- Mit vegyek fel? – kérdezte Lucy mikor már készülődtek, hogy indulnak.

- Hát nekem bárhogy dögös leszel, de azért ne feledkezz meg arról hogy ez egy grunge emlékkoncert. – válaszolta Peter.

- Jó persze, nem állt szándékomban, tűsarkúban menni, de azért valami irányelv jó lenne. Pölö, hogy most ezt a szakadt feketét vegyem fel vagy ezt a zöldet. – mutatott két nadrágot.

- Jézus ezeket meg honnan szedted? – kérdezte Peter mikor meglátta két 1000 éves nadrágot.

- A padláson találtam őket egy zsákban, gondoltam megtúrom, és ezek lapultak benne.

- Ezek Chris első fellépő cuccai voltak. – mutatott a ruhákra.

- akkor ne is vegyem fel őket.

- Dehogynem, csak nyugodtan. De ha adhatok egy tanácsot akkor a feketét vedd fel, meg ezt a fehér 90-es pólót. – azzal Lucy magára kapta a ruhákat

- Anyám ez a felső, elveszek benne. – és meg kell hagyni, hogy a póló tényleg kicsit nem az ő mérete volt.

- Várj, mutatok valamit, a csajok régen így hordták. – kapta el a lány derekát, és magához húzta. Megfogta a felsőt, kicsit felhúzta a lány háta közepéig, és a melle alatt kötött rá egy csomót. – Na így már tökéletes, úgy nézel ki mint aki most utazott ide 1989-ből. De tudod hogy inkább lehámoznám rólad ezt a szerelést.

- Tudod, hogy semmire sem vágyom jobban, mint arra hogy újra együtt legyünk. Ki vagyok éhezve a szexi seattlei seggedre.

- Bocsi, - kopogott be a nyitott ajtón Chris. Megint a lehető legjobbkor gondolta magában Lucy. – csak szólni akartam, hogy indulnotok kellene, és ha nem gond én is veletek mennék. Susann elment elintézni a költözködést, és nincs kedvem itthon maradni egyedül.

- Persze hogy jöhetsz, legalább meglátod hogy mit hoztunk össze. Amúgy mit szólsz Elizabeth szereléséhez?

- Igazán tematikus, híven tükrözi a grunge-ot.

- De nem ismerős?

- Miért kellene hogy ismerős legyen? – kérdett vissza Chris értetlenkedve.

- Csak mert ezek a te fellépő cuccaid voltak, Elizabeth a padláson találta őket. Pont egy a méretetek. – hát igen Chrisnek mindig keskeny csípője volt, pont mint egy fiatal nőnek.

- Anyám ebből látszik hogy milyen öregek vagyunk. – mondta Chris ahogy végig nézett a lányon, akin kifejezetten jól álltak az ő 100 éves ruhái, kifejezetten szívdöglesztő volt bennük. De ezt azért mégsem mondhatta, hogy megörül ha meglátja a lányt és legszívesebben magával vinné a világ végére.  

- Ha zavar hogy ez van rajtam akkor keresek valami mást. – mondta Lucy.

- Dehogy, nyugodtan maradhat rajtad. Neked jobban áll mint nekem. – vigyorodott el Chris. Kocsiba ültek és útra indultak, Lucy szó nélkül a hátsó ülésre ült be. Egész úton Chris és Peter csacsogtak, mindenféle értelmetlen érdektelen dologról. Persze csak Lucy számára, féltékeny volt. Zavarta hogy Peter többet foglalkozik Chrissel mint vele. Sosem hitte volna, hogy valaha is fog így érezni, csak magának akarta a férfit, talán az lett volna a legjobb ha nem mennek soha többé sehova, csak kettesben, otthon, szerelemben. Lucy térj már észhez, téged szeret, de élnetek kell egy kis társasági életet, és Chris holnap elmegy és ha minden jól megy akkor egyre ritkábban találkoztok, emlékeztette a hanga fejében.

- Nagyon csendben vagy ott hátul. – Peter hangja térítette magához.

- Kicsit elbambultam. – mondta zavarában a lány, de továbbra sem nagyon figyelt a fiúkra. Már alig várta hogy megérkezzenek a stadionhoz. Fojtogatta Chris közelsége, szabadulni akart tőle, minél messzebb. Még fél órát kocsikáztak mire megérkeztek. Lucy egyetlen szóra sem emlékezett, abból ami elhangzott a kocsiban. Már csak akkor tért magához mikor kiszállt a kocsiból és egy nagyot szippantott a levegőből.

- Baj van? – kérdezte Peter mikor már az épületben voltak.

- Dehogy. – válaszolta a lány.

- Ígérem, hogy amint ennek vége nem eresztelek el egy darabig. Bezárkózunk a házba, és eltűnünk a világ elől.

- Tudom, már mondtad, de bár már ott tartanánk.

- Neked valami bajod van, elmentek otthonról, fura vagy nekem. Nem akarod elmondani?

- Nincs semmi bajom, csak

- Peter, végre hogy itt vagy, baj van Rihanna összeveszett a gitárosával, nem tudom ki fogja kísérni a koncert alatt.

- Bocs, most mennem kell. – mondta Peter és bocsánatkérőn nézett a lányra. Lucy nem mondott semmit, csak végigsimította a férfi arcát, majd csak nézte ahogy Peter és Matt eltűnnek a színpad mögött.

- Itt hagyott, egyedült? Én biztos nem tettem volna. – mondta Chris ahogy a lány mellé lépett.

- Nos az meg kit érdekel. – vágta oda neki Lucy és elindult az óriáskivetítők felé.

- Miért vagy velem ilyen?

- Milyen?

- Utálatos, kiállhatatlan, ellenszenves. Soroljam?

- Mit nem vágsz az egészen, az lenne a legjobb ha elhúznál az életemből.

- A bátyám felesége vagy. – kapta el a lány karját

- Igen a bátyádé akivel évekig nem beszéltél. – kapta ki a karját a férfi szorításából.

- Szeretlek. – mondta a férfi halkan, hogy csak Lucy hallja.

- Megint csak azt tudom mondani, hogy az meg kit érdekel. És ha még egyszer hozzám nyúlsz elteszlek láb alól, és ezt nyugodtan veheted fenyegetésnek, és azt se feledd el, hogy  én azon kevese közé tartozom akik nyom nélkül úgy tudnak ölni hogy senki a világ nem jön rá. – mondta a lány és azzal ott hagyta a férfit. Chris nem maradt sokáig egyedül, sok ismerőssel, rég látott baráttal futott össze.

Peter idegesen mászkált fel alá, 3 óra és sehogy sem fogom tudni megoldani ezt a gitáros ügyet, gondolta magában.

- Bocs hogy ennyi bajt okozok. – mondta Rihanna. – De egyszerűen kiállhatatlan volt a fószer.

- Semmi gond majd megoldjuk valahogy. – anyám sosem hittem volna hogy egy nő tud ennyire hisztis lenni. Hogy az életbe mondhatja Jerry Cantrelle hogy kiállhatatlan. Ez a nő egyszerűen nem normális. – Keresek valakit aki be tudna ugrani. – mondta Peter majd ott hagyta a lányt az öltözőben – Megfojtom, isten bizony ha még egyszer meghallom a hangját a következő szó a torkában marad. – morgott magában.

- Na mi van? – kérdezte Tim, aki a folyosón beszélgetett Chesterrel.

- Hisztis ribanc. – csúszott ki Peter száján.

- Látom összefutottál Rihannával. Mit követett el?

- Kidobta Jerryt, ő kísérte volna gitáron. – magyarázta Peter. – lés honnan a jó életből akasztok most le én egy gitárost aki fejből, és gond nélkül eljátssza az a kurva dalt. – Peter érezte hogy egyre idegesebb lesz, nem neki való ez a hajtás.

- Miért nem játszod el te? – kérdezte Tim.

- Mert nem tudok gitározni. – vágta rá Peter.

- Akkor mi lenne ha Chris gitározná el. – bökte ki az ötletét Chester.

- Ez jó, miért is ne. – mondta egyszerre Peter és Tim.

- Felhívom telefonon hogy azonnal jöjjön ide. – mondta Tim.

- Itt van valahol a kulisszák mögött, együtt jöttünk. Mert Susann elment elintézni a költöztetőket, és Chrisnek nem volt kedve otthon egyedül maradni. – mondta Peter.

- És Lucy?

- Ő is itt van valahol, kettesben hagytam őket úgy 4 órája.

- Te haver, te nem vagy féltékeny? – kérdezte Tim.

- Ezt most nem értem, hogy miért kérded.

- Te egyáltalán tudtad, hogy Chris és Lucy lefeküdtek? – kérdezte Tim, Chester pedig eleresztett egy gyilkos tekintetet.

- Tudok róla, de nem érdekel, és ha megbocsátotok, most megkeresem Christ hogy álljon neki gitározni. Azzal Peter lelépett.

- Mi fasznak kellett pont most felhoznod neki ezt? – kérdezte szemrehányóan Chester.

- Miért, ha még nem tudta muszáj volt hogy megtudja, én a helyében nem hagynám Christ és Lucyt kettesben.

- Tudod létezik egy olyan dolog hogy bizalom.

- Vicces, de szerintem a vágy nagyobb úr, és ezek ketten megvesznek egymásért.

Peter egyre idegesebb volt, már nem csak Rihanna miatt, hanem a felesége és az öccse miatt is. Mi van ha ezek még mindig szeretők és belőle meg hülyét csináltak.

- Chris beszélnünk kell. – lépett oda a tesója mellé, aki elmélyedve társalgott egy adag csitrivel.

- Hallgatlak. – mondta Chris, de még mindig a csajokat bámulta.

- Fontos, és négyszemközt. – azzal elráncigatta kicsit arrébb.

- Mi ilyen sürgős?

- Most először, hogy gitáron kell kísérned Rihannát.

- Smells Like Teen Spirit? – kérdezte Chris.

- Igen, menni fog?

- Azt hiszem, hogy igen. – válaszolta Chris, és indulni készült.

- Várj, van itt még valami.

- Fontos?

- Igen tudni szeretném hogy mit akarsz a feleségemtől? – bökte ki Peter.

- Én az égvilágon semmit. – válaszolta Chris határozottan, de bántotta a lelkiismeret, hogy megint átveri a testvérét. Peter rájött hogy ő Lucyt szereti. Nem szabad többet beszélnem a lánnyal, még egyszer nem tehetem tönkre Peter életét. – csak egy éjszaka volt és egyikünknek sem jelentett semmit. – mondta Chris, persze ez megint csak egy hazugság, emlékeztette egy hang a fejében. Lucynak is pont annyit számít mint neked, miért kellett ezt tennünk, kérdezte magától. – Adj nekem egy gitárt, hogy tudjak gyakorolni. – mondta Chris. Azzal mind a ketten elindultak a színpad felé. Chris kapott egy Epiphone akusztikus gitárt. Megkereste Rihanna öltözőjét is ott gyakorolták a dalt. Peter is kezdett megnyugodni, már csak egy óra a kezdésig, már özönlött be a nép a stadionba, óriási volt a nyüzsgés a színpad előtt.

- Szia. – ugrott Lucy Peter nyakába.

- Szia, merre jártál? – kérdezte a férfi.

- Odafönt a világításnál. Szép a kilátás, gyere lépjünk le. Menjünk fel és megmutatom. – mondta Lucy cinkos vigyorral az arcán.

- Most, nem érek rá.

- Na, légyszike, csak egy kicsit. Kettesben akarok veled lenni, és ott fent nyugi van. Meg amúgy is hamarosan kezdünk, szóval olyan nagy gond már nem lehet. – mondta Lucy és már el is indult felfelé a lépcsőn. Ami valójában a legnagyobb jóindulattal sem neveztető lépcsőnek. Mivel egy acélcsövekből összeállított szerkezet volt. Peter csak nagy nehézségek árán tudta legyőzni a tériszonyát, de aztán amint felértek, és csak ketten voltak, Lucy elkapta a férfit és összevissza csókolgatta. Persze Peternek sem kellett több, ki volt éhezve a lány minden egyes porcikájára.

- Halljátok, nem láttátok véletlenül Peter.

- Nem, legutoljára Lucyval beszélt, aztán eltűntek. – válaszolta Tim

- Igazán előkaparhatná magát. 5 perc és kezdünk. Ő meg csak simán eltűnik.

- Ahogy elnéztem nem sakkozni mentek. – vigyorodott el Tim.

- Na mindegy valahogy megoldjuk. – válaszolta Matt, és kiszambázott a színpadra. Óriási üvöltés kísérte a megjelenését, ő a mikrofonhoz lépett és  ő csitította a kezével.

- Mikrofon próba, egy-kettő. – mondta bele a színpad közepén álló mikrofonba. – Peter bárhol is vagytok, Lucyval azonnal másszatok elő. 3 perc és kezdünk. Ismétlem 3 perc és kezdünk. – mondta be Matt a mikrofonba, erre a tömeg eszméletlen röhögésben tört ki.

- Basszus, mennünk kell. – mondta Peter, de nem akart megmozdulni. Olyan jó volt neki a lánnyal ott fent a magasban. Feldobta a szerelmeskedés, és minden kételye szertefoszlott.

- Tényleg mennünk kell. – mondta Lucy majd feltápászkodott, felöltözött, és lemásztak a lámpák közül. Az arca még mindig kipirult volt és a levegőt is egyenetlenül szedte. Szó szerint zihált, ahogy Peter is, de nem törődtek senkivel, mert mindannyian látták ahogy lemásznak a létrán. Peter csak egy bólintással tudomásul vette hogy irány a színpad. Ahogy ő is megjelent a mikrofonnál kitörő taps fogadta.

- Hello mindenkinek. Örülök hogy ennyien vagyunk. A grunge egy életforma egy stílus egy eszme, és mi most erre emlékezünk. Érezzétek jól magatokat és fogadjátok szeretettel az első fellépőt Justin Timberlaket a Swallow my Pride című dallal. – mutatott a srác felé aki belépett a színpadra, és kezet rázott Peterrel.