- Nagy örömömre szolgál, hogy felkonferálhatom az első Spark Frequency utolsó fellépőjét. A lányt aki bombaként robbant be a zene vi9lágába, egy olyan dalt ad most elő ami maga volt a grunge, bár az énekese mindig is tiltakozott ez ellen a skatulya ellen. Nagy tapsot kérek Rihannának aki a Smells Like Teen Spiritset adja elő nekünk. Akusztikus gitáron pedig Chris Cornell kíséri majd. – Peter leballagott a színpadról, közben megjelent két bárszék a pódium közepén, és besétált a két sztár. Chris pengetni kezdett, majd a lány is énekelni kezdte a dalt. Lassan tele érzékiséggel. A közönség pedig vele énekelte az ismert dallamot. Lucy Peterbe karolva várta hogy a dalnak vége legyen, a tömeget nézte, ahogy tombolnak, tudta hogy nem ez volt élete utolsó Spark Frequency koncertje. De már alig várta hogy vége legyen az egésznek. Nyugalmat akart, végre újra kettesben Peterrel. Chris is végre elhúz a francba, és magával viszi Susannt is. Már ideje lesz hogy lelépnek. Lucy elcsodálkozott magán, hogy féltékeny. Pedig Susann már semmilyen veszélyt sem jelent a kapcsolatukra nézve. Valami megfoghatatlan, kimondhatatlan zavarta a lányt, furcsa érzése volt.

- April. – kiáltott fel Matt, mikor meglátta a telefonja kijelzőjét. Majd elrohant hátra, hogy halljon is valamit a telefonbeszélgetésből. Lucy kérdőn nézett Peterre és látta a férfi arcán hogy nagy baj lehet. Lucy nem tudta, hogy a nő terhes, és pete nem is szerette volna ha így tudja meg. de ha menni kell, Lucynak kell vezetnie. Peter visszafojtott lélegzettel várta, hogy Matt mit mond. A férfi falfehéren lépett vissza hozzájuk. – Aprilnél elfolyt a magzatvíz.

- Micsoda? – kérdezték egyszerre Peter és Lucy.

- Nem túl korai még? – kérdezte a férfi rémülten

- Nem tudom, de azonnal mennem kell.

- Ilyen állapotban nem vezethet. – mondta Lucy és kivette a férfi kezéből a kocsi kulcsot.

- Menni fog? – kérdezte Peter a lánytól.

- Igen, nem lesz semmi baj. – válaszolta a lány, és határozottan a férfira mosolygott. – Menjünk, nincs időnk fecsegni. – azzal elindult kifelé a csarnokból. Ez lett volna a baj, amit érzett, ezért volt olyan furcsa érzése, beült a kocsiba és bestartolta azt. – Szerintem hívd fel a mentőket, hogy mire mi is odaérünk már ott legyenek. – mondta a lány Mattnek.

- Igazad van. – azzal tárcsázott a mentőket. Megadta a címűket, és hogy a feleségénél beindult a szülés. Lucy a létező összes közlekedési szabályt megszegte, de 10 percen belül meg is érkeztek Mattékhez

- Nyugi nem lesz semmi baj. – próbálta nyugtatni a férfit, épp ki akart szállni a kocsiból mikor meglátta a visszapillantóban a sziréna villogását. – Menj be, én félre állok a kocsival, hogy fel tudjanak jönni a bejáróra. – azzal Lucy ismeét beindította a motort, majd letolatott a kocsi beállóról. És a ház előtti nagy fa alatt állt meg vele. Megvárta míg a mentők is megérkeznek, addig nem ment be a házba.

- Jó estét. – köszöntötte őket.

- Jó estét, a kismama hol van?

- Odabent azt hiszem a nappaliban. – azzal kinyitotta az ajtót és maga elő engedte a fiatal mentőorvost és az ápolót. A sofőr odakint maradt, és a hordágyat szedte ki a mentőből. Lucy is bement a házba, tudta hogy a sofőrnek úgy sem tud segíteni.

- Doktor úr, még csak a 7. hónapban vagyok, szültem két gyereket velük nem volt semmi baj. De most baj van, érzem, hogy valami nincs rendben.

- Asszonyom nem kell félni. Jó kezekben van, most bemegyünk a kórházba és nyugodtan megszüli a kicsit.

- De még korán van. – pánikolt April.

- Önökkel mehetek? – kérdezte Matt rémülten.

- Nem a mentőben semmiképp, de kocsival utánunk jöhetnek, ha gondolja pakoljon be néhány dolgot a feleségének. Mi mehetünk is. – mondta a sofőrnek, meg az ápolónak. Akik kivitték a hordágyon fekvő nőt a mentőhöz. Matt remegő lábakkal figyelte az ajtóból ahogy a mentő elmegy.

- Minden az én hibám. – mondta Matt.

- Ugyan dehogy, nyugodj meg, nem lesz semmi baj. Néhány napon belül megint itthon lesztek. – Lucy alig bírta visszatartani a könnyeit. Lucasra gondolt aki most még  hasában fejlődne ha élne. Vett egy mély levegőt és így szólt. – Gyere menjünk. Szedjük össze a ruhákat és induljunk a kórházba. – nem telt el úgy nap, hogy ne gondolt volna a soha meg nem születő kisfiára. Most mégis oly nagyon fájt neki a dolog, hogy majd belepusztul. Matt összeszedte a legfontosabbakat, majd ismét a kocsiba ültek és meg sem álltak a kórházig. Matt idegesen mászkált fel alá. Senki nem volt hajlandó felvilágosítást adni. Egyszer csak kinyílt egy ajtó és az orvos Mattet hívta. Lucy kényszeresen a férfi után ment.

- Sajnálom, csak a férj. – mondta a doki. Lucynak az ajtón kívül kellett maradnia. De elcsípett egy mondatfoszlányt.

- Szemét Matt Cameron, tudd meg, hogy ezt még egyszer nem csinálom végig érted. – Hallotta April hangját, az ajtónál várt vagy 20 percet és hamarosan megjelent a nővérke egy apró picike babával, rózsaszín sapiban. Jobban mondva csak a sapka látszott. Akkor kislány, gondolta magába Lucy és a nővér után osont, hogy lássa hova viszik a kicsit. Egy szobába vitték ahol rajta kívül még három kicsi feküdt, rajtuk kék sapka volt. Kisfiúk, gondolta keserűen, és az üvegre tapadt. Figyelte hogy mit csinál a nővér. Egy cetire írt valamit, majd a kiságyra erősítette. Líz Cameron, olvasta a nevet Lucy, és mosolygott, hosszú percekig állt az üveg előtt és némán figyelte ahogy a kicsik alszanak. Maga sem tudta hogy mennyi idő telt el, azt sem vette észre hogy már nincs egyedül.

- Szia. – hallotta a hangot ami magához térítette.

- Szia. – válaszolta a lány, de nem vette le a tekintetét a kicsikről. – Istenem mit nem adnék ha most Lucas miatt állhatnák itt –mondta Peternek, aki megölelte őt, és együtt nézték a gyerekeket.

- Tudom, pont ezért titkoltam el előled, hogy Mattéknek gyerekük lesz. Nem akartam hogy fájjon.

- És szerinted nekem most jobb? Semmivel sem lett volna másabb ha tudom, nem kell minden áron mindentől megvédeni. – akadt ki Lucy. Égett a szeme a könnyeitől, alig kapott levegőt. Peter magához akarta ölelni, de a lány kibújt a karjai közül és elrohant. Pont Chrisnek ütközött neki.

- Bocs. – mondta röviden, majd továbbrohant.

- Belé meg mi ütött? – kérdezte Petertől.

- Hát tesó, ez egy fájdalmas történet.

- Nekem nyugodtan elmondhatod, hátha tudok segíteni.

- Lucy terhes volt, de nem tudta kihordani a kicsit, és most ezért nagyon nehéz neki.

- de hisz még fiatal, még lehet gyereketek.

- Elizabeth beteg, neki sosem lehet gyereke, abba belehalna. És amúgy is én már terméketlen vagyok. Megműtöttek, nem akartam veszélybe sodorni Elizabeth életét.  – Chris nem tudott szóhoz jutni, nem tudta hogy mit is mondhatna.

- Nem kellene utánamenni? – kérdezte Chris

- De azt hiszem igen. – azzal elindult, csak azt nem tudta hova mehetett a lány. Susannal találkozott a kijárat ajtóban.

- Minden rendben? – kérdezte a nő

- Igen, kislány született, mindeni egészséges, mint a makk.

- Lucyt keresed?

- Igen.

- Odakint ül a parkban egy padon.

- Kösz. – azzal rohant is ki az épületből. A lány egy padon ült felhúzott lábakkal, a fejét a térdére hajtotta. Peter szerette volna megérinteni, de félt hogy a lány megrémül.

- Kicsim, annyira sajnálom. Tudom, hogy el kellett volna mondanom. És azt is tudom, hogy már ezt is mondtam, szeretlek, és nekem te vagy a legfontosabb.

- Chris kérlek hagyj most békén. – mondta a lány.

- hallgass meg. – válaszolta Peter, először fel sem fogta, hogy hogyan szólította a lány. Leült mellé a padra és próbálta megölelni.

- Chris kérlek, menj el, hagyj békén. Én már nem karok tőled semmit. Én a bátyádat szeretem. Peter a mindenem, és ő a legfontosabb ember az életemben. Tudom, hogy nem érdemlem meg őt, mégis szeretem, és ezt neked is tiszteletben kell tartanod. – mondta a lány. Peter megrémült, Lucy nincs magánál, félrebeszélt.

- Kicsim, én vagyok az. Peter. – mondta a férfi és felemelte a lány arcát, hogy lássa a szemét. Homály burkolta a tekintetét és az orrából folyt a vér. – Elizabeth, kicsi figyelj rám. Én vagyok az.

- Peter, sajnálom. – mondta a lány. Peter látta a szemében, hogy tisztul a tekintete, vajon mi lehetett ez. Talán sokk, biztos a stressztől, meg a kicsi miatt. – Fáradt vagyok, menjünk haza. – kérte a lány, Peter a karjába kapta és a kocsihoz ment vele. Hazamentek, végül otthonról hívta fel Susannt, és elmondat hogy Lucy haza akart menni, mert fáradt. A lány már a kocsiban elaludt. Nem sokkal utánuk megérkeztek Chrisék is. Peter nem tudta mi tévő legyen, nem tudta eldönteni, hogy vajon miért hitte azt Lucy hogy Chrissel beszél a parkban.

- Fiúk, ha nem gond én most elteszem magam holnapra, hosszú és fárasztó napom volt. – mondta Susann és elment aludni. Látta Peteren hogy őrlődik, hogy valami nyomja a szívét, és hogy Chrissel akar beszélni.

- Jó bulit csináltatok. – mondta Chris elismerően.

- Chris komolyan akarok tőled kérdezni valamit. Mi van közted és a feleségem közt?

- Semmi, honnan veszed?

- Ugyan ne játszunk. Nincs nekem ehhez se kedvem, se erőm. Mond a szemembe, hogy miért zaklatod őt?

- Nem zaklatom.

- Akkor miért vagy itt. Nem Susann miatt. Tudom, hogy tegnap éjjel beszéltél vele, míg én részegen odalent aludtam. Már tisztán látok. Könyörgöm, mond hogy nem igaz.

- Peter nyugodj meg. Lucy téged szeret, ezt tegnap nekem is elmondta, és elhittem neki. ennyi elég is volt. Többet nem zaklatom őt. Elfogadtam és kész, és együtt élek a gondolattal, hogy életem szerelme mást szeret. – mondta Chris. Nehezére esett bevallani, de Peter átlát rajta.

- A te neveden szólított a parkba mikor utána mentem. Nem volt magánál. Arra kért hogy hagyjam békén.

- Sajnálom, többet nem jövök, nem keresem őt. Ígérem, hogy nem állok közétek. Megérdemled hogy boldog légy vele. Téged szeret és én ezt elfogadom. – mondta Chris egy mély sóhaj kíséretében. Peter nem tudta mit mondjon. Pont olyan helyzet, mint mikor Susann miatt szakadt meg a kapcsolatok, csak most ő van a másik oldalon. Végül megölelte az öccsét, majd a szemébe nézett.

- Tudod, hogy ez nem tart örökké.