Csütörtökön a megszokott módon folytatta a munkáját és senki nem sejtett semmit. A délelőtt hamar eltelt és azon vette észre magát, hogy egyedül üldögél a délutáni pihenő alatt a büfében. Ismerős alak tartott feléje.

-          Szia, végre láthatlak!- köszöntötte Kimi és leült vele szembe.

Flo arca felderült és hevesebben kezdett dobogni a szíve. Nem ezt a reakciót várta magától, mikor újra találkoznak Kimivel.

-          Szia. Hogy vagy?

-          Ezt nekem kéne kérdeznem, én egyébként elvagyok. Nos?

-          Soha jobban. –válaszolta Flo jókedvűen, ami Kimit meglepte, de azért örült neki.

-          Akkor jót tett a pihenés.- állapította meg.

-          Jobbkor nem is jöhetett volna.

-          Nézd Flo, órákig beszélgethetnénk semleges dolgokról, de mióta elmentél nem hagy nyugodni egy dolog…- eddig tudta mondani Kimi, majd kérdőn nézett a lányra, hogy folytathatja e.

-          Folytasd! Úgyis elmondod akár akarom, akár nem.- válaszolta már nem túl vidáman a lány.

Ez már a „régi” Flo, állapította meg Kimi.

-          Szeretném tudni, hogy mennyire közeli a mi barátságunk jelenleg és mennyivel lehet még közelibb.- próbálta körülírni a dolgot Kimi.

-          Tudod, hogy a szívem másé….- kezdte halkan Flo, - bármi is lenne köztünk, nem lenne igazi…

-          Sebastian miatt? Szóval nem adtad fel?

-          De feladtam, csak az érzést nem lehet kitörölni a szívemből…

-          Majd jön valaki idővel, aki feledteti.- próbálkozott Kimi.

-          Nem, nem jön. Vagy ő, vagy senki.- jelentette ki Flo.

Kimi ezen nagyon meglepődött és komoran nézett a lányra. Így folytatta a lány:

-          Ne áltass és magadat se! Nincsenek csodák csak a rideg valóság. Valahol, valamikor nagyon elrontottam az életem… most vezeklek érte, egy rész még visszaszerezhető belőle, de az igazi szerelem már nem. Későn döbbentem rá, hogy már késő, hiába lennék már hétköznapi lány, már elveszítettem őt.

-          Flo, ez most nagyon zavaros.- mondta a fejét rázva Kimi.

-          Egyszerűbben akarod hallani? Oké. Mikor ezt az életet választottam, amibe nem fért bele a nőiesség, rossz irányba terelődött az életem… azt hittem akkor, hogy én sose leszek szerelmes, de a sors közbeszólt, és már késő volt, mert olyat tettem, amivel meggyűlöltettem magam vele.

-          Hallottál már a megbocsátásról?- kérdezte cinikusan a srác.

-          Abban nem hiszek.

-          Pedig kellene.

-          Persze! Ki bocsátana meg egy olyan lánynak, aki „dúvadként” esik neki a barátnőjének…. Fordított esetben én…

Nem tudta folytatni, mert előtörtek a fájdalmas emlékek és az érzései, na meg a reménytelensége. Hírtelen felkelt a székről és elrohant.

Kimi bénultan ült és nem tudta mitévő legyen.

Hogy bizonyíthatná be a lánynak, hogy Sebastian meg tud bocsátani neki? Elhatározásra jutott. Beszél a sráccal, és elmondja neki az igazságot, mert látta, hogy Flo már szinte „megszállottként” szerelmes és csak ő létezik a számára.

˜

Megint Angie-ként sétált az üres folyosón. Már rutinosan igazodott el az öltözőben, amit másik 3 lánnyal osztott meg. Talán ő volt közülük a legvisszafogottabb.

-          Mért csinálod?- szegezte neki a vörös, hosszú hajú, dúskeblű lány. Angie nem saccolta többnek 18-nál.

-          És te?- kérdezett vissza morcosan.

-          Szórakozásból, de te nem úgy nézel ki, hogy ez csak szórakozás neked.- magyarázta a lány.

-          Nem baj, nem érdekel a véleményed, csinálom, amiért akarom. Sok közöd nincs hozzá.- osztotta ki a lányt Angie.

-          Hú, hát veled se lehet könnyű egy pasinak.- állapította meg a lány.

-          Szállj le rólam!- kérte ingerülten Angie.

-          Na mi van? Azt hiszed, hogy beteszed ide a lábad és minden pasi az „öledbe hull”?- kérdezte  gúnyosan a vörös hajú.

-          Mondtam, hogy hagyj békén!- kiabálta Angie.

Erre már a többi lány is felkapta a fejét. Érdeklődve néztek a lányokra.

-          Na, már közönségem is van!- állapította meg Angie.- Remélem lányok, jól szórakoztok!

-          Ugyan Angie, ne húzd fel magad!- kérte szelíden egy fekete hajú „démon”.

-           Nem én kezdtem, jó lenne, ha a vöröskét állítanátok le, mert már nagyon idegesít!- mondta felháborodottan Angie.

Tovább nem tudták folytatni a „beszélgetést” mert Angie következett. Még hallotta, hogy a vörös csaj megígéri, hogy folytatják a „beszélgetést” a szám után.

Ma másik számot kapott, egy igazi odaillőt: Mötley Crüe-től a „girls, girls, girls”-t.

Megint látta a srácokat, majd Sebastiannal találkozott a tekintetük. Egyre többet és többet találkozott a két szempár. Angie, szinte csak neki táncolt… Arra gondolt, hogy mért van itt, hisz neki ott van Ash… vagy mégse? A helyzetén persze ez semmit se változtatott volna, de azért szívesen Ash képébe mondta volna, amit gondolt.

A szám véget ért. Még egy utolsó pillantást vetett a srácra, majd lement a színpadról.

Az öltözőben szerencsére nem volt ott a vöröske. A másik két lány meg nem firtatta a vitájukat. Nem volt kedve hazamenni, így átöltözött egy extra rövid, szűk ruhába, mely sokat engedett láttatni magából és tűzpiros volt. Kiment a pulthoz. Martinit kért. Ahogy elmerengve kortyolta az italt, arra lett figyelmes, hogy még egy pohár martinit rak le elé a pultos. Angie kérdőn nézett rá.

-          Ők küldték.- mutatott a bárpult túlsó végén álló három srác felé a pultos.

Angie először bambán nézte őket, majd „visszatért” a szerepéhez. Csábosan mosolygott a srácokra. Ők is visszamosolyogtak. Angie „bevetette” magát. Kiürítette a martinis poharát, és az ajándékba kapottal indult meg feléjük.

Lassan sétált a pult végéhez, hogy a srácoknak legyen idejük szemügyre venni a tökéletes alakját. Odaért hozzájuk, letette a poharat felpattant az egyik bárszékre és kecses mozdulattal keresztbe tette a lábát. A srácok „olvadoztak”.

-          Sziasztok srácok! Édesek vagytok, kitől is kaptam a martinit?-tette fel a kérdést Angie, és végigmérte mindhármukat.

Hát, Flo-ként ezt sose merte volna megtenni, hogy ilyen közelről és egyértelműen végigstíröli őket. De most más volt a helyzet.

-          Hármónktól.- válaszolta a szőke, hátrafésült hajú srác.

-          Az nem lesz jó, nem közösködöm…- ellenkezett Angie.

-          Akkor tőlem.- mondta a legfiatalabbik.

-          És hogy hívnak?- kérdezte kissé előre hajolva, hogy dekoltázsa még szembetűnőbb legyen.

A srác, alig észrevehetőn nyelt egyet és csak utána tudott válaszolni:

- Sebastian, de a haveroknak csak Sebi.

- Van vezetékneved is, Sebi?- kérdezte a szemébe nézve Angie.

- Csak ha neked is.- ellenkezett a srác.

- Értem.- mondta elmosolyodva Angie.

- Ő itt Nico, ő pedig Nelson.- mutatott a két társára.

- Sziasztok!- köszönt nekik Angie, miközben Nico mellkasán végigsimította a kezét, majd leszállt a bárszékről és zavarba ejtőn közel állt meg Nico előtt. Mélyen egymás szemébe néztek. Látta Angie, hogy őt nem lehet olyan könnyen zavarba hozni, de azt is elárulta a tekintete, hogy nem bánja a lány közelségét. Nelson hangja térítette vissza őket a valóságba.

- Táncolunk Angie?- kérdezte a srác.

- Na ná! Imádok táncolni!- mondta, és azzal maga után húzta a srácot.

Szenvedélyes tangóba kezdtek, és Angie sose gondolta, hogy ő ilyenre is képes, persze nagyon jó partnere volt. Szenvedélyes, titokzatos és gyengéd volt egyszerre. Odafigyelt a lányra, de ő vezetett és kihozta Angie-ből a legtöbbet. Lopva a pult felé nézett és látta, hogy Sebastian le se veszi róluk a tekintetét. Tán nem féltékeny?- futott át Angie agyán. Kárörvendőn mosolygott magában. Aztán sajnos vége lett a számnak és a kölyök jelent meg mellette.

-          Szabad?- kérdezte egyértelműen tőle.

-          Persze.- mondta titokzatos pillantások közepette.

Lassú szám következett, furcsa volt Angienek, mert ez nem volt olyan szenvedélyes, mint előző partnerével… de jó volt éreznie a srác közelségét… Az jutott az eszébe, hogy Flo-ként sose teheti ezt meg. Aztán Destiny szavai jutottak az eszébe, hogy mire figyelmeztette. Angie próbált nem elgyengülni a srác karjaiban… Nem szóltak egymáshoz. Egyszer csak Nico és Nelson is ott volt mellettük és már gyors szám ment: ”Because the night”.

Angie csábítóra fogta a táncát,  a szédítő csípőmozgásainak egyik srác se tudott ellenállni… végül, valahogy Nelsonnál állapodott meg. Vele nagyon összhangban voltak a tánc terén. Kimerülten indultak kéz a kézben Nelsonnal a pulthoz. Angie ásványvizet kért, Nelson narancslét ivott, mert ő volt a sofőr. Angie élvezte a srác társaságát, mert olyan természetes és felszabadult volt, ez pedig rá is átragadt.

-          És mit csinálsz, ha nem vetkőzöl, vagy éppen flörtölsz?- kérdezte nyíltan a srác.

-          Erről nem akarok beszélni.- válaszolta Angie.

-          Akkor nem lehet túl jó munkád.- állapította meg a srác.

-          A munka sose lehet jó.- szögezte le Angie.

-          Az enyém az, mert azt csinálom, amit szeretek.

-          Szerencsés vagy!

-          Ne mond ezt! Te is az vagy, hisz táncolni szeretsz.- magyarázta Nelson.

-          Persze, de nem lehet örökké csinálni.- mondta lehangoltan a lány.

-          Ne legyél szomorú!- kérte a srác.

-          És elárulod, mivel foglalkozol?- kérdezte kíváncsian a lány.

-          Forma egyes autót vezetek.

-          Ne is mondj többet, Nelson Piquet!

-          Szóval felismertél?

-          Azért szoktam tévét nézni.- magyarázta Angie.

-          És tetszik a forma 1?

-          Néha élvezetesek a versenyek…

-          Szóval nem vagy rajongó.

-          Így is lehet mondani, de azért ez ne zavarjon téged.

-          Nem fog.

-          Oké, táncolunk még?- kérdezte lelkesen Angie.

Végre Nelsonnal is lassúzhatott. Csábító volt és érzéki az érintése, ahogy a derekát fogta. Angie szinte el is feledkezett a másik két srácról… nem direkt volt, de a srác nagyon elbűvölte és egyre jobban élvezte a társaságát. Nelson közelebb húzta magához a lányt. Karja a lány dereka köré fonódott. Testük összeért, és ez elgyengítette a lányt. Már nem akart mást csak a sráccal lenni, élvezni a közelségét, az érintését…

Nelson keze lassan végigsimította  a lány hátát, majd a nyakát cirógatta és Angie önkéntelenül is hátra hajtotta a fejét. Nelson nem tudott ellenállni a lány vékony kecses nyakának és gyengéden csókolta meg, majd ajkai tovább haladtak, míg el nem érték a lány ajkát. Tétován álltak pár centire egymástól és talán mindketten a másikra vártak, majd, mint egy bűvös szóra egyszerre estek egymás ajkának. Vadul és szenvedéllyel csókolóztak. Nelson az egyik oszlopig hátrált vele, majd nekitámasztotta a lány hátát, és vágyakozva kezdte simogatni annak combját. Angieből is előtörtek a vágyak. Magához húzta a srácot és lábát Nelson dereka köré fonta….

Nelson eszmélt először, hogy talán nem a legjobb helyen vannak a folytatáshoz.

-          Angie, hazaviszlek.- ajánlotta két csók közt a srác ziháltan.

-          Vihetsz bárhova.- mondta vágyakozó tekintettel a lány.

-          De még el kell intéznem a srácokat.- magyarázta.

-          Kint várlak a parkolóban.

-          Akkor nem köszönsz el tőlük?

Angie tétován nézett maga elé, majd ő is Nelsonnal tartott.

A srácok az egyik asztalnál ültek kettesben.

- Azt hittük már leléptetek.- mondta szemrehányón Sebi, mikor meglátta őket.

- Még nem.- mondta röviden Nelson.

- És?

- Elköszönni jöttünk, bocsi srácok, de taxival kell mennetek.- mondta egyszerűen Nelson.

- Ezt a pofátlanságot!- csattant fel Sebi.

- Hagyd, látod, hogy totál be van indulva!- szólt rá Nico.

- Srácok, ha ez ekkora gond, én már itt se vagyok.- ajánlotta Angie.

- Nagyfiúk vagyunk, haza tudunk menni.- mondta gyorsan Nico, mielőtt még Sebi megszólalhatott volna.

- Oké, akkor holnap a pályán.

- Sziasztok és jó szórakozást!- köszönt el Nico.

Sebastian pedig átment durciba. Angie, még lopva ránézett és látta a srác szemében a csalódottságot. Angie egyik szeme sírt, a másik meg nevetett. Sírt, mert Sebastian szemében többet látott puszta testi vágynál, de örült is neki, mert vele biztos nem tudta volna megtenni.