Kimiben még mindig fura érzések játszódnak le, amikor arra gondol, hogy Barbi Charlieval van. Tudja, hogy nincs köztük semmi, hisz úgy szeretik egymást, mint a testvérek, de akkor is benne van a félsz. Hogy elterelje a gondolatait fogta kedvenc autóját és a városba hajtott. Helsinki szívében található kis parkig meg sem állt. Leült a kedvenc padjára, ami a park keleti részében található, egy kis tóra néz. A gondolataiba merült, csak a tükörsima vizet nézte. Már esteledett mire feleszmélt, hogy lassan indulnia kellene haza. Bár tudta, hogy otthon nem várja senki. Kimi már indult volna vissza a kocsijához, mikor a hídon, ami átível a tó fölött nekiment egy lány biciklivel.

-          Ne haragudj…- mentegetőzött gyorsan a lány.

-          Semmi gond… én voltam figyelmetlen. - hadarta Kimi. Közben a lány titokzatos barna szemébe nézett. - És te rendben vagy?

-          Egyben vagyok… de a te ruhád…- kezdte a lány zavartan elfordítva a tekintetét.

-          Ugyan, hagyd!- vágott közbe Kimi. Egy pillanatra kínos csend állt be. Leszegett fejjel álltak egymással szemben.

-          Tényleg jól vagy?- ismételte meg a kérdését Kimi.

-          Persze, jól vagyok… de ha már így összefutottunk, elárulhatnád, hogy honnan vagy nekem olyan ismerős!- kérte a lány elgondolkodva.

-          Hát itt lakom a városban. - mondta egyszerűen Kimi. - És biztos valahol már összefutottunk. - tette még hozzá.

-          Azt kétlem… arra emlékeznék. - mondta a fejét csóválva a lány.

-          És mitől vagy ebben olyan biztos?- firtatta Kimi.

-          Hát ilyen isteni szempárt nem lehet egyhamar elfelejteni…- mondta halkan a lány. Kimi nagyon meglepődött a lány válaszán, és hírtelen nem is tudott mit válaszolni rá. A lány látva a zavarát, rögtön hozzátette:

-          Jaj, ne haragudj, néha előbb beszélek, és utána gondolkodok! Tudom nem illik ilyen mondani ismeretlen férfiaknak…

-          Bevallom, meglepett a válaszod, de jólesett. - válaszolta összeszedve magát Kimi. Ezen a válaszon viszont a lány is meglepődött, mert azt várta, hogy a srác lerázza őt. Bár ez a lehetőség még mindig adott volt. Viszont már nagyon érdekelte, hogy honnan olyan ismerős neki ez az igéző szempár.

-          Szóval?- kérdezte kissé türelmetlenül a lány.

-          Hát pilóta vagyok. - válaszolta Kimi.

-          Pilóta, és milyen pilóta?- kérdezte naivan a lány.

-          Hát forma-1-es kocsit vezetek. - magyarázta a srác.

-          Értem. Esetleg ha a neved is elárulnád… várj csak! Ez nem lehet igaz!- mondta a lány a homlokához kapva. - Tudtam, hogy be fog ugrani!- folytatta lelkesen.

-          Tessék?- kérdezte Kimi értetlenül.

-          Hát persze, hogy nem jöttem rá rögtön? Te vagy az „Iceman”.- jelentette ki a lány.

-          Hát így is lehet mondani. - válaszolta kissé csalódottan Kimi. Közben arra gondolt, hát szép, hogy a rendes nevem már be se ugrik, csak az „Iceman”-nel azonosítanak.

-          Rosszat mondtam?- kérdezte meglepetten a lány.

-          Nem… dehogy, csak…- itt Kimi nem tudta folytatni, mert nem akarta megbántani a lányt.

-          Nyugi a rendes neved is tudom. - válaszolta a lány.

-          Akkor megnyugodtam. - mondta megkönnyebbülten Kimi.

-          Oké, ennek örülök. - lelkesedett a lány. - De tudod, hogy nem úszod meg ennyivel?- kérdezte titokzatos mosollyal a lány.

-          Miiii???- kérdezte kissé rémülten Kimi.

-          Nyugi, csak meg akarlak hívni egy italra… vagy ilyesmi.

-          Vagy ilyesmi?- kérdezte még mindig elég érdekes képet vágva Kimi.

-          És ilyesmi…- mondta természetesnek vélve ezt a kijelentését a lány.

-          Hát, furcsa lány vagy te… de egy ital belefér. - mondta elgondolkodva Kimi.

-          Oké, de ilyen ruhában csak nem jöhetsz. - mondta elgondolkodva a lány.

-          Jó leszek én így is! Tudok a közelben egy hangulatos kis kávézót, ott elfogyaszthatnánk azt az italt! –mondta Kimi.

-          Rendben, menjünk! –mondta a lány, majd elindultak. Szótlanul sétáltak az alig két percre lévő kis kávézóhoz. Kimi elmerengve nézett maga elé, hogy mit is csinál. - De hisz nem csinálok semmi rosszat! –mondta magának, majd újult erővel lépett be a kávézóba a lánnyal az oldalán. Leültek az egyik szabad asztalhoz, majd rendeltek. Kimi narancslevet, míg a lány ásványvizet.

-          Még nem is tudom a neved! –törte meg a csendet Kimi.

-          Roosa Hämäläinen-nek hívnak.

-          Nagyon szép neved van! Honnan származol?

-          Vantaaból. Ez nincs messze Espootól. - mondta egy mosoly kíséretében a lány. Kiminek már kezdett kényelmetlenné válni a lány jelenléte, maga sem tudta miért. Először érzett ilyet. Mióta Barbival együtt van nem is nézett más lányokra vagy flörtölt velük. Pedig most azt csinálja, flörtöl egy vad idegen csajjal, aki még jól is néz ki. Egy magas, barna hajú, sportos alkatú lánnyal.

-          Ha nem haragszol, nekem mennem kell, edzésem lesz! Jó volt beszélgetni! Remélem, még találkozunk?! –mondta Kimi.

-          Semmi gond! Én is remélem! El tudlak valahol érni?- kérdezte a lány sejtelmesen.

-          Hát persze… ha bármelyik futamra kilátogatsz, a Ferrari bokszban megtalálsz. - mondta elmosolyodva Kimi.

-          Á, értem. - válaszolta a lány kissé csalódottan, mert a szíve legmélyén reménykedett benne, hogy legalább a számát megadja. Kimi is észrevette a lány változását, de úgy tett, mintha nem tűnt volna fel neki. Barbira gondolt, aki bízik benne, és ő nem akart semmilyen bonyodalmat kettőjük közt.

-          Most már tényleg mennem kell…- kezdte Kimi. A lány pedig megértően bólogatott. És mosolyt erőltetett az arcára.

      - Akkor jó edzést, te édes pilóta!- kívánta a lány, és egy puszit nyomott a srác arcára. Kimi nagyon meglepődött, és mint akit űznek villámgyorsan megindult a kijárat felé.