A gép meg is érkezett Pestre. Miután Kimi leszállt azonnal autót bérelt és a Parlamentbe hajtott. Maga sem tudta, hogy miért oda először, bár senkit és szinte semmit nem ismert a városban, csak a már jól ismert és bejáratott útvonalat. Hamar odaért a neves épülethez.

Kimi kiszállt a kocsiból, majd határozott léptekkel indult meg a bejárat felé. Persze rögtön útját állták az őrök. Kimi próbált nyugalmat erőltetni magára, de nehezen ment neki. Gyorsan elhadarta kit keres, és hogy ő az elnök lányának a barátja.

Az őröket ez persze nem hatotta meg. Kimi nem bírta tovább cérnával és hangosan követelte, hogy engedjék be hozzá. A szóváltástól persze visszhangzott az épület, így pár perc múlva megjelent az áhított személy. Kimi ölni tudó tekintettel nézett a férfira.

-         Te itt?- kérdezte elcsodálkozva Máté.

-         Látom meglepődött. - állapította meg Kimi.

-         Eltaláltad. - válaszolta a férfi. - És mégis minek köszönhetem a látogatásod? Ha nem tévedek, a hangokból ítélve engem kerestél. - állapította meg a miniszterelnök.

-         Akkor jól hallotta… és Barbiról van szó. – mondta komolyan Kimi.

-         Mit tudsz róla?- kérdezte aggódó arckifejezéssel Máté.

-         Remélem maga többet, mint a hírekben mondtak… és magyarázatot ad a miértekre is!

-         Nincs mit mondanom, és nem is tudok… azt hiszem te többet láttad a lányom mostanában, mint én. - állapította cinikusan a férfi.

-         De maga miatt rabolták el!- kiabálta Kimi.

-         Te már csak tudod!- mondta felháborodottan Máté.

-         Milyen ocsmányságba keveredett, hogy Barbinak szenvednie kell?- szegezte a férfinak a kérdést Kimi.

-         Te ne kérj tőlem számon semmit! Te sem vigyáztál rá!- vágott vissza a férfi.

-         Ezt hogy képzeli?!- kérdezte felháborodottan Kimi.

-         Nekünk nincs miről beszélnünk! - jelentette ki a férfi határozottan, majd hátat fordított Kiminek és indulni készült, de Kimi karja megállásra késztette. Megragadta Máté vállát és felkarját, majd maga felé fordította a férfit. Eközben a másik keze ütésre lendült, de az egyik biztonsági ember gyorsabb volt nála, így megakadályozta a tervében. A másik biztonsági ember is kapcsolt addigra, így már ketten fogták le Kimit, és fejtették le ujjait Mátéról. Kimi ellenállt, de ketten erősebbnek bizonyultak nála, még arra volt ideje, hogy odakiáltson a férfinak:

- Megölöm, ha Barbinak valami baja esik! A két biztonsági őr egészen a kocsijáig vitték Kimit. Dühösen szállt be a kocsiba, és csak úgy porzott az út a gumik alatt mikor a gázra taposott. Az agya gyorsan járt, és elhatározta, hogy felkeresi Barbi anyját, hátha ő többet tud segíteni, hisz minidig is kedves volt vele. Szerencsére Barbi leírta a számát neki, így most csak ki kellett keresnie a telefonjából.

- Tessék. - szólt bele egy fáradt női hang.

- Jó napot Mrs. Forrás, én Kimi Räikkönen vagyok… és Barbi miatt telefonálok. - kezdte Kimi kissé idegesen, közben félrehúzódott az út széléhez a bérelt kocsival és leállította a motort.

- Jaj Kimi, ugye te tudsz Barbiról valamit?- kezdte reménykedve a nő.

- Sajnálom, de én is ebben reménykedtem, hogy talán maga…- válaszolta Kimi együtt érzőn.

- Istenem, akkor már tudsz róla?- kérdezte szomorúan Kornélia.

- Igen, de csak a hírekben láttam, így nem sokat tudok. Találkozhatnánk?- kérdezte félve Kimi.

- Persze, hol vagy most?- kérdezte a nő.

- Itt valahol Pesten, most jöttem el a Parlamenttől. - magyarázta Kimi.

- Ugye ezzel nem azt akarod mondani, hogy voltál a férjemnél?- kérdezte ijedten Kornélia.

- Hát…

- Na, majd mindent elmesélsz, ha itt leszel! Ugye tudod, hol lakik Barbi?- kérdezett rá Kornélia.

- Persze. - válaszolta röviden Kimi.

- Jó akkor ott találkozzunk!- kérte a nő.

Kimi beleegyezett majd letette a telefont. Gyorsan beütötte a címet a GPS-be, majd újra gázt adott.

Ekkor ért Kornélia Barbi lakásához. Előkereste a kulcsot, majd belépett az előtérbe. Charlie ekkor ért le a lépcsőn.

-         Jaaaaj, már azt hittem, hogy Barbi az. - mondta kis csalódottsággal a hangjában Charlie, miközben Kornélia elé sietett és megölelte.

-         Láttad a híreket?- kérdezte lehangoltan a nő.

-         Láttam… és ezt a levelet hagyta nekem itt. - nyomta a nő kezébe Barbi pár soros üzenetét. - Egyébként épp hozzád készültem.

Kornélia elolvasta a levelet, majd felnézett.

-         Mindjárt itt lesz Kimi. - jelentette ki.

-         Micsoda?- kérdezte indulatosan a srác.

-         Mi nem tetszik benne? Aggódik érte, mert szereti. - magyarázta Kornélia a srácnak.

-         Az nem tetszik, hogy ő látta utoljára! Mi van, ha ő is benne van?- kérdezte komolyan Charlie.

-         Dehogy!- vágta rá Kornélia. - Ez az egész az apja hibája. - magyarázta miközben leroskadt az egyik fotelba.  Charlie érdeklődve nézett a nőre. Kornélia röviden összefoglalta Máté vallomását. Charlie elkerekedett szemekkel hallgatta a nőt.

-         De ha Kimi jobban vigyáz rá!- ellenkezett Charlie, miután Kornélia befejezte a történetet.

-         Nem! Te nem ismered őket! - magyarázta Kornélia. - Ezek mindenre képesek. - folytatta.

-         De kik azok az ezek? Nem tudta folytatni, mert kopogtak az ajtón. Kimi volt az. Idegesen, szinte Charliet feldöntve sietett be a nappaliba. Kornélia látta a feldúltságát, így gyorsan próbálta megnyugtatni.

-         Ne aggódj annyira, Barbi okos lány… és nagyon bátor!- lelkesítette a nő.

-         Hát nem érti?- kérdezte Kimi kétségbe esve. - Megcsaltam. - mondta halkan. - Mikor épp megérkezett Helsinkibe… én… mással… voltam. - Kiminek nehezére esett kimondani ezeket a szavakat. Kornélia szótlanul ült le.

-         Na, ugye megmondtam?- kérdezte felháborodottan Charlie.

-         Kérlek!- szólt rá határozottan Kornélia. - A történteken ez sem változtat. És ne vádold magad Kimi, még ha elítélendő is, amit tettél, mert nem a te hibád.

-         De akkor… mért?- kérdezte csodálkozva Kimi.

-         Ahogy mondtam Charlienak is ezek mindenre képesek.

-         De kik? Kornélia újból elmesélte a történetet, amit hallott a férjétől.

-         És hinni lehet neki?- kérdezte komolyan Kimi.

-         Ha a lányáról van szó, együttműködik mindenben… ameddig úgy tudja…- itt Kornélia szava elakadt és nem tudta tovább folytatni.

-         Mi a baj?- kérdezték a fiúk egyszerre.

-         Semmi. - válaszolta elmerengve Kornélia.

-         De mégis…- erősködött Charlie.

-         Nehéz, ezt elmondani…- kezdte Kornélia.

-         De mit?- kérdezte Charlie türelmetlenül.

-         Hát… azt, hogy… Barbi…

-         Mi van vele?- kérdezte már Kimi is türelmetlenül.

-         Szóval… az apja… nem… Máté. - vallotta be Kornélia. Lesütött szemekkel ült, és nem mert a srácokra nézni.

-         De akkor ki?- kérdezte Charlie magához térve az ámulatból.

-         Krisztián. - válaszolta halkan a nő, de még mindig nem nézett fel.

-         Az a fazon?- kérdezte megvetéssel a hangjában Charlie.

-         Tényleg ő?- hitetlenkedett Kimi is.

-         Régen volt… és akkor még nem volt ilyen!- állt a férfi védelmébe Kornélia.

-         Te jó ég!- méltatlankodott Charlie. - És képes volt a saját lányát… elrabolni?- kérdezte felháborodottan.

-         Mert nem tudja, hogy a lánya. - magyarázta Kornélia.