- Szeretnélek megkérni, hogy gyere velem Chrisékhez. – bökte ki végül Tim.

- Nem akarok odamenni. – visszakozott a lány.

- Valami történt köztetek, igaz. Lefeküdtél vele? Lucy nem hiszem el te is olyan vagy mint a többi, pedig azt hittem hogy te más vagy. De ezek szerint nem vagyok jó emberismerő. – Tim Lucyra zúdította a haragját, pedig legbelül örült a dolognak, csak az zavarta, hogy Chris nem mondta el neki, meg hogy nem akkor történt mikor ő akarta. De egyszer még ezt is felhasználhatja. Csak Vickyről kellene kideríteni valamit, hogy ha válni fognak akkor Chrisnél maradhassanak a gyerekek. Habár ha igaz amit Lucy állít és a nő rendszeresen bántja a kicsiket akkor ezzel nem lesz gond csak bizonyítani kell.

- Hidd el nem akartam és tiszta szívemből megbántam a dolgot. – valakivel meg kell beszélnie a dolgot, és Tim van a közelben, meg hát végül is barátok, és amióta itt van Tim mindig jó volt hozzá.

- Bocs, hogy így lerohantalak, de kicsit megleptél. Bár hogy őszinte legyek, ha Chrisnek egyszer új felesége lesz akkor azt szeretném ha te lennél az. – válaszolta Tim. Lucy nagyon meglepődött, szóhoz sem jutott.

- Én, meg hogy Chris elválik, kétlem szereti azt a nőt, és ezt nem a tegnap éjszaka mondatja velem, de Vicky nem érdemli meg Chris szeretetét. Jó dolgában nem tudja mit csináljon ezért rákapott a drogra eléggé sajnálatra méltó, gyenge jellemre utal. Rengeteg ember van akinek sokkal nagyobb gondjai vannak mégsem menekült a fehér cucchoz.

- Megveted a narkósokat? – kérdezte Tim csodálkozva, nem hitte hogy a csajnak vannak hibái, de ezek szerint ő sem tökéletes.

- Nem tudom, hogy ez megvetés, de nem tudom megérteni őket, pont ahogy az öngyilkosokat sem., mindig van másik út  tudod miért hagytam abba a versenyzést?

- Nem. – Tim nem tudta a választ, de érdekelte, mert a lány eddig nem nagyon beszélt magáról, lehet most elárul egy újabb titkot az életéből és akkor Tim megint közelebb  kerül a titok megfejtéséhez.

- Mert már senki sem volt tiszta, és olyan ellenfelek ellen nem lehetett küzdeni akik nem éreztek fájdalmat. És az erejük háromszorosa volt az enyémnek. És meg a másik utat választottam, azt hogy befejezem, mert drogokkal nem lehet élni.

- Sosem próbáltad?

- Csak a pia meg a cigi, de az is csak mértékkel

- Van egy ötletem, Chesterrel meg Chrissel elmehetnél egyszer egy elvonó klinikára.

- Minek? – Lucy hangjában benne volt az ellenkezés, de végül is jó ötletnek tartotta.

- Csak hogy tisztában légy az emberek helyzetével.

- Ha neked PR fogás kell vidd el Vickyt neki kell tágítani a látókörét. – Lucy nem volt hajlandó többet hozzáfűzni a dologhoz, egyáltalán nem érdekelte hogy  ki miért, hogyan és mennyit. Hidegen hagyta őt, mert csak arra tudott gondolni, hogy a drogos egy gyenge jellem aki a társadalom határvidékén él és hogy nincs rajta segítség, meg szerinte nem is érdemli meg.  És lehet tényleg megveti a narkósokat, gondolta magában. – Megyek főzni. – mondta és magára hagyta Timet, de a férfi követte a lányt a konyhába.

- A gyerekeket azért elhozhatom?

- Milyen kérdés ez, amúgy is a te házad és tisztában vagy vele hogy szeretem a kicsiket.

- Én még mindig azt tartom, hogy neked is velem kellene jönnöd, hiszen orvos vagy.

- Egy patológus vagyok, ott már nem lehet mit elrontani, kettő a tények ismeretében nem kérheted tőlem hogy egy helységben legyek azzal a két emberrel.

- De akkor legalább tanácsot adj, hogy hogyan álljunk neki a dolognak.

- Szerintem Chris pontosan tudja hogyan kell végigcsinálni egy elvonót. A nyakam rá hogy ő is keményen drogozott. – Tim nem mondott semmit csak azzal a szúrós tekintetével Lucyra nézett. – Oké bocs, szerintem fel kell forgatni az egész házat és minden orvosságot likvidálni kell, az összest, az altatókat a fájdalomcsillapítót,  a fogyós bogyókat, meg a piát, Vickynek a szesszel is gondja van, még a szájvizet is. Kibaszottul nehéz lesz, de végig kell csinálni, és valakinek mindig mellette kell lennie, mert depis lesz és akármit elkövethet. De részemről ennyi, jobban nem vagyok hajlandó belefolyni a dologba. – és nekilátott a főzésnek.

- Azért köszi, most megyek. Nem tudom mikor jövök, de szerintem a kicsiket is hozom.

- Rendben, ha valami van akkor telefonálj. – azzal Lucy már csak a főzésre koncentrált nem csinált semmi extrát, csak a gyerekek miatt. Aztán megszólalt a telefonja először megrémült hogy Tim hívja, de aztán látta hogy Chester nevét írja ki a készülék.

- Szia. – szólt bele a lány

- Hello, ráérsz?

- Épp most fejeztem be a főzést.

- Akkor átmegyek. – mondta Chazzy.

- Gyere. – válaszolta a lány és kíváncsian várta Chester mondandóját. Csak annyi ideje volt, hogy elindítson egy rövid programot a mosogatógépen és Chester már ott is állt előtte, fal fehéren.

- Mi baj van? – kérdezte Lucy rémülten.

- Chris hívott.

- Jha csak ez, azt hittem a gyerekekkel történt valami.

- Ez elég komoly dolog. – mondta Chester

- Nem értelek benneteket, mit akadtok ki ezen ennyire, Vicky egy hülye tyúk, aki jó dolgában nem tudja mit csináljon, és rászokik a drogra.

- Elviszlek valahova. – mondta Chester és magával ráncigatta a lányt. Egész úton nem beszéltek, csak utaztak némán. Lucy nem tudta mi lesz az út végén. Elhagyták Beverly Hills csillogó világát.

- Hol vagyunk? – kérdezte Lucy

- Chinatownban. – válaszolta Chester és egyre lepusztultabb környéken voltak  Ches végül megállt a kocsival egy épület előtt – Megérkeztünk, szállj ki. – mondta majd elindult az épület felé. Chester határozott léptekkel halad előre, Lucy kicsit félve követte és rettegett hogy vajon mi lesz a következő ajtó mögött. Fura fazonok sorakoztak végig a fal mellett, de mind barátságosan mosolygott Chesterre.

- Megérkeztünk. – mondta egy ajtónál megállva. Benyitott majd bement a helységbe, ahol nagyjából 15 ember ült szétszórva, mindannyian a pódium felé figyeltek egy nő beszélt. – Ülj le valahova. – súgta Chester Lucynak. Lucy leült de Chester a pódium felé vette az irány, a nő elhallgatott és átadta a helyét a pasinak

- Üdv Chester vagyok, és drogos.

- Szia Chester. – válaszolta a tömeg.

- Azért vagyok itt hogy segítsek, 14 éve tiszta vagyok, leálltam mert segítettek, és én is azért vagyok most itt hogy segítsek. 14 évesen kezdődött, a drogba menekültem, mert erre volt szükségem, a szégyen miatt. Akkor azt hittem hogy ez a megoldás, hogy a drog majd segít, de tévedtem, és egyre lejjebb csúsztam. Volt minden Speed, LSD, kokain és heroin. Egyre több és nagyobb adagok. Már olyan szinten voltam, hogy nem azért cuccoztam, hogy jó legyen, hanem azért hogy ne legyen rossz. Mindent elkövettem, hogy anyaghoz jussak, aztán jött a fordulópont. A zsaruk elkaptak, szörnyű volt, mikor az apámmal álltam szemben betépve, de mégis érzékeltem. Talán ez volt a szerencse, meg az hogy apa meg anya mellette volt, ők segítettek, nagyon nehéz volt de végig lehet csinálni. Mindenkinek meg van a lehetősége arra hogy válasszon, én a könnyebbik utat választottam és magával ragadott a rendszer, ahonnan segítség nélkül nem lehet menekülni. Nekem ott voltak a szüleim, az elvonó, a szociális munka, és az akarat. Míg dolgoztam, rengeteg embert láttam, hogy hova jutott, és akkor eldöntöttem, hogy én soha többen nem nyúlok droghoz. 14 éve tiszta vagyok. Néha még eszembe jut hogy milyen lenne az, az eufóriás állapot, de aztán eszembe jut hogy boldog vagyok, van egy szerető családom akik miatt érdemes küzdeni, és hogy nekik is szükségük van rám, nem lehetek olyan mint azok akiket 18 éves koromban elláttam a szociális munka alatt. Magatehetetlen megbolondult emberek, akik mindent elvesztettek, a családot az önbecsülést és az emberi méltóságot. 14 éve nem téptem, de még mindig drogos vagyok, és életem végéig az maradok. Köszönöm. – mondta Chester és lelépett a pódiumról. A tömeg tapsolt míg odament Lucyhoz. – Most te jössz, mesélj nekünk. – súgta a lánynak. Minden szempár Lucyra szegeződött. Lucy felállt és a pódium elé indult.

- Lucy vagyok, 25 éves diplomás patológus, és azért vagyok itt hogy megértsem miért. Az okokat, hogy mi viszi rá az embereket hogy magukat pusztítsák. Az egyetem alatt míg gyakorlaton voltam, sok embert láttam akik lecsúsztak. Ez most csúnyán hangozhat de a narkósok voltak a specialitásom. Volt aki az aranylövésbe halt bele, volt aki lenyelte a puskacsövet, volt aki megölte a családját egy autóban. Sosem tudtam megérteni az egészet. Lehet mert nincs személyes tapasztalatom és az okot sosem láttam, csak az okozatot. De most hogy itt vagyok köztetek minden más. Köszönöm. – mondta és ott hagyta a pódiumot, megrázta, hogy Chester is drogozott, nem tudta róla elképzelni, de ezek szerint mindig vannak körülmények, amik enyhítenek azon a tényen hogy valaki gyenge volt és rákapott a drogra. Lucyt is taps kísérte míg leült. Aztán végig hallgatták az összes jelenlévőt, akik elmondták, hogy mióta nem drogoznak. Voltak, akik már évek óra és voltak, akik frissen néhány napja.

- köszönöm, hogy elhoztál. – törte meg Lucy a csendet útban hazafelé.

- Csak azt akartam, hogy ne hozz elhamarkodott döntést, mert nem minden drogos egyforma, valaki menekülni próbál de ez egyedül nem lehetséges. És neked is segítened kell Vickynek és Chrisnek, még azok után is ami történt.  

- Elmondta? – Lucy egyáltalán nem haragudott Chrisre, csak magára, tudta hogy az előző éjszaka csak az ő hibája volt.

- Igen elmondta, tudod mi barátok vagyunk.

- Igen tudom, és Chris örülhet hogy ilyen barátja van mint te.

- Akkor számíthat rád is?

- Igen. – válaszolta a lány és kicsit szégyenlete magát, hogy nem tudott túllépni az előítéletein. Chester egyenesen Chrisékhez ment. A gyerekek a kertben játszottak, Vicky az egyik napágyon feküdt teljesen nyugodtan.

- sziasztok srácok. – köszöntötte az érkezőket.

- Hello. Fiúk? – kérdezte Chester

- Odabent, menj be nyugodtan. Lucy kérsz valamit inni? – kérdezte a lánytól kedélyesen

- Nem, köszi inkább csak leülök fárasztó napom volt.

- Miért mit csináltál?

- Rám jött a dolgozhatnék és összehasogattam Timnél a tűzifa.

- Na az szép teljesítmény, nálunk gagyi kandalló van mű tűzzel. Megnézném Christ ahogy fát hasogat. – mondta nő mosolyogva. Lucy is mosolygott és elképzelte ahogy a férfi egy szál fejszében meg egy szál gatyában, na rögvest vége lett. De végül is Vickyvel jól elbeszélgettek.

- Fiúk, Chester vagyok. – szólalt meg a srác

- Gyere a konyhában vagyunk.

- Na mi a helyzet? – kérdezte ahogy belépett a konyhába.

- Kidobáltunk minden tablettát, szerintem még az aspirint is. – mondta Chris

- Nem baj, jobb lesz így. Gyerekkel mi lesz?

- Nálunk lesznek. – mondta Tim.

- Lucy itt van. – mondta Chester. – Odakint beszélget Vickyvel. Elvittem a csoportterápiába ahova járok.  

- És?

- Azt hiszem most már számíthattok a segítségére. – mondta Chester. – Lucy rendes lány. – fűzte hozzá

- Történjen bármi, mi négyen életünk végéig barátok leszünk. – mondta Chris és megölelte a két férfit, és eldöntötte magában hogy Lucyval is békét köt.