Rafael nem tétovázott az első szállodában megszállt, várva a csodára vagyis arra, hogy a nő akit csúnyán eltaszított magától ismét megjelenjen az életében. Arra persze nem gondolt hogy a lány csak pár szobányira arébb fekszik és közben azon gondolkozik, hogy miért siklott minden félre az életében.  Eléggé sokáig gyötörte ostoba kérdésekkel magát, ameddig elhatározta, hogy nem bujkálhat örökké, muszáj le mennie enni valamit. Csak remélni tudta, hogy nem fut össze Kimivel, fogalma sincs, hogy mit is mondhatna neki. Szíve szerint beolvasott volna neki, amiért kihasználta, de mi van akkor ha nem így van?

-Mindegy-gondolta magában-éhenhalok.

Lement az étterem részlegbe, ahol leült az egyik legfélreesőbb sarokba és rendelt magának egy Cézár salátát, máshoz igazából nem volt étvágya. A pincér pár percen belül ki is hozta neki, így hozzá is látott az elfogyasztásához. Arra azonban nem gondolt, hogy az étterem két szembe eső ajtaján egyszerre fog belépni Rafael és Kimi, akik pont farkasszemet tudtak nézni így egymással. Isa nem kis bajt érzett amikor megpillantotta a két srácot.

-Vajon ha szemmel ölni lehetne ki halt volna meg hamarabb?-tette fel magának a költői kérdést, miközben Rafael és Kimi elkezdtek közeledni egymás felé.

-Te meg mi a fészkes fenét keresel itt?-kérdezte nem éppen halkan a spanyol

-Ezt én is kérdezhetném-maradt higgadt a finn. 

-Több jogom van ebben a városban tartózkodni, mint neked…. 

-Igen?És mégis miért? 

-Itt lakik a menyasszonyom….  

-Ne haragudj úgy értettem, hogy menyasszonyodat mondtál, úgy tűnik öregszel haver-nevette el magát Kimi, aminek jutalma egy bal egyenes volt Rafaeltől. 

-Nekem te nem vagy a haverom, te bájgúnár!-Kimi eközben feltápászkodott a földről, Isa pedig oda se mert nézni. 

-Az lehet, de a memóriám nekem jobb, mint a tied hav…Rafael…  

-Oh,nem mondod?  

-De, tudod Isa már nem a menyasszonyod, rémlik???    

-Miattad nem, de ha addig élek is, visszaszerzem…-erre a mondatra Isa felnézett a salátájából  -Próbálkozni azt lehet….  

-Mért?Talán azt gondolod neked van esélyed?Neked, aki csak kihasználta szegényt???   

-Miről beszélsz???    

-Arról te szerencsétlen, hogy miattad egy ócska nőcskének tartják…  

-Ezt most nem igazán értem….  

-Na mi van, hirtelen mégse olyan jó a memóriád?Tudod a kis együttléteteken csámcsog a fél világ, gondolom szép kis összeget kaptál érte….   

-Te nem vagy normális!Több pénzem van, mint neked bármikor is lesz, szóval eszembe se jutna ilyen undorító dolog, de ismered a mondást:mindenki magából indul ki….  

-Jajj Räikkönen, ne játszd meg a szendét, lehet hogy a nőket ezzel le tudod venni a lábáról, de én átlátok rajtad, nyilván a volt feleséged is a semmiért hagyott el… 

-Jennit hagyd ki ebből!.. 

-Miért?Mi lesz?!  

-Ez lesz!-húzott be neki egyet  

-Elég volt!!!!-ugrott fel Isa a helyéről és a két férfi közé vetette magát 

-Isa?!-kérdezték egyszerre 

-Attól hogy szétveritek egymást még nem lesz jobb!  

-Mióta vagy itt?????   

Régebb óta, mint ti. Én szégyellem magamat helyettetek is! 

-De én csak…-kezdett bele Rafael, de a lány leintette. 

-Nincs csak!Semmi közöd az életemhez, szakítottunk!Hagyj békén engem is és Kimit is!    Isa…  

-Te pedig-mutatott Kimire-gyere velem!-ragadta karon a szőke férfit, majd kiráncigálta a teremből.

Rafael mérhetetlenül dühös volt, az pedig még jobban idegesítette, hogy szánakozva néznek rá az emberek:

-Mi van?!Nem láttak még fehér embert?!-rohant ki az étteremből.