- Elnézést de nekem ki kell mennem egy pillanatra. – mondta Vicky és felállt az asztaltól. Mindkét férfi szintén felállt, mert az illendőség ezt követelte.

- És mióta ismeritek egymást Chrissékkel?

- Én Chris producerének bejárónője vagyok.

- Igazán, ez érdekes. – mondta Jason és eléggé érdekesen nézett a lányra, Lucy érezte az enyhe megvetést a pasi szemében.

- Más munkát is kereshetnél magadnak, ekkora sportolói tapasztalattal elmehetnél edzőnek, van bárminek, miért pont házvezetőnő?

- Mert ez volt az egyetlen amikor idejöttem. – mondta Lucy és akkor Jason már nem figyelt rá, mert megszólalt a mobilja.

- Bocsássatok meg de ezt fel kell vennem. – mondta és kettesben hagyta Christ Lucyval.

- Te tényleg komolyan gondolod vele? – kérdezte Chris halkan a tányérját bámulva.

- Nem értem mi bajod van, megbeszéltük, hogy csak barátok, és hogy nem jelentett semmit, és hogy azért vagyok itt hogy segítsek, mert a feleségednek, hangsúlyozom a feleségednek szüksége van rá.

- És persze most is te vagy az aki feláldozza magát. Szerintem csak megjátszod magad, élvezed a helyzete és tetszik a pasi.

- Miért mi van abban, emlékeztetlek, hogy én singli vagyok szóval, ha arra vágyom akkor jól érezhetem magam vele.

- Most már minden tiszta te csak azért vagy itt hogy minél több skalpot begyűjts. Én Chester, Tim Jason és még ki tudja hányan.

- Attól, hogy egyszer megfektettél még nincs jogod beleszólni az életembe, és amúgy sem tartozom neked magyarázattal.

- Tévedés, igenis jogom van beleszólni az életedbe, mert szeretlek. – mondta Chris halkan

- Hát mindenesetre elég furcsán mutatod ki, és kösz de ebből nem kérek, jobb lesz ha itt és most nem szólunk egymáshoz többet és nem keressük egymás társaságát. – azzal Lucy újra a tányérjának szentelte a figyelmét.

- Jaj srácok, annyira sajnálom, de most mennem kell, akkor ha megadod a címed akkor holnap délelőtt elugrok érted.

- Minden rendben, csak nincs valami baj?

- Nem dehogy, minden rendben, csak anyám hívott hogy a macskája felmászott egy fára és menjek haza leszedni. – anyám még mindig anyucifüggő, sőt még az is lehet hogy vele lakik, tuti utálni fog az anyja, na ez egy veszett ügy, de csak is Chris undoksága miatt megy bele a játékba. Előkotort egy tollat a táskájából, és a szalvétára felírta Tim címét.

- Akkor 9-re érted megyek, jó lesz úgy?

- Hogyne, addigra megfőzök, és akkor egész nap szabad leszek.

- Ez fantasztikus, és még egyszer bocs. Üdvözlöm Vickyt is. – azzal Jason lelépett.

- Lucy gondold végig kérlek?

- Mit? Minek megbeszéltük és kész. Ne szólj bele. – mondta Lucy és azzal felállt az asztaltól és Vicky után ment.  – Minden rendben? – kérdezte mikor meglátta a nőt, aki a mosdó alatt összeroskadva feküdt, nem reagált. A bal karja el volt szorítva, és egy fecskendő hevert mellette. – Vicky mond hogy nem heroinoztál? Jézusom te nő, hogy lehetsz ilyen, hihetetlen vagy. – de még mindig semmi. Lucy kioldotta a szorított a nő karján, összeszedte a tűt meg a többi cuccot a táskájába vágta. Majd a karjába kapta a nőt és elindult vele az étkező felé. Mindenki furán nézett rájuk. Egy fiatal nő egy másik ájult nőt tart a karjaiban. Aztán Chris is meglátta őket azonnal felugrott az asztaltól és odarohant hozzájuk, addigra már a főpincér is ott volt

- Kisasszony hívjunk mentőt?

- Szerintem semmi szükség. Csak elájult, mi majd bevisszük a kórházba. – mondta Lucy.

- Mi történt? – kérdezte Chris mikor odaért.

- Így találtam a mosdóban. – válaszolta Lucy és a kezébe nyomta a nőt. Majd megfordult és elindult kifelé.

- És most hova mész?

- Szerinted, először fizetni, aztán a kocsiért majd a kórházba. Így nem maradhat. – azzal a pulthoz lépett hogy fizessen, de a főpincér közölte vele, hogy az előbb távozó úr rendezte a számlát. Azzal kiment a vendéglőből mire Chris kiért a kocsi már várta őket a kijáratnál. Lucy a boy kezébe nyomott egy 20ast és elvette a kulcsot.

- Te meg mit akarsz? – kérdezte Chris.

- Vezetni. Kuss és ülj hátra, jobb ha nem csinálsz jelenetet, örülj, hogy lyuk van a seggeden és ennyivel megúsztad. – mondta Lucy mikor már bent ültek az autóban. Elindultak, de nem a kórház felé.

- A kórház a másik irányban van.

- Képzeld tudom, hogy hol a kórház, de megint csak azt tudom mondani, hogy örülj neki, hogy ennyivel megúsztuk.

- Megmondanád végre hogy mi van?

- Az van hogy az egyetlen drága feleséged belőtte magát, szerintem metamfetamin származékot vénába. Ott voltak mellette a cuccok, szóval a kórházba nem mehetünk ha titokban akarod tartani, azt hogy drogos a feleséged. 

- Te adtad neki a cuccot. – mondta mérgesen a férfi.

- Na álljunk csak meg. – lépett bele a fékbe Lucy, lehúzódott az út szélére. – velem így nem beszélhetsz. És hogy feltételezheted rólam ezt, egyszerűen gyűlöllek, ennek csak te vagy az oka, nem figyelsz rá és elhanyagolod, és csak vádaskodni tudsz. Egy szerencsétlen sajnálatraméltó senki vagy. És vagy teszel valamit vagy én teszek de abban nem lesz köszönet. – azzal Lucy újra sebességbe rakta a kocsit és indult. Chris Lucyt nézte ahogy vezet. Vicky mocorogni kezdett az ölében, de senki sem szólt egyetlen szót sem. Lucy leparkolt Chrisék háza előtt és követte őket a házba, fel az emeletre, de nem ment a hálószobába hanem a gyerekekébe. Még mind a kettő fent volt és ott volt velük egy fiatal alig 16 éves csajszi játszottak.

- Sziasztok gyerkőcök.

- Szia Lucy. – ugrott a nyakába mind a két gyerek

- Amanda, ugye így hívnak, megkérhetlek hogy segíts nekem összepakolni néhány holmit, mert a kicsik ma nálam alszanak.

- De Mr. Cornell nekem nem szólt egy szót sem, és egész éjszakára vagyok fizetve.

- Nyugi Chrissel meg van beszélve és adok neked még egy 50 est ha csöndben lelépsz, és tartod a szád.

- Rendben, velem lehet beszélni. – azzal zsebre vágta a pénzt és pakolt tovább.

- Gyerekek, néhány napig Tim bácsinál lesztek, ugye nem baj?

- Dehogy ott mindig jó. – mondta Toni. Bepakoltak, Amanda lelépett. Lucy meg írt egy cetlit és a gyerekszoba ajtajára ragasztotta. – Indulhatunk is. – azzal a vállára kanyarította a táskát, a karjába kapta kicsi Christ, aki már majd nem aludt a másik kezét pedig a kislány felé nyújtotta, és kéz a kézben sétáltak át Timhez. Aki meglepetten fogadta őket.

- Mi történt?

- Először vedd el Christ kérlek azt majd mindent elmondok mikor már alszanak

- Rendben. – azzal egyenesen a gyerekek szobájába mentek. Toni is szinte azonnal elaludt. – Na akkor végre meséld el mi volt.

- Vacsora minden okés, érdekes pasi. Holnap talizunk 9-re értem jön, viszem a gyerekeket is.

- De miért vannak itt a gyerekek?

- Vicky érbe adta magának a speedet.

- És jobbnak láttam ha nem lesznek ott.

- Jól tetted, de honnan szerezhette?

- El sem tudom képzelni. De ha nem haragszol most alszom egyet, holnaptól fárasztó napjaink lesznek.

- Hát igen, csörgök, valahol, de hol? – Tim a telefonja után kutatott. – Chris az. – mondta Lucynak

- Jha lehet kicsit ideges lesz, mert szó nélkül hoztam el a gyerekeket. – ezt meg csak úgy lazán közölte Timmel.

- Hello Chris… igen itt vannak… ne kiabálj velem… igen Lucy jól tette hogy idehozta őket, mindenkinek így a legjobb… ezt a nézeteltérést nektek kell megoldanotok, vagy válj el a feleségedtől és kérd meg a kezét, vagy ülj a seggeden és fogd be a pofád… Tudom ilyenek a barátok, és most szevasz, majd találkozunk… nem majd én megyek, jobb lesz ha néhány napik nem találkoztok. – azzal Tim lerakta a telefont és egy nagyot sóhajtott. Mi lesz így az albummal meg Chrissel, ki fog készülni idegileg. Talán az lenne a legjobb ha likvidálnák a nőt egy szanatóriumba.

Lucy másnap kómásan ébredt, de elment futni, majd készített reggelit. A gyerekek is korán ébredtek, de egyiken sem látszott, hogy valamit is felfogtak volna a történtekből. Megreggeliztek, és elkészültek mire Jason megérkezett.

- Sziasztok. – üdvözölt mindenkit mikor belépett az ajtón, majd bemutatkoztak egymásnak Timmel.

- Jason ha gondot okoz, hogy velem lesznek a kicsik akkor inkább nem megyek.

- Dehogy baj, de milyen kicsik, neked vannak gyerekeid?

- Nem ők Chris gyermekei, és néhány napig nálam lesznek. – szemmel látható volt hogy Jason nem tud hazudni, de hát ez van, ha akar valamit a lányt akkor így kell elfogadnia ahogy van, most Chris gyerekeivel. Toni egész úton beszélt, mindenre volt egy új kérdése, kicsi Chris meg csendben játszott. Hamarosan megérkeztek, már az egész csapat ott volt. Lucy meg a gyerekek a pálya széléről figyelték ahogy a fiúk bemelegítenek.

- Te ő kicsoda? – kérdezte az egyik játékos.

- Ő lesz az új csajom.

- És van két gyereke, ez meredek.

- Nem az ővé ő csak vigyáz rájuk.

- Mondjuk meg kell hagyni, hogy ért hozzájuk. – azzal Jason kicsit elmélázva bámulta a gyerekekkel játszó lányt. Aztán futottak néhány kört a pálya körül.

- Lucy gyere ide kérlek. – kiabált oda neki.  – Edző ő az a lány akiről meséltem tegnap.

- Hello Nelson edző vagyok, hallottam hogy puszta kézzel ketté törsz egy ütőt.

- Hello Lucy vagyok, és az a hír járja. De valaki olyan fogja meg az ütőt akinek nem számít hogy megrántódik a válla.

- Akkor majd én tartom. – mondta az edző és Lucynak az volt a véleménye, hogy a pasi nem tartja valami szimpatikusnak őt.

- Rendben, nekem mindegy, de jó erősen kell tartani, különben nem sikerül.

- Jha előre be kell magad biztosítani. – mondta az edző. Lucy meg ügy csinált mint aki nem is hallotta, csak levette a felsőjét, alatta atléta volt, nyújtózott egyet, majd behunyta a szemét, vett egy mély levegőt, és lendítette a karját. Látni nem látott semmit, csak a jól ismert reccsenő hangból tudta hogy sikerült. Tehát még mindig vele van az erő, gondolta magában mosolyogva.

- ÁÁÁ. – hallotta ahogy az edző felüvölt, mondta hogy fájni fog, gondolta magában.

- Mi baj van? – kérdezték rémülten a fiúk.

- Semmi, csak megrántottam a vállam, de kislány nagy dobójátékos lehetnél, egy női baseball csapatban. Nem akarnál játszani?

- Isten ment, per pillanat elég sport nekem ez a két gyereke meg a háztartás. – azzal ott hagyta az ámuldozó tömeget és visszament a gyerekekhez.