Mike már ott várt rám. Úgy látszik, egy kicsit nagyon elgondolkodtam az időt.

-        Sziasztok! Hogy vagy Mike?

-        Kösz, jól! Megfelelne, ha teljesen szabadkezet kapnál a tervezéshez? – kérdezte félve. – Vagy inkább hozzak valami vázlatot?

-        Jaj, dehogyis! Nagyon király lesz, végre egy valaki, aki nem jön rosszabbnál rosszabb tervekkel. És mire gondoltál konkrétan?

-        Tulajdonképpen csak nemrég körvonalazódott. Egy Hawaii hula lányra gondoltam bendzsóval a kezében.

-        Woow, ez nagyon jó ötlet! Szerintem lehetne az oldaladon és a csaj pedig hasonlíthatna egy 50’-es évekbeli poszterlányra. Mit gondolsz? – már kezd is körvonalazódni.

-        Oké, tetszik.

-        Jól van, akkor csinálok egy vázlatot. Ha akarsz, maradhatsz, de szerintem jobban teszed, ha kimész a feleséged elé a reptérre. – mosolyogtam rá. Úgy látom szegény elfelejtette, már a fejét a fogta.

-        Úristen, rohannom kell! Athena és a gyerekek gépe fél 3-ra ért ide, most meg háromnegyed van. Majd jövök, viszlát! – már rohant is ki az ajtón.

Csak mosolyogva csóváltam a fejem. Jófej a srác, és nagyon tisztelettudó, értelmes. Nem sok ilyen emberrel találkoztam… asszem csak Kimi volt ilyen. Tessék, már megint rá gondolok!

Tök jól haladtam a rajzolással. Arra gondoltam, hogy meglepem egy kicsit Mike-ot. Középen lesz a hula lány, az egyik lába mellett az éppen lemenő nap, mögötte pedig 2 pálmafa, ami Mike-ot és Timet szimbolizálja. Szerintem nagyon fog neki tetszeni. Na, itt is van az emlegetett szamár. Hátrafordultam és nem Mike jött, hanem… Na, ne! Ezt nem hiszem el! Soha, soha, soha! Nem, nem Kimi az, hanem maga a sátán fekete cicamacájával az oldalán. Alias, Lewis Carl Davidson Hamilton – hogy lehet valakinek ilyen hülye neve? – és Nicole Scherzinger, kéz a kézben.

-        Sziasztok! Miben segíthetek? – azon kívül, hogy a kamion elé löklek benneteket?

-        Szia! Ugye te vagy Kat Von D? – kérdezte Nicole.

-        Igen. – á, dehogy! Majd a fogtündér Afrikából, nem?

-        Az jó! Már sokat hallottam rólad. – de jó nekem! Valamikor kinyögik már, vagy csak fényezni fognak?!

-        Szóval elvállalnád ennek a feltetoválását még ma? – elém rakott egy ócska vázlatot Nicole-ról egy Mekis pólóban. Hát ez már annyira szánalmas, hogy mindjárt képen röhögöm őket!

-        Hát az a helyzet, hogy nem érek rá ma. Gondolom, nektek ma indul a gépetek Németbe. – bólintottak. Íme, az első értelmes gesztus tőlük… - Sajnálom, de ma nem menne, és ezen a héten is végig be vagyok táblázva. – olyannyira, hogy ezen a héten eddig csak Mike van beírva, de ezt nekik nem kell tudni.

-        Értem… Azért mindesetre kösz. Remélem, máskor meg tudod csinálni. – én meg remélem, hogy nem.

-        Majd legközelebb előbb egyeztetünk. – művigyor.

-        Jó, sziasztok!

-        Pá! – ez Nicole-baba újabb imádnivaló beszólása volt…

-        Szevasztok! – na, én is legyek mér egy kicsit bunkó. Ahogy kimentek az ajtón, Charlieból kitört a nevetés.

-        Szegény Lewis… hihihihi… és Ni… Nicole… hihi. – miután kellőképpen kiröhögte magát, odajött hozzám a tervezőasztalhoz. – Jól sejtem, hogy nem csíped az álompárt?

-        Charlie, te egy igazi gondolatolvasó vagy, mondtam már?

-        Á, kösz, de már tudtam!

-        A kis egoista… - motyogtam vigyorogva.

-        Tessék? Én? Egoista? Soha!! – húzta ki magát komolyan, de nem bírta ki. Annyira hülye, mindig jó kedvem lesz tőle, akármilyen szar napom is van. – Mi jót alkotsz? – szemlélte meg legújabb alkotásomat.

-        Egy új póló-kollekciót tervezek. Asszem szólok majd J-nek, hogy csinálja meg nekem.

A Discoverys srácok most tartanak „ebédszünetet”, úgyhogy megyek is felhívom a csajt.

-        Csá szivi! Mi van veled? – kérdezte J feltűnő jókedvvel.

-        Szióka! Kellene a segítséged. Hol vagy most?

-        Los Angelesben, otthon. És nekem is kéne a te segítséged.