Gyorsan teltek a napok, már szombat volt. Kimi is minden este ott volt a bárban. Mindig felajánlotta neki a beszélgetést, de Flo nem fogadta el. Kimi pedig mindig mosolygott. Ez erőt adott Flonak. Nem gondolt semmit Kimiről, csak jó érzés volt számára, hogy ott volt.

Szombat este a szálloda halljában valami rendezvény volt, és elég hangosak voltak. Flo nem bírt elaludni, így sétálni indult. A város csendesebb részét elhagyva a tengerpartra ért. Innen még látni lehetett a közeli kikötő fényeit. Sokáig nézte merengve. Egyszer csak valaki megérintette a vállát. Flo akkorát ugrott, hogy szegény srác is megijedt. Kimi volt az.

-          Te itt?- csak ennyit tudott kérdezni meglepettségében a lány.

-          Itt.- mondta Kimi zavartan.

-          De hogy?... Követtél?- kérdezte a homlokát ráncolva Flo.

-          Mondhatjuk. – vallotta be Kimi.

-          Elképesztő vagy! Még nem is tagadod.- hitetlenkedett a lány.

-          Elhittél volna bármi mást?- kérdezte a srác.

-          Azt hiszem nem.- állapította meg Flo.

-          Leülünk?- kérdezte Kimi hírtelen.

Flo-t nagyon meglepte a kérdés, de nem mert tiltakozni, így leültek egy közeli fa tövébe. Percekig csak némán ültek és nézték a hullámokat. Flo törte meg a csendet:

-          Voltál már úgy, hogy annyi mindent szerettél volna mondani, de nem tudtál belekezdeni, mert nem tudtad, hogyan kezd?- kérdezte merengve Kimitől.

-          Most is így vagyok.- válaszolta a srác.

Flo nagyon meglepődött a válaszán, de nem mert a srácra nézni, csak idegesen dobolni kezdett ujjával a térdén.

-          Ideges vagy?- kérdezte Kimi, mikor észrevette ezt.

-          Aha.

-          Mért?

-          Nem tudom. Rég nem beszéltem már normális emberi lénnyel.- válaszolta a lány.

-          Jó, hogy annak tartasz.- könnyebbült meg Kimi.

-          És te? Ugye flúgosnak hiszel?- kérdezte nagyot sóhajtva.

-          Dehogy.

-          Akkor?- kérdezte tovább a lány.

-          Még nem gondolkodtam rajta.

-          Akkor min gondolkodtál?

-          Sok mindenen.- válaszolta Kimi.

-          Elmondod?

-          Csak ha te is elmondod mi bánt.

-          Ez zsarolás.- mondta szelíden Flo.

-          Az.- válaszolta egyszerűen Kimi.

-          Kezded te?- kérdezte reménykedve a lány.

-          Ígérd meg, hogy most nem futamodsz meg!- kérte Kimi.

-          Máskor se futamodtam meg…- erősködött a lány.

-          Erre visszatérünk.- válaszolta Kimi.- Nos?

-          Igérem.

Kimi lehajtotta fejét és úgy kezdett mesélni.

-          Volt egyszer egy boldog szerelmes pár, akik az évek múlásával úgy döntöttek, hogy hivatalosan is összekötik életüket. Ez volt a legboldogabb időszaka a párnak, mert mindketten ugyanarra vágytak. Aztán valami megváltozott a szerelmükben. Egyre többet voltak távol egymástól mindketten más irányba szerették volna terelni az életüket. A srác családot szeretett volna, de a lány még nem készült fel rá, és úgy érezte még karriert akar. Egyre többet vitatkoztak ezen, majd egy borús téli napon a srác elhatározásra jutott, elengedi szerelmét, mert nem tudott úgy vele élni, hogy ne legyenek közös céljaik.- mesélte Kimi.

Mikor befejezte, lopva a lányra nézett. Flo erőt gyűjtött és mesélni kezdett, most először egy másik embernek.

-          Egyszer régen egy nyári éjszakán született egy kislány, szülei a Florrie Scarlett O’Hara nevet adták neki. Nem is sejtették, hogy ezzel megpecsételik a sorsát. Középső nevét sose használta, mindenki csak Flo-nak ismerte. Rövid, fiús frizurát csináltatott magának és belevágott az életbe. Tanult, tanult, tanult és meglett az eredménye olyan munkát kapott, amit nagyon szeretett. Egyik nap aztán megjelent egy szőke lány az általa „uralt” laborban és megváltoztatta őt. Az addig mindenkivel kedves, jólelkű lány fokozatosan változott. Mikor a szőke lány beletiport a lelkébe, már nem volt visszaút. Nem tudta neki megbocsátani, hogy „elvette” az imádott srácot tőle, bár sose volt az övé, de a reménytől is megfosztotta a tettével. A lány „kifordult” önmagából és elvesztette kapcsolatát a külvilággal. Azóta se találja önmagát…- mesélte Flo.

Mikor elhallgatott érezte, hogy Kimi keze az övéhez ér, nem húzódott el. Összefonták ujjaikat és Flo a srác vállára hajtotta a fejét. Némán ültek és nem szóltak egymáshoz. Így köszöntött rájuk a hajnal. Flo eszmélt először. Óvatosan arrébb húzódott és kivette a kezét a srác kezéből.

Kimi csak kérdőn nézett álmos szemeivel.

-          Én most megyek.- mondta Flo halkan.

Kimi alig észrevehetően bólintott. Addig nézett a lány után, míg el nem tűnt a házak közt.

˜

A többi este is így telt. Igaz már nem beszéltek, csak ültek és fogták egymás kezét. Flo napközben vagy a várost járta, vagy a kikötőben volt. Nem unatkozott, mert sok volt a látnivaló a városban és a hangulata is jobb lett, mert mindig nagyon várta az estéket. Nem akarta hogy véget érjen életének ez az időszaka. Egy láthatatlan kapocs képződött kettőjük közt. A magány és a fájdalom összekötötte őket. Még egyikőjük se tudta, hogy mit is kezdjenek ezzel a kapcsolattal. Talán mindketten a másik kezdeményezésére várt.

Elérkezett a szabadedzések előtti este. Flo boldogan, de kis szomorúsággal a szívében indult a partra. Távolról már látta néhány kollégáját, és a pilóták közül is egy párat. Kimi már a parton volt. Valahogy másmilyennek látta a lány. Flo kérdőn nézett a srácra. Kimi nehezen tudott belekezdeni a mondanivalójába:

-          Szia Flo.- köszöntötte.- Mondani szeretnék valamit, de nem tudom, hogy kezdjem.- mondta zavartan a srác.

-          Szia. Tudom, vagyis sejtem, hogy arról van szó, hogy holnaptól már nem tudunk itt ülni esténként…- segített Flo megfogalmazni Kiminek.

-          Igen és még ezernyi kérdés maradt bennem, rengeteg miért, és sok- sok „de”.- folytatta Kimi.

-          Tudom, hogy nem úszhatom meg, és beszélnem kell róla.- válaszolta a lány.

-          Nem kényszerítelek rá, csak szeretném…

-          Úgy érzem, neked el tudom mondani.- mikor ezt mondta már nem mert Kimire nézni a lány.

Némán ültek le a homokba egymás mellé. Kimi bíztatásképp megfogta a lány kezét.

-          Ismerek egy verziót egy esetről, de nem igazán hiszem, hogy képes lennél irigységből bántani valakit. Sokkal többnek kell szerintem mögötte lennie…- kezdte Kimi.

-          Mikor megtaláltam a borítékot az asztalomon, amiben egy közös fénykép volt Ash-ről és Sebastianról, úgy éreztem Ash elárult és átgázolt az érzéseimen. Mert ha nem jön rá, hogy odavagyok a srácért, meg se próbált volna összejönni vele…azt se tudta addig, hogy ki az a Sebastian Vettel, és hogy néz ki.- magyarázta Flo.-  Összeomlottam, és nem tudtam, mit tegyek, tehetetlenségem dühé változott és a félelmem, hogy elveszítettem őt adta meg az elhatározást. Nem vagyok büszke arra, amit tettem, de nem bántam meg, hiába látja mindenki másképp. Az igazságot csak én tudom, azt hogy Ash csak bosszúból van Sebastiannal, azért, hogy törlesszen az őt ért sérelmekért. Tudom undok voltam vele, de ő kezdett „keresztbe tenni” nekem… mesélte el Flo az igazságot.

-          És most feladtad?- kérdezte komolyan Kimi.

Flo nem tudott mit válaszolni. Legszívesebben azt mondta volna, hogy igen, de valami a lelke legmélyén nem engedte neki kimondani ezt a szót.

Kiminek gyanús lett a hallgatása, így felé fordult.

Találkozott a tekintetük. Kimi szemében értetlenség volt, Flo-éban zavarodottság.

-          Minden bűnre van bocsánat/Felhőket oszlat a fény/Ne lásd a fehéret feketén/Mindig van remény.- mondta Kimi bíztatólag.

-          Jó lenne, ha így lenne, de miután szemtől szembe álltam Sebastiannal és láttam a tekintetét, már nem remélek…- válaszolta csüggedten a lány.

-          Ti találkoztatok?- kérdezte csodálkozva Kimi.

-          A verseny utáni éjjel, csak úgy megjelent a szobámban…- nem tudta folytatni, mert eleredt a könnye.

Kimi szorosan ölelte át. Flo teste remegett és Kimi jobbnak látta, ha visszaviszi a lányt a szállodába. Remélte, hogy az alvás segít neki. Flo nem tiltakozott, de többet nem szólt aznap este.

˜

Kimi tétován állt a szobája ajtaja előtt és nem tudta mit tegyen. Féltette a lányt, de nem akart tolakodó lenni… nem tudta, hogy visszamenjen-e hozzá, vagy hagyja egyedül. Már bent volt a szobájában, de nem tudott megnyugodni. Felkapta a kulcsát és elindult a lány szobája felé.

Flo csak résnyire nyitotta az ajtaját. Csodálkozva nézett a srácra és ő is a lányra. Mondania kellett volna valamit, de nem tudta mit mondhatna. Ekkor furcsa dolog történt. Az addig csendes folyosón emberek jelentek meg, fiatalok. Mindketten felismerték Sebastiant és Ash-t köztük.

Flo hírtelen kezébe vette Kimi arcát és ajkaival közelített a srácéhoz. Találkoztak az ajkaik. Csókja lassú és szenvedélyes volt, mindketten becsukták a szemüket és megszűnt a külvilág körülöttük. Épp ekkor haladt el mellettük Sebastian, Ash és még néhány fiatal. Mindketten elképedve nézték a jelenetet.

Mikor abbamaradt a csók, Flo gyorsan maga után húzta Kimit és becsukta mögötte az ajtót. Lesütött szemekkel állt a srác előtt. Érezte, hogy hülyeséget tett, de abban reménykedett, hogy Kimi megbocsát neki. „Csak meg kéne szólalnia”-gondolta magában a lány.

-          Ne haragudj!- kérte halkan a lány.

-          Nincs miért.- válaszolta Kimi még mindig a csók hatása alatt.

-          Csak elkeseredésemben tettem, hogy ne lásson olyan elveszettnek… ha más lett volna itt, vele is megtettem volna… tudom, hogy nem ezt vártad tőlem.- magyarázkodott a lány.

-          Ne csináld ezt Flo!- kérte szelíden Kimi.- Tényleg nincs harag…

-          Biztos?- kérdezte félénken a lány.

-          Biztos.

-          Akkor jó, de mért jöttél?- kérdezte kíváncsian a lány.

-          Nem mertelek egyedül hagyni… de ha zavarok, már itt se vagyok. Nem akarok a terhedre lenni.- mentegetőzött a srác.

-          Nem vagy a terhemre, csak kell egy kis magány. Ne aggódj rendben lesz minden.- ígérte meg Flo.

-          Akkor megyek, hogy tudj pihenni…

-          Jó és te is pihenj!- kérte a lány.

Aznap éjjel mindketten álmodtak. Újra és újra lejátszódott köztük a csók és az az utáni beszélgetés, de tovább nem folytatódott a történet, így nem tudták meg, hogy Kimi az álmukban maradt-e a lánynál.