- Szerintem nagyon úgy nézel ki mint akinek egész más baja van.

- Mire akarsz kilyukadni? - kérdezte Lucy értetlen arcot vágva.

- Csak azon gondolkozom, hogy olyan furcsák vagytok ti ketten nekem. - Lucy még mindig nem értette, hogy Tim mire céloz. - Érdekes, nem gondolod?

- Megmondanád végre, hogy mire célzol? - kérte a lány már kicsit ingerülten.

- Csak az van, hogy Chris egész idő alatt téged bámult.

- És? - kérdezte Lucy elég ingerülten

- És, nem ismerted te őt régebbről?

- Nem most láttam őt először.

- Pedig nem úgy nézett ki, ne húzd fel magad azon amit most mondani fogok, de nekem valahogy úgy látszott mintha ti régi szeretői lennétek egymásnak. - Tim tudta, hogy ezzel a kijelentésével felidegesíti a lányt, de ki kellett mondania, hogy megtudja, a lány hogyan is érez Chris iránt. Mert bár nem szívleli Vickyt most még sem lenne semmi szüksége családi botrányra.

- El sem tudom képzelni, hogy te mit láttál Chris szemében, de részemről nem érdekel a férfi. És nem csak mert házas, hanem mert egyszerűen nem az esetem. - mondta Lucy és lezártnak tekintette a vitát, de Tim csak tovább babrálta őt.

- És akkor milyen pasi az eseted? - kérdezte a férfi, maga sem tudta, hogy miért de egyre jobban érdekelt a lány, meg akarta fejteni a titkait, tudni akarta, hogy miért utazott ennyit, és hogy mi elől menekül.

- Most azt akarod, hogy azt mondja. - kezdett bele a lány. - rendben kimondom, Chris nem rossz pasi sőt, de akkor is vannak elveim, nem kezdek nős férfiakkal.

- Nem arról van szó, és nem kell máris felkapni a vizet. Nem akarom rád tukmálni a pasit, bár lehet hogy mindenki jobban járna. - mondta Tim.

- Nem izgatnak Chris és Vicky magánügyei. - mondta lány és azzal elviharzott a konyhából. Hogy feltételez Tim róla ilyeneket, egyáltalán, hogy feltételez róla bármit is, hiszen egyáltalán nem is ismeri őt. Lucy majd felrobbant az idegességtől, levegőre volt szüksége, hogy kiszellőztesse a fejét. Előtörtek a régi emlékek. Úgy döntött, hogy elmegy futni a partra a sós tenger illata mindig megnyugtatta és a lágy morajlás békességgel töltötte el. Az volt a szerencséje, hogy nem kellett átöltöznie, hanem csak kiment a házból a kerten át és már a parton is volt. Sosem gondolta volna még a legvadabb álmában sem, hogy ő egyszer itt fog sétálni egymagában. Belegondolt abba, hogy néhány hónappal korábban még mennyire szerelmes volt, most meg nem érez mást csak gyűlöletet a férfi iránt aki elárulta, és annyira megbántotta őt. Most meg itt van a messzi Amerikában, próbál új életet kezdeni, de valahogy nem sikerül neki. Még alig van itt két hete, és már nem tudja teljesíteni a magának tett ígéretet. Miszerint nem enged magához közel senkit, és tessék már meg is szeretett két gyerekeket, pedig egyáltalán nem lett volna szabad, hiszen a kicsiknek van anyja és apja akik majd gondoskodnak róluk.

Tim elképzelni sem tudta, hogy Lucy hova tűnhetett, és kezdett miatta kicsit aggódni, hiszen még a környéket sem ismeri. Bár jó környéken lakik ahol még sosem fordult elő semmi rossz dolog, azért féltette a lányt, aki oly gyorsan szó nélkül hagyta őt ott. Tim aggódott Lucyért és nem értette, hogy miért húzta annyira fel magát a Chrises ügy miatt. Tim csak arra tudott gondolni, hogy valami hasonló szerelmi háromszög miatt jött a lány Amerikába.  Már eltelt két óra mire Tim végre rászánta magát és kocsiba ült, hogy a lány keresésére induljon. Maga sem tudta, hogy merre menjen, csak bevágódott az egyik autóba és elindult. A három kilométer hosszú bekötőúton nem találkozott senkivel, és ahogy feltért a főútra ott sem látott egyetlen árva lelket sem. Már sötétedett és későre járt, mire elérkezett a Hollywood West Bulwardra és ott megpillantotta a Lucyt ahogy lassan ballag vele szembe. Tim is visszavett a tempón és folytatta az útját a lány irányába. Csak mikor közelebb ért akkor látta meg, hogy Lucy arca vérzik, és, hogy elég zilált a külseje.

- Szia kislány nincs szükséged társaságra? - szólította meg egy kellemetlen férfihang Lucyt az egyik sikátorból sötétedés után.

- Kösz de a pasikból egy ideig elegem van. - válaszolta Lucy és meggyorsította a lépteit, de akkor még két férfi lépett elő a sötétből, körbezárták Lucyt és a lány nem tudott menekülni

- Pedig mi jó társaság vagyunk ilyen szép kislánynak mint te vagy. - mondta az egyik és megsimította Lucy arcát. Lucynak sem kellett több, elkapta a férfi csuklóját kicsavarta és ugyanazzal a lendülettel a földre terítette. A másik kettő meg mellé lépett és az egyik elkapta a kezeit és hátra szorította. A másik pedig szembe állt vele, és megcsókolta, vagyis csak akarta mert Lucy homlokkal orrba fejelte a pasit, aki az ütéstől a földre rogyott. A másiknak pedig a lábára lépett, aki ettől elengedte a lány kezeit, és Lucy már teljesen szabad volt, de a helyett, hogy elfusson elkezdte püfölni a három pasit, közben ő is kapott, de végül is jól helyben hagyta a három férfit és elsétált tőlük.

- Lucy neked vérzik az orrod. - mondta Tim mikor mellé ért.

- Képzeld észrevettem. - válaszolta Lucy kicsit ingerülten aztán egy hang odabent figyelmeztette, hogy Tim csak jót akar, és hogy nem szabad bunkónak lennie vele.

- Ülj be az autóba és beviszlek a kórházba.

- Ha beülök a kocsiba megígéred, hogy nem viszel kórházba.

- Erről nem nyitok vitát. - mondta Tim és betuszkolta a lányt az autóba.

- Tim hidd el nekem hogy mindenkinek az lesz a legjobb ha nem megyek a kórházba, mivel a fiúk akiktől ezt kaptam sokkal csúnyábban néznek ki mint én-

- Te pasikkal verekedtél? - kérdezte elképedve Tim.

- Igen, három férfi megtámadott én meg nem hagytam magam. - mondta a lány egyszerűen.

- De akkor is fel kell jelentened őket.

- Mondom, hogy megkapták a magukét.

- Az nem megoldás, hogy önbírásodsz.

- Hát ha azt akarod, hogy rövidke ittlétem egy börtönnel, majd egy kiutasítással végződjön, ám legyen.

- Miért annyira helyben hagytad őket?

- Az nem kifejezés, az már messze nem önvédelem volt amit én velük csináltam. - válaszolta Lucy

- Oké, akkor még mit kell rólad tudnom. Ezek után mindent tudni akarok. - mondta Tim és elindult haza.

- Igazán nincs semmi más, feketeöves 8 danos karate mester vagyok. De kicsit kijöttem a formámból, újra kellene járnom erősíteni.

- Értem, szóval attól nem kell félnem, hogy az utcán bajod esik.

- Hát nem nagyon meg tudom védeni magam, és nem csak a bunyóhoz értek.

- Hanem?

- Orvosi diplomám is van. - mondta a lány nevetve, aztán folytatta. - De mint orvos sosem praktizáltam.

- Várj kitalálom mi a szakterületed.

- Na kíváncsi vagyok mit nézel ki belőlem.

- Szerintem plasztikai sebész vagy.

- Pfff. - mondta a lány vigyorral az arcán. - Patológus vagyok

- Te? Anyám, és akkor miért csinálsz nekem házvezetőnőt.

- Szeretem a változatosságot. De legyen elég rólam ennyi, és nem szeretném, ha kiderülne rólam a dolog, hogy tanult ember vagyok, így sokkal kényelmesebb, így elbújhatok a butuska nő maszkja mögé, és mindenki elnézi nekem, ha tévedek

- Hát ezek után engem már nem tudsz átverni. - mondta Tim.

- Mi lenne ha hanyagolnánk a témát.

- Rendben, de akkor ígérd meg nekem, hogy elkísérsz Toni szülinapi bulijába.

- Hát minek menjek én oda?

- Minek, mégis a kiscsaj és Christopher is oda vannak érted, és mellé még szeretném ha eljönnél had villogjak veled.

- A kezemet is meg akarod fogni? - kérdezte Lucy mosolyogva.

- Hihi vicces vagy kislány, de végül is miért ne. Meg szerintem Vicky már leadta a drótot.

- Gondolod hogy kombinál?

- Hiszen nőből van.

- Na azé nem kell mindenkit beskatulyázni. - mondta felhúzott orral Lucy.

- Tudom, hogy te más vagy mint a többi lány de azért neked is be kell látnod, hogy igazam van. - mondta Tim, Lucy erre nem tudott már válaszolni mert újra vérezni kezdett az orra. - bármi is van szerintem el kell menned egy tisztességes orvoshoz.

- Nyugi Tim nincs semmi ok az aggodalomra, csak kis vérveszteség. Kell egypár zsepi meg jégkocka és már jobb is lesz. - azzal Lucy kinyitotta a frigyidert és kivett belőle egy halom jeget, becsavarta egy konyharuhába, majd néhány határozott mozdulattal a pulthoz verte.

- Te nő ne ijesztgess. - mondta Tim, de Lucy nem törődött vele, majd a szétzúzott jeget az orrához nyomta

- Na akkor térjünk rá arra, hogy eljössz velem a holnapi buliba. - mondta Tim

- És megmondanád, hogy mit vegyek Toninak, és a legfontosabb, hogy mit vegyek fel?

- Ebből ne csinálj gondot, délelőtt elviszlek vásárolni.

Másnap reggel mikor már a negyedik üzletből jöttek ki Lucy megszólalt.

- Te figyelj mikor mondtad, hogy néha el kell majd kísérjelek valamilyen rendezvényre, nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar bekövetkezik.

- Csak azt nem értem, hogy miért szenvedsz ennyire az este miatt, nagyon jól áll a tűsarkú meg a nagyestélyi.

- Az egy dolog hogy jól áll, de ha nem szeretem hordani, akkor mit csináljak.

- Jajj pedig nagyon mutatósak leszünk együtt.

- És mit veszünk Toninak ajándékba? – kérdezte Lucy miközben beült Tim mellé a kocsiba

- Én már megvettet, egy kiskutya és Vicktornak hívják.

- Igazi élő kutyát vettél? – Lucy elcsodálkozott mikor meghallotta.

- Miért baj?

- Szerinted Toni még nem túl kicsi ekkora felelőséghez?

- De hisz ez még csak egy kiskutya. – mondta Tim és elővette a hátsó ülésről a kutyust a dobozból. – Hát pont ez az, ki fog vele törődni, etetni és tanítani. És mi az hogy Vicktornak hívják, el tudod képzelni hogy Vicky mekkora botrányt csinál majd belőle. És amúgy is ez egy Yorkshire Terrier.

- És azzal mi a baj?

- Tudod milyen agresszív dög lesz belőle? De alapból nagyon helyes kiskutyus, és Toni biztos nagyon fog neki örülni.

- Akkor azért odaadhatom neki?

- Miért ne, aztán már nem a te gondod lesz, de Christ ismerve, hát nem tudom, elég nevetséges látvány lesz ha mennek sétálni. – és Lucy elvigyorintotta magát miközben a kutyust simogatta. De azt egyikük sem vette észre hogy az egyik távolabbi fáról egy lesifotós fényképezi őket.

- És mikorra kell megjelenni? – kérdezte Lucy

- Chris azt mondta, hogy fél 3-ra, hogy mi legyünk az első vendégek, és hogy meg akar velem beszélni valamit.

- Értem, akkor ha hazaértünk, összedobok valami laza kaját és utána már mehetünk is.

- Rendben, de ne nagyon merülj bele, Chriséknél rengeteg kaja lesz

- Jha rózsaszín habostorta, meg csupa finomság.

- És szeretem a tortát. – mondta Tim nevetve.

- Meg is látszik rajtad. – vágta rá Lucy csipkelődve. – nem gondolod hogy kicsit fogynod kéne, szép dolog a sok izom, de meg kell hagyni, hogy neked nem csak az van

- Hát jha, de mit tudsz ajánlani?

- Nem tudom de nekem a karate vált be a legjobban. Ha gondolod gyakorolhatjuk a Kihont, utána meg a Kata-át, és ha jól megy akkor majd egyszer a Kumitét is.

- Látom ott vagy a cuccon.

- Nem vittem túlzásba, de szeretem magam sanyargatni, és arra pont jó. – mondta Lucy és kiszállt a kocsiból ami megállt a ház előbb.  Készített ebédet, majd elment öltözködni. Felvette a vadi új olajzöld koktélruháját, ami az egész hátát szabadon hagyta, a haját is megcsinálta. Bár sok dolga nem volt vele, hiszen csak vizes kézzel csak beletúrt és már kész is volt. Belelépett az új szandáljába ami tökéletesen illet a ruhához, apró zöld kövek voltak rajta. Tim már a nappaliban várt rá.

- Gyönyörű vagy. – mondta majd odalépett mellé, és elővett egy nagyobb ékszerdobozt. - De ha megengeded, akkor még megajándékozlak valamivel. – és azzal felnyitotta a bársony dobozkát, amiben egy smaragdokkal díszített nyakék lapult.

- Istenem ez gyönyörű. – mondta a lány. Tim kivette a dobozból az égszert és a  lány háta mögé lépett hogy a nyakára erősítse. Tim csak akkor látta meg a lány hátán a tetoválást.

- Anyám ez is gyönyörű. – préselte ki magából Tim a mondatot, az első döbbenet után.

- Ha megengeded akkor inkább én. – mondta a lány, és kivette Tim kezéből a nyakéket és lazán körbetekerte a bokáján.

- Hát meg kell hagyni, hogy tényleg különleges vagy. Nem elég hogy van egy angyal tetoválva a hátadra, mellé még egy fél millió dolláros égszert a bokádra erősítesz.

- Baj, mert ha gond akkor a nyakamba rakom.

- Dehogy, szeretem a különleges embereket. – mondta Tim és a karját, nyújtotta a lánynak, majd elindultak a kijárat felé. Az ajtóban még magukhoz vették a kiskutyust és beültek a kocsiba.

- Te Tim, mi lenne ha inkább maszatnak, vagy büngyürke, de semmiképp ne Vicktor.

- Hát nekem teljesen mindegy, de meg is érkeztünk. – mondta Tim és leparkolt egy óriási ház előtt.

- Ilyen hamar, ezért nem volt érdemes beindítani a kocsit. Anyám ez a ház még a tiédnél is nagyobb.

- Jha Vicky már csak ilyen szeret felvágni. Ne vágj már ilyen képet, nem a bőröd nyúzzák.

- Hát nem vagyok biztos benne. – mondta Lucy de azért elővette a legszebb műmosolyát, és a kezét nyújtotta Timnek, mikor az kisegítette őt a kocsiból. Még rajtuk kívül egyetlen vendég sem érkezett meg. Timnek és Chrisnek volt még valami megbeszélni valója

- Lucy, Lucy de jó hogy itt vagy, gyere megmutatom, hogy miket kaptam eddig. – rohanta le Toni Lucyt ahogy meglátta.

- Kicsim várj már egy percet, hiszen még csak most érkeztek, és még nem is üdvözöltük egymást. – mondta Vikcy és azzal megölelte Lucyt - Édesem csodásan festesz.

- kösz, te is jól nézel ki. – mondta Lucy, de egyáltalán nem volt kedve a bájcsevelyhez ezzel a nővel, inkább ment volna a gyerekekkel az udvarra.

- Jajj, ne viccelj csak magara kaptam egy rongyot a szekrényből, de viszont a te rucid nagyon tetszik. Gucchi?

- Nem Channel. – mondta Tim, mert látta, hogy Lucy nem vágja a témát.

- És a bokaláncod is fantasztikus.

- Az valójában egy smaragd nyakék. – megint csak Tim.

- Mit szólnál ahhoz, ha átadnánk az ajándékot. – mondta Lucy és már Toni arcát figyelte.

- Ám legyen, Kis hercegnőm fogadd tőlünk szeretettel, és gondoskodj róla

- Nagyon sok boldogságot. – mondta Lucy is, majd elővette a kiskutyulit a dobozból.

- Jajj de édes. – mondta Vicky és kikapta a kutyát Lucy kezéből- hogy hívják?

- Vicktornak. – vágta rá Lucy gonoszul, és abban a pillanatban mikor a nő az arcához emelte a kutya nemes egyszerűséggel lepisilte őt. Lucy lelke mélyén nagyon élvezte a helyzetet, bár lenyelte a mosolyt, és gyorsan Toni kezébe nyomta a kutyát és kitessékelte a kertbe. – Várj segítek. – azzal ők meg az emelet felé vették az irányt.

- Hát szegény kutyának ezt nehéz lesz helyrehozni. – mondta Chris

- Lucy mondta hogy nem lesz jó ajándék. – mondta Tim és követte Christ a dolgozószobába.