Lucy kicsit ideges volt a cikk miatt, de legalább itt vannak a gyerekek, és velük majd tud játszani, és közben megnyugszik. Vett egy mély levegőt, elszámolt magában 1Oig majd küldött egy mosolyt a gyerekek felé.

- Sziasztok, örülök, hogy itt vagytok. - mondta majd megölelte a két Cornell gyereket.

- Szia Lucy, apa azt mondta, hogy itt fogunk nyaralni nálad, míg ők anyával New Yorkban

lesznek.

- Ez igazán fantasztikus. - válaszolta a lány mosolyogva, majd lopva Timre nézett és küldött felé, egy Lucy féle gyilkos tekintetet. - Ha nem gond gyorsan lezuhanyozom, és már itt is vagyok. - azzal elindult a szobája felé.

- Gyerekek én megyek is, legyetek jók. Anya is puszil benneteket, és fogadjatok szót Lucynak. Minden nap telefonálok. - azzal megölelte a gyermekeit, és mint a kettőnek nyomott egy - egy puszit a homlokára. - Chester, ha nem gond most itt hagylak Timmel, ahogy én téged ismerlek, boldogulsz nélkülem is. - azzal megölelte a férfit is. - Te meg majd megállsz értünk mikor menni kell a reptérre.

- Rendben. - mondta Tim, és kikísérte Christ a kocsihoz.

- Biztos jó ötlet Lucyra bízni a gyerekeket? - kérdezte Chris aggódóan.

- Persze, nyugi haver nem lesz semmi baj. Lucy jól el lesz a két kis gézengúzzal. - Tim kicsit aggódott Lucy miatt, meg az miatt amilyen arcot vágott, mikor megtudta, hogy neki kell vigyázni Christopherékre. De nem szólt Chrisnek róla, mert akkor a férfi tuti lemondaná a New York-i fellépést, és arra most semmi szükség, főleg hogy alig 6 hét múlva lemezbemutató. Nincs szükségük semmilyen botrányra. Míg Lucy visszajött a zuhanyozásból, addig Tim és Chester beszélgettek.

- És hol ismerted meg Lucyt?

- Az interneten. - válaszolta Tim.

- Te a neten szedted  össze a bejárónődet?

- Igen.

- És megbízol benne?

- Bizalom, jó kérdés, egy bizonyos fokig mindenkiben megbízom. - mondta Tim nevetve. - De lehet, ha előbb látom a tetkót a hátán, már nem úgy állok hozzá mint így.

- Na fiúk, remélem jól kibeszéltetek, mert már itt is vagyok.

- Miből gondolod, hogy rólad volt szó?

- Miért és nem, meg amúgy is mindig rólam van szó. - mondta viccesen Lucy. - Tim bepakoltam neked kétnapi váltás ruhát a Samsonite görgős bőröndbe. Mellé még, akármi megtörténhet alapon plusz egy váltást.

- Miket csomagoltál?

- A kedvenc zakódat, egy vastag fehér felsőt, 3 rövid ujjút. Egy fehéret, egy barnát, és egy kéket. A kék még nem volt rajtad, de biztosan tetszeni fog. Továbbá csomagoltam egy kék és egy fekete farmert, meg egy fehér susis nadrágot.

- Imádlak. - mondta és egy puszit nyomott a meglepődött lány arcára. - Zseniális vagy, de most mennem kell, majd jövök. Chris üzeni, hogy köszi mindent, majd minden nap hív a gyerekek miatt. Legyetek jók, és vigyázzatok magatokra. - azzal a férfi elviharzott.

- Na akkor csapjunk a lecsóba, és essünk neki a dolognak. - és Lucy a konyha teraszajtaján kiment a kertbe a négy gyerek és Chester pedig követték őt.

- Te is maradni akarsz apa? - kérdezte Chester nagyobbik fia.

- Igen, baj?

- Nem jó is lesz, te leszel a támadó. Gyerekek, le kell szögeznem, hogy nem arra foglak benneteket megtanítani, hogy hogyan tudjátok megverni a másikat, hanem hogy meg tudjátok védeni magatokat.

- Akkor ez meg már mi a fasznak jó? - kérdezte az egyik srác felháborodottan.

- Fiam nem megmondtam már ezerszer, hogy ne beszélj csúnyán. - szólt rá Chester.

- A karate nem arra van hogy megalázd a másikat, a karate egy életstílus.

- Persze te könnyen vagy téged biztosan soha senki sem akart megverni. - Lucy nem igazán tudott rá mit mondani.

- Hát hogy őszinte legyek megverni nem akart senki sem, de igazatok van én is azért álltam neki karatét tanulni, hogy megvédjem magam. De akkor is csak lefegyverző fogásokat mutatok nektek. Vagyis inkább apátokon, ő lesz a támadó. - aztán Chester megtámadta Lucyt, az első ütést csak hárította, a másodikra viszont már válaszolt is. Egyszerűen a földre terítette a férfit. - Így kell csinálni ha valakit le akartok vinni a földre. - és mikor Lucy figyelme kicsit lankadt Chester már lábon is volt és újra támadásba lendült. Magasba emelte a lábát, hogy fejbe rúgja Lucyt. Erre a lány reflexből elkapta Chestre levegőben lévő lábát, a másikat meg kirúgta, és Chester megint a földön volt

- Bocs haver, szép dolog lett volna amit csinálni akarsz, de az utcai verekedésben teljesen felesleges, és mindenképp te húzod a rövidebbet. - mondta Lucy, közben segített felállni Chesternek. - Szerintem mára ennyi, de ha elfogadtok egy jó tanácsot, akkor sípcsontrúgás, aztán spuri. - mondta Lucy és visszaindult a házba. Majd odabent mintha villám csapott volna bele. - Vicktor. - kíáltotta el magát.

- Mi van vele?

- Chris nem hozta magával a kutyát mikor a gyerekeket, pedig nem maradhat egyedül abban a nagy házban tuti kivégezné az összes berendezést. - mondta Lucy Chesternek.

- Hát van benne valami, de tudod mit én elmegyek a kutyáért addig itt hagyom a srácokat.

- De apa én nem akarok itt maradni. - mondta Draven

- Pedig addig itt kell maradnod míg vissza nem jövök és meg ne tudjam, hogy valamit elkövetsz, mert nem állok jót magamért. - mondta Chester fenyegető hangon

- Azt hiszed érdekelsz. - vágott vissza a kissrác és pufogva belevágta magát az egyik fotelba, és úgy döntött, hogy nem szól többet. Az öccse meg a két Cornell gyerek jól el voltak, nem volt velük semmi baj. Lucy készített néhány szendvicset, mert gondolta, hogy a gyerekek megéheztek a sok futkározásban, mert azt nem lehet elmondani, hogy a 3 apróság figyelte volna őket, inkább fogócskáztak Tim zöld füves kertjében.

Chester hamarosan visszatért a kiskutyusa a kezében meg egy zacskó táppal

- Látom vettél neki ételt is.

- Igen, gondoltam szükséged lesz rá, és gondolom addig míg itt vannak a gyerekek nem nagyon akarsz menni sehova.

- Hát, hogy őszinte legyek el leszek a fotósok meg a riporterek nélkül. Bele sem gondoltam, hogy mit mondanák nekik, ha elkezdenének faggatni

- Ha nem tudnád magadról levakarni őket még mindig jól megverheted. Most viszont mennem kell, már jelenésünk van otthon.

- Rendben, de ha bármikor szeretnétek ugorjatok át. - mondta Lucy közben megölelte Tylert, majd Dravent szerette volna, de ő elég elutasítóan nézett rá.

- Fiam ne légy bunkó. - szólt rá Chester a fiára, a srác viszont nem nyilatkozott többet csak szó nélkül bemászott a kocsiba és tovább durcáskodott. - Kitekerem a nyakát, ha sokáig ilyen lesz. - mondta Chester Lucynak miközben megölelte a lányt.

- Ugye ezt magadnak sem hiszed el, és ne is bántsd érte, majd kinövi. A tesóm is ilyen volt ennyi idősen. - mondta Lucy mosolyogva, majd az ajtóból integettek a távozóknak. Christopher a kezeit nyújtotta Lucy felé, jelezve, hogy azt szeretné, hogy a lány vegye fel. Persze Lucy nem ellenkezett és a kezébe kapta a kisfiút, Toni pedig megfogta Lucy jobb kezét és úgy ballagtak be a házba.

- Na skacok valami ötlet? - kérdezte ahogy a konyhába ért velük.

- Hát nem tudom de szerintem Tim bácsi nem nagyon fog örülni ennek. - mondta Toni és egy kupac valamire mutatott Tim dolgozószobájának ajtajában. Hát persze hogy a kiskutya volt.

- Csak azt tudnám, hogy a francba fér ennyi kaki egy ekkora kutyába. - mondta mosolyogva Lucy és közben eltakarította a kutya piszkát. Persze a gyerekek ezt viccesnek tartották, és rengeteget nevettek egész estig. Megfürdette mind a két gyereket, majd hagyta még kicsit hogy nézzék a meséket a tévében. Nem sokkal 8 után megcsörrent a telefon. Lucy már várta a hívást és fel volt készülve a beszélgetésre. Eldöntötte magában hogy rideg lesz és távolságtartó.

- Halló Timothy Mosley lakása. Tim New Yorkban van.

- Szia Lucy, Chris vagyok. - Lucy pontosan tudta, hogy Chris van a vonal végén, nem is válaszolt a férfinak, csak eltartotta a szájától a telefont és szólt a gyerekeknek.

- Törpikék, apátok akar veletek beszélni. - azzal mint a két gyerek odarohant Lucyhoz. Először Christopher beszélt.

- Szia apa, mikor jöttök haza?

- Kicsi nem sokára, amint végzünk megyünk. amúgy minden rendben?

- Igen képzeld Vicktor bekakilt

- Jézusom a kutya. - mondta Chris

- Ne aggódj itt van velünk Tim bácsinál. - kapta ki a telefont Toni Christopher kezéből.

- Hogy került oda, én teljesen elfeledkeztem róla.

- Még jó hogy Lucy mindenre gondol. - mondta Toni, hát igen Lucy már csak ilyen, gondolta magában Chris.

- Kicsik vigyázzatok magatokra és semmi rosszat ne halljak rólatok. Toni most szeretnék Lucyval beszélni.

- Apa veled akar beszélni. - mondta Toni és azzal Lucy kezébe nyomta a telefont.

- Lucy még egyszer mindent köszönök.

- Ugyan nincs mit. - mondta Lucy. - Hisz ez a dolgom.

- De akkor is elég furcsán érzem magam, hogy csak így odatosszantottam hozzátok a gyerekeket.

- Szívesen vigyázok rájuk hisz olyan aranyosak. - Lucy legszívesebben letette volna, de Chrissel mégsem csinálhatja meg.

- Csak tudod már olyan rég voltunk kettesben a feleségemmel. - Chris maga sem tudta, hogy miért magyarázkodott, de annyira jó lenne végre valakivel megbeszélni a dolgokat. Lehet mégsem Lucy a legmegfelelőbb személy erre. Lucy nem tudta mit mondjon erre, de legszívesebben csak letenné a telefont. Vagy csak annyit mondana, hogy bocs de nem érdekel a lelki világod. De mégsem tudott mit mondani, hosszú néma percek következtek, kínosan markolták a kagylót mind a ketten. - Mindent köszönök. - azzal Chris letette a telefont. Lucy meg van 10 percig még a pittyogó kagylót szorongatta.

- Megyünk játszani? - Christopher kérdése térítette észhez Lucyt, aki szó nélkül visszatette a telefont a helyére. Aztán még egy kicsit játszottak, utána Lucy mesélt a gyerekeknek akik hamarosan álomra szenderültek. Lucy csak arra tudott gondolni, hogy egészen élvezi ezt az anya szerepet, abba is belegondolt, hogy milyen lenne az élete, ha nem adja fel és nem menekül a boldogság elől. Csak csendben nézte az alvó gyerekeke, és néhány pillanatig olyan gondolatai voltak, hogy hazatelefonál, de aztán rájött, hogy nincs is kit felhívnia, csak aztán arra is gondolt, hogy szemétség lenne így a semmiből újra felhívni a fogadott családját, a két bátyját akivel semmi vér szerinti rokonság nem köti össze, de mégis jobban szereti őket mint az igazi testvérét. Majd egyszer, ha elég erős lesz és bátor hogy a szemükbe tudjon nézni és bocsánatot tudjon kérni. Ilyen önmarcangoló gondolatokkal tért nyugovóra, és elég fáradtan ébredt, de a gyerekek jó hatással voltak rá, boldog volt és mindig csak este érezte furán magát mikor tudta, hogy megcsörren a telefon és a vonal túloldalán az a szexi hangú férfi szól bele, és csak annyit mond.

- Szia Lucy a gyerekekkel szeretnék beszélni. - 5 napig voltak távol és az első beszélgetésük óta csak ennyit mondtak egymásnak. Chris nem kérte meg a gyerekeket, hogy adják vissza a kagylót a lánynak, mert beszélni akar vele, Lucy maga sem tudta eldönteni, hogy ez most jó vagy nem. Biztosan jól érzik magukat kettesben a feleségével. De azt nem értette, hogy Vicky vajon miért nem beszél egyetlen alkalommal sem a kicsikkel. Nem hallgatózott egyszer sem de azért az feltűnt volna neki ha a gyerekek az anyjukkal beszélnének. Amúgy a srácok viselkedéséből is azt szűrte le hogy egyáltalán nem hiányolják az anyjukat. Elérkezett Lucy anyaságának utolsó napja és úgy döntött hogy felhívja Chestert hogy töltsék együtt a napot.

- Szia Chazzy, arra gondoltam, hogy csaphatnánk egy családi napot a gyerekekkel. - bökte ki nagy nehezen Lucy.

- És mire gondoltál pontosan?

- Semmi komolyra csak csavarognánk egyet a környéken.

- Oké én benne vagyok, csak begyűjtöm a gyerekeket és olyan nagyjából 1 óra múlva ott vagyok nálatok.

- Rendicsek, csinálok reggelit, meg pár szendvicset a napra. - Lucy boldog volt hogy Chester belement a dologba. Maga sem tudta, hogy miért de nagyon élvezte Chester társaságát, olyan ember benyomását keltette, aki mellett nem kell megjátszania magát a másiknak, Lucy szeretett ilyen lenni. Szeretett szakadt farmerban lenni, és atlétában, nem akart másnak látszani mint ami, csak önmaga akart lenni. Talán ezért nem működött közte és a barátja közt. A konyhában sertepertélt a gyerekek a kertben játszottak, és csak azt vette észre, hogy valaki ott áll vele szembe, nagyon közel az arcához, első pillanatban megrémült de aztán megismerte a férfit.

- Chazzy a szívbajt hozod rám.

- Bocs, nem akartalak megijeszteni. Hoztam egy kis harapnivalót. - azzal az asztalra tett egy nagy barna papírzacskót. - Jamiet még nem ismered, a feleségem első házasságából született.

- Szia Elizabeth Eavens de mindenki csak Lucynak hív.

- Szia Jamie Bentley Bennington. - azzal a szőke srác kezet rázott Lucyval, majd kiment a többiek után az udvarra.

- Nem is tudtam, hogy van egy örökbe fogadott fiad is. - mondta Lucy, miközben kipakolta cuccokat a táskából.

- Szeretem a feleségemet mindenestől, és Jamie jó srác. Draven meg csak ritkán van velünk, tudod hétvégi apuka vagyok. Az első feleségem csak ritkán engedi hozzánk, pedig őt is nagyon szeretem, de nagyon nehezen enged közel magához és mire megbékél velem addigra mindig vissza kell mennie az anyjához.

- Hát nagyon nehéz lehet neki megszokni a helyzetet, és szerintem az a baj, hogy azt hiszi őt már nem is szereted.

- De hogyan bizonyítsam be neki hogy szeretem, ha nem mond el nekem semmi, nagyon zárkozott.

- Hidd el nekem hogy majd kinövi, lehet ha legközelebb itt lesz nálad már egészen más lesz mint most.

- Annyira örülök, hogy megismertelek, nagyon hasonlítasz egy barátomra, akit már rég láttam. Ő is Európában él, és vele is mindig nagyon jól kijöttem, csak mostanában nem nagyon találkozunk,ő új életet kezdett és lehet hogy én meg a többi régi barátja már nem fér bele. - Chester hangja kicsit ironikusnak tűnt.

- Haver ne mond ezt, a barátság nem attól függ, hogy hányszor találkozik az ember a másikkal, hanem attól, hogy ha szükségünk van a másikra bármikor megkérhetjük, hogy segítsen.

- Ebben igazad van, de nekem nagyon hiányzik, na de inkább induljunk csavarogni.

- Oké tőlem mehetünk is. Arra gondoltam, hogy először irány a vidámpark utána meg esetleg egy mozi valamilyen film, persze szigorúan a gyerekeknek. - mondta mosolyogva.

- Nem is rossz ötlet, már úgy is rég hülyültem a gyerekkel, az utolsó Project Revolucion nagyon durva volt, keveset voltam a családdal, de hála Chrisnek meg az ötletének néha a gyerekek is elkísértek bennünket. - miközben dumáltak Lucy összeszedte a Cornell gyerekeket és elindultak Chester kocsijához.

- Anyám ez egy bazi autó.

- Hát nagycsalád, nagy kocsi. - mondta Chester, azzal elhúzta a Chrisler tolóajtóját. - Draven és Jamie ti ültök hátulra, Tyler, Toni és Christopher, ide középre, Lucy meg mellém. A gyereke bemásztak a kocsiba Chester mindegyiknek becsatolta a biztonsági övét majd beült a volán mögé és már a vidámpark felé hajtottak. A napjuk elég kellemesen telt leszámítva azt a pár fotóst aki végig követte őket. A vidámpark után az egyik mozi felé vették az iránt, úgy döntöttek, hogy a Madagaszkár második részét nézik meg. A gyerekek nagyon élvezték, még Lucy és Chester is sokat nevetett rajta. A film után Chestert megrohamozták a rajongói, vagy fél órát aláírások és fényképezkedéssel töltött.

- Mit szólnál hozzá ha összedobnánk valami vacsit mire Tim, meg Chrissék hazajönnek? - kérdezte Chester.

- Te tudsz főzni? - Lucy meglepőd¨ttsége megjelent az arcán.

- Miért vágsz ilyen képet, nincs ezen semmi meglepő, pont úgy tudok főzni mint Chris, csak én nem hagytam abba. Kikapcsol, és rengeteg jó ötlet születik közben.

- Oké én benne vagyok, de akkor induljunk, mert a skacok eléggé ki vannak purcanva. - hát meg kell hagyni kicsi Chris Lucyba csimpaszkodva aludt Chester meg kénytelen volt az egyik kezében Tylert a másikban meg Tonit vinni, mert ők is kifeküdtek. - Látom j¸o erőben vagy. - jegyezte meg Lucy miközben berakta Christ a gyerekülésbe, aztán óvatosan elvette Chestertől Tylert, őt középre ültette, majd Toni következett. Mind három kicsi végigaludta az utat, azt sem vették észre hogy bevitték őket a házba.