a mobilját. Alig akart hinni a szemének, amikor a Rafa név jelent meg a kijelzőjén. Nem is érti miért nem törölte, de most nem is az a lényeg, hanem, hogy mégis mit akar. 

-Mi az kicsim, nem veszed fel?-kérdezte szelíden az apja 

-De, csak Rafa az….   

-Rafael?-tette le a kanalát Adam 

-Aham….  

-Mégis mi a francot akar még tőled???   

-Na de kisfiam-nézett rá rosszalóan az anyja  

-De anya…. 

-Mindjárt megtudjuk-vette fel a mobilt Isa  

-Hallo!  

-Szervusz Isa!Mégis mit képzelsz te magadról????Hogy képzeled hogy nyilvánosan lejáratsz????Mégis milyen nő vagy te, mi????   

-Hé, Rafael lassabban, mégis miről beszélsz????     

-Arról, hogy a szőke hercegeddel való kis légyottodat mutogatják a TV-ben!!!!!!   

-Micsoda??????    

-Jól hallottad, szégyellem magam, hogy rád pazaroltam egy percet is az életemből!!!!!!      

-Állítsd le magad, oké?Inkább mond hová kapcsoljam a TV-t!!!-pattant fel a lány az asztaltól és átrohant a nappaliba, ahol azonnal a távírányítóért nyúlt.   

-Teljesen mindegy, mindenhol ez megy….  

Rafa nem hazudott, akárhová kapcsolta a TV-t, mindenhol ugyanazt látta. 

-Úristen-ejtette el a telefonját, ami hangos puffanással a földön landolt.

A családja azonnal berohant. 

-Minden rend…???-akadt el az anyja szava, amikor rápillantott a képernyőre….