Szőke, vállig érő hajú, vékony, formás, szinte tökéletes alakú lány állt meg a versenypálya bejáratánál. Sötétbarna szemei világoskékkel és lilával voltak hangsúlyozva, ajka, mint a vörös rózsa. A ruhája egyszerű és rövid volt. Vállpánt nélküli, szűk, lila bőr ruha, melynek hossza alig ért a combközépig, bal oldalán pedig hasíték volt a csípő magasságáig. Hozzá ugyanolyan színű, szandált viselt, mely a bokáján pánttal megkötős volt.

Megállt a biztonsági őrök előtt. Lilás árnyalatú, keret nélküli napszemüvegét lassan levette, majd végigmérte őket.

-          Mit parancsol hölgyem?- kérdezte az, amelyik hamarabb eszmélt az ámulatból.

-          Sebastian Vettel-hez jöttem.- mondta határozottan a lány.

-          A pilótához?- kérdezte csodálkozva a biztonsági őr.

-          Igen, meghívott a futamra. Szóval jó lenne, ha intézkedne!- szólította fel a lány.

Az egyik kelletlenül elindult „felkutatni” az említett személyt.

Pár perc múlva megjelent oldalán az említett sráccal. Angie szíve megdobban, mikor meglátta a srácot. Erőt vett magán és próbálta leplezni az érzéseit.

Szóval, olyan Angie stílusban indult meg a srác felé. Sebastiant lenyűgözte a látvány. Ő nem csak a táncos lányt látta Angie-ben, hanem többet. Szavakba nem tudta önteni, de tudta, hogy a lány több egy sztriptíz táncosnál. A tekintete, a mozdulatai és a kisugárzása is erre utalt.

Megálltak egymással szemben, Sebastian elmosolyodott. Angie is próbált mosolyogni, de kicsit zavarban volt, hogy ennyi ismerős ember előtt kell Angie szerepét játszania.

-          Szia!- köszöntötte a srácot Angie.

-          Szia, azt hittem nem jössz el…

-          Megígértem.

-          Bocs, hogy kételkedtem!- kérte bűnbánó szemekkel a srác.

-          Oké, meg van bocsátva.

-          Jól nézel ki, mint mindig.- állapította meg a srác.

-          Te se panaszkodhatsz.

Azzal egy puszit nyomott a srác arcára.

-          Gyere, menjünk be, mert a végén még azt hiszik, hogy leléptem.- kérte kissé zavartan.

-          Oké, mehetünk.

Sebastian kézen fogta a lányt és elindultak. Ahogy a boxutcában haladtak egyre több szempár „tapadt” rájuk és mintha össze is súgtak volna a hátuk mögött.

-          Kényelmetlenül érzem magam….- mondta a lány halkan.

-          Te, kényelmetlenül?- kérdezte csodálkozva a srác.

-          Ne érts félre, nem azért… csak mintha „kilógnék” innen.

-          Ha így is van, ne zavarjon!- kérte Sebastian.

-          Próbálok nem erre gondolni, de…

-          Ne aggodalmaskodj!- kérte miközben megérkeztek a toro rosso istállóhoz.

Angie szorosabban fogta Sebastian kezét.

-          Gyere, megnézünk pár dolgot!

˜

Angie a körbe nézés után, magára hagyta a srácot, hogy tudjon készülni és a számára fenntartott VIP helyet foglalta el a lelátók egyikén. Várta, hogy Ash felbukkanjon, de nem futott idáig össze vele. Arra gondolt, hogy lehet, hogy Sebastian tudta, nem lesz kint a futamon, ezért hívta el. Bár lehet, rosszul gondolja.

Elkezdődött a verseny. Angie átszellemülten nézte a pályát és a kivetítőt felváltva a rajt pillanatát. Aztán a nagy „kavarodás” végeredménye nem volt túl kellemes. A lassításban egyértelmű volt, miközben Adrian Sutil David Coulthardot akarta megelőzni, megpördült, és Sebastian már nem tudta elkerülni az ütközést. Az érzéseit próbálta visszafogni, mert nem akarta, hogy valakinek is feltűnjön, mennyire megijedt.

Idegesen ült néhány percig maga elé bámulva, majd megindult a toro rosso boxja felé. Remegő lábakkal lépdelt, nem igazán tudta mit csináljon, nem akart feleslegesen láb alatt lenni.

Mikor odaért Sebastian már a főnökével beszélt. Mikor megpillantotta a tétován álldogáló lányt, intett neki majd odasietett hozzá. Angie ösztönösen ölelte át. Sebastiannak nagyon jólesett az ölelés. Mikor elengedte a lányt már nem látszódott a komorság az arcán.

-          Sajnálom…

-          Én is, de majd legközelebb.- mondta lelkesen Sebastian.

-          Nem tudom ilyenkor mit lehet mondtani…- mentegetőzött a lány.

-          Semmi különöset nem kell, nekem ez az ölelés minden szónál többet ért.

Angie, meglepetten nézett a srácra, mert nem gondolta, hogy ilyen hatással lesz ez rá.

Ezt az idilli pillanatot egy ismerős hang szakította félbe.

-          Sebastian, drágám, jól vagy? Úgy aggódtam.- libegett a srác mellé a szőke Ash.

Átölelte és egy csókot adott a szájára. Sebastian kicsit eltolta magától. Ash kérdőn nézett rá. Majd észrevette Angie-t is.

-          Hát ez?- bökött a lány felé.

Angie nem lepődött meg, mert kábé ilyesmire számított Ash-től.

-          Ő egy nagyon kedves barátom,- magyarázta Sebastian,- Angie-nek hívják.- tette hozzá.

Angie majd elnevette magát a bemutatása közben.

-          Angie ő itt a jelenlegi barátnőm, Ash.- mutatta be a lányt.

-          Helo.- köszöntek, majd végigmérve egymást kelletlenül kezet ráztak.

-          Akkor ezen túl vagyunk.- mondta megkönnyebbülten Sebastian.

-          És mégis, mit keres ő itt?- kíváncsiskodott Ash.

-          A barátod meghívott a futamra, és kíváncsi voltam már nagyon a pilótákra is.- magyarázta Angie Sebastian helyett.

-          Értem, és mivel foglalkozol általában?- kérdezte most már a lánytól Ash.

-          Táncolok, egy bárban…

-          Á, biztos jól csinálod.- jegyezte meg gúnyosan Ash.

-          És te? Tán a forma 1-hez is kellenek playboy lányok?- vágott vissza Angie.

Ash, a „kikérem magamnak ezt a sértést” tekintettel nézett rá, de nem kommentálta ezt, csak annyit mondott:

-          a szőke hajam ellenére, nem vagyok butácska, és én koordinátorként dolgozom a FIA laborban.- mondta kihúzva magát.

-          Az jó.- állapította meg unottan a lány. Közben arra gondolt: „de szépen fogalmaztad, hogy csak egy adminisztrátor vagy.”

-          Lányok, ha nem gond pár percre magatokra kell hagyjalak titeket, addig igyatok meg valamit.- szólt közbe Sebastian.

-          Én inkább veled mennék, olyan keveset látlak.- sopánkodott Ash.

Sebastian kénytelen volt belátni, hogy jobb ötlet, ha nem hagyja kettesben őket. Így Ash ment Sebastiannal, Angie, meg visszament a lelátóra.

˜

Vége lett a versenynek, és nagy örömére Kimi nyert végre. Legszívesebben odarohant volna hozzá, de ekkor eszébe jutott, hogy úgyse ismerné fel. Aztán épp indulni akart, mikor Sebastian jött vele szembe.

-          Hova, hova szökevény?- kérdezte kedvesen.

-          Úgy látom én itt felesleges vagyok.- magyarázta Angie.

-          Dehogy. Ha Ash-re gondolsz, már nem működik a kapcsolatunk, és csak ma estig vagyunk együtt, közös megegyezéssel, hogy a sajtó ne piszkálja a dolgot.

-          Érdekes, én nem ezt láttam.- mondta elgondolkodva Angie.

-          Féltékeny vagy?- kérdezte csodálkozva Sebastian.

-          Nem, dehogy, csak van szemem.

-          Angie, akkor azt is kéne látnod, hogy nem véletlen hívtalak el, ha Ash- és köztem minden rendben lenne, nem lett volna okom meghívni téged.- magyarázta a helyzetet.

-          Mondjuk, elhiszem. De mennyire nem vagyok közömbös?- kérdezte Angie egy csábító mosoly kíséretében.

-          Gyere velem az esti bulira!- kérte hírtelen a srác.

-          Ez most komoly?- kérdezte értetlenül a lány.

-          A lehető legkomolyabb.- mondta határozottan a srác.

-          Akkor mit is válaszolhatnék?- kérdezte Angie tétován.

-          Mondj, igent!- esdekelt a srác.

Angie pár pillanatig hallgatott.

-          Igen, mért is ne!- mondta lelkesen.

-          Ez nagyon klassz!!!- lelkesedett a srác.- Mikorra menjek érted?- kérdezte a srác.

-          Inkább ott találkozzunk.- ajánlotta Angie.

-          Jól van, ahogy neked jó. Mikor jössz? Ugye ma nem táncolsz?

-          Nem… felmondtam.- mondta röviden a lány.

-          De mért?- kérdezte értetlenül a srác.

-          Majd elmesélem.

-          Akkor?

-          8-ra ott leszek, ha jó.

-          Tökéletes, kint foglak várni. Tudod hova kell menni egyáltalán?

-          Na-ná! Annyit azért tudok.- mondta sértődötten a lány.

Sebastian kikísérte a lányt, majd elváltak útjaik.