Reggel puha ujjak cirógatására ébredtem. Kimi simogatta az arcom, akaratlanul is elmosolyodtam. Kinyitottam a szemem, rám vigyorgott és rögtön beugrott a tegnapi csodálatos éjszaka. És az is, hogy mennyire meg tudja bolondítani az embereket a szerelem. Ahogy engem is. Ezt elcsesztem, elég rendesen! Nem szabadott volna ennyire közel engednem magamhoz és mindig csak a szívemre hallgatnom. Talán akkor nem történt volna meg ez a… ez a feledhetetlen élmény, amit azzal töltöttem, akit szeretek. De most jobb lesz kitalálni valamit és eltiplizni a brantba.

-        Szia, édesem! – és még egy lágy csókot is nyomott a számra… majd a nyakamra. Ha ezt fogja csinálni, nem tudom, hogy fogok lelépni innen. Olyan aranyos… és olyan kívánatos, nincs szívem itt hagyni. – Na, hogy aludtál? – kérdezte most már felkönyökölve.

-        Ööö… szia! Jól aludtam, de most mennem kell! – kipattantam az ágyból, összekapkodtam a ruháimat és próbáltam elslisszolni az ajtóhoz, de Kimi megfogta a kezem és közel, nagyon közel rántott magához. Még mindig nem öltözött fel. Nagyot nyeltem.

-        Hová sietsz kis angyal? – heh, még hogy én angyal? Jó vicc, röhög a vakbelem!

-        Mennem… kell… a… fiúkhoz. – nyögtem ki nagy nehezen, mivel a drága közben végig a szemembe nézett. Nem bírtam tovább magammal, megfogtam a nyakát és keményen megcsókoltam. Egyszerűen megbolondít, ha ott van a közelemben. De muszáj lesz valahogy türtőztetnem magam, vagy mindketten kikészülünk. – Bocsi szivi, most már tényleg mennem kell! Bye! – rohantam ki az ajtón.

Egyrészt örültem, hisz asszem sosem voltam még olyan boldog és szabad, mint tegnap, de másrészt gyötört a bűntudat, mert együtt mi soha nem leszünk boldogok. De részemről külön sem. Totálisan belezúgtam a csávóba, nem tudom, mi lenne velem nélküle. Már akkor tudtam, hogy ez nem pusztán hülyéskedés, mikor a pályán először megcsókolt. Ez szerelem. Mindent elsöprő, és néha fájó szerelem. Igen, legalább is részemről. Azt nem tudom, hogy Kimi mit gondol vagy érez… Bár, a tegnap este után erősen afelé hajlok, hogy nagyon csípheti a búrám. Végülis az is lehet, hogy csak így akart az ágyába csábítani, és ha ezt akarta, akkor sikerrel járt… á, ez azért egy kicsit morbid lenne, nem tudom róla elképzelni, hogy ilyen lenne. De akkor sem jöhetünk össze! Mi lenne akkor? Harmadik világháború kb. Amúgy jó kis dolgot hoztam össze magamnak. Egyik régebbi magyar vendégem kedvenc dala totál igaz a „kapcsolatunkra”: „Se veled, se nélküled, élni nem tudok…” Na, valami ilyesmi.

Tök jól elelmélkedtem magamban, már csak a fiúkat kéne rávenni valami elfoglaltságra. Legalább addig se leszek Szőkeség közelében.

-        Szió Darren! Figyu, arra gondoltam, hogy elmehetnénk például…

-        … a reptérre. – mondta nemes egyszerűséggel.

-        Oda meg minek?

-        Még nem tudod?

-        Mit?? Darren, ne szórakozz! – mondd már, mi van!!

-        Tegnap az összes tévé csatornán adták a hírekbe, hogy 3-as fokozatú tornádó-készültség van. Hol voltatok, hogy nem hallottad?

-        … - nem néztem a szemébe.

-        Ó… - csak ennyit tudott kinyögni.

-        De egy szót se! – megadta magát. Ezt igennek veszem. – Na, de akkor ez azt jelenti, hogy…

-        Igen, hogy szerelmes vagy! – vigyorgott ezerrel.

-        Te hülye! – dobtam neki egy párnát. – Én a viharra mondtam!

-        Jól van, na! Ja, sajnos már a fél 2-es géppel haza kell repülnünk, vagy a szigeten rekedünk másfél hétig.

-        Csodás mondhatom… na, mindegy. Akkor mentem pakolni, szia!

Semmi kedvem nem volt ezután. Elég nyúzottan léptem be a szobámba, észre sem vettem, hogy Kimi rendet tett. Látta rajtam, hogy valami nincs rendben, azonnal odajött és próbált megölelni, de nem engedtem. Odamentem a szekrényhez.

-        Szívem… - csak ezt ne mondta volna! – Mi a baj? – ölelt át hátulról, de kibújtam az öleléséből.

-        Pakolj össze! Egykor indul a gépünk vissza.

-        Minek megyünk vissza? És mért vagy velem ilyen? – érzem, hogy kezd benne felmenni a pumpa, de egy veszekedéshez meg főleg nincs már idegrendszerem.

-        Tegnap jelentették a tévébe, hogy 3-as fokozatú tornádó-riadó van, és valószínűleg holnap délutánra ér ide a vihar. – erre már Kimi is abbahagyta a pakolást.

-        Mi??? És erről én mért nem tudok?

-        Ha rossz memóriád lenne DRÁGÁM, amiről én nem tudok, akkor emlékeztetlek, hogy nagyon elmélyedtünk egymás tetkóinak tanulmányozásában az este. Rémlik valami?

Elhallgatott, és durcásan neki kezdett a ruhái összepakolásának. Fél egy van, elég jól haladunk. Hamarabb lelépek a skacoktól, és megmondom, hogy, ha nem érnék vissza indulásra, akkor vigyék ki az én cuccomat is. Még muszáj venni Sydneynek valami ajándékot, most 4-én lesz 5 éves a kiscsaj.

Pár perc keresgélés után megtaláltam a megfelelő ajándékot: egy lakkfekete 1:7-es arányú Ferrari 599 GTB Fioranót. Remélem ő is értékelni fogja, ha meg nem, akkor elpasszolom Kiminek. Sydneynek pedig veszek valami csajosabb ajándékot. Mivel ilyen hamar végeztem a vásárlással, még beértem a fiúkat indulás előtt és együtt mentünk a reptérre.