10 óra is elmúlt, mikor elindultunk Kimihez. Olyan fél órás út lehetett Marktól. Nem tudtam, hogy mire számítsak. Ahogy leparkoltunk, egy kutya jött elénk a kapuhoz. Legnagyobb meglepetésemre nem ugatott.

-Mindig ilyen csendes?- kérdeztem Kimit, miközben elindultunk befelé.

-Csak akkor, ha én jövök. Meg néha Markot sem ugatja meg.- nyitotta ki a kaput és belépett. Ajax egyből rohant hozzá és ott loholt mellette. Gazdája megvakargatta a füle tövét. Utána jött és körbeszaglászott minket is. Végül mellettem maradt és a fejét a kezemnek dörzsölte.- Kedvel téged.- nézett rám a férfi. Csak elmosolyodtam. Nem tudtam, hogy milyen élményeim vannak a kutyákkal. Közben nyílt az ajtó és a 2 jó barát már be is lépett. Én is csatlakoztam hozzájuk. Ahogy beljebb értem, elámultam. Nem hittem, hogy ekkora házban lakik Kimi. De még időm sem volt szétnézni, mert megjelent egy nő az emeleti galérián.

-Édesem!- kiáltott és amilyen gyorsan csak tudott, lejött. Megpróbálta magát a férje nyakába vetni, de csak elutasítást kapott.- Ki ez a nő?- háborodott fel, mikor észrevett. Közelebb léptem Markhoz, hogy lássa, hozzá tartozom.

-A lányom. És nem kérek semmi olyasfajta megjegyzést, hogy ő Kimi szeretője vagy valami hasonló.- mondta Mark szúrós szemekkel.

-A lányod? Nem mondtad soha, hogy van gyereked.- döbbent meg Jenni.

-Legyen elég annyi, hogy megmentettem és felneveltem. Neked nem kell többről tudnod.- zárta le a témát a férfi és elindult az emeletre. Kimi már a szobájukban pakolászott. Én is utánuk mentem és segítettem rendbe tenni a ruhákat. Persze Jenni sem volt hülye, eszébe sem jutott békén hagyni minket.

-Kicsim! Mit csinálsz?- fogta meg a férje csuklóját. A Jégember szó szerint megdermedt.

-Elmegyek. Azt hittem, erre te is rájöttél tegnapelőtt. Én nem hagyom, hogy ennyire megalázz és földbe tiporj.- mondta halkan. A szája alig mozgott, igazán oda kellett figyelni, hogy értsük őt.

-Te is tudod, hogy nem történt semmi. Én téged szeretlek teljes szívemből. Hiszen annyiszor bebizonyítottam már. Kérlek! Ne hagyj el!- könyörgött. Kimi rám nézett és én is rá. Hirtelen forogni kezdett velem a világ és elájultam ismét. Egy tipikus tinédzser srác szobájában voltam, az ágyon ültem. A srác pedig pakolt.

-Meddig leszel távol?- néztem a fiúra. 17 lehetett, én sem voltam több 14-nél.

-Én sem tudom. Meg kell keresnem az apámat. Anya nem mondta el eddig és most is csak azért, mert meghallottam őket, ahogy Niklassal beszélgetnek.

-Tobias! A bátyám vagy. Nem akarom, hogy elhagyj! Mi lesz velem nélküled? Tudod, hogy mennyire fontos vagy nekem.- álltam fel és megöleltem.

-Tudom, Hannah, de tudni akarom, hogy milyen az igazi apám. Hálás vagyok Niklasnak, hogy felnevelt, de most az igazi apámat akarom megismerni, vele akarok élni. Ígérem, hogy még látjuk egymást!- puszilta meg a fejem. Ekkor valami erős szagot éreztem. Olyan volt, mint a körömlakklemosó.

-Vidd innen, Kimi!- szóltam még mielőtt kinyithattam volna a szemem. De nem tévedtem, Kimi volt, aki felébresztett. Ott feküdtem az ágyon és ő szorosan mellettem ült.

-Hannah! Rendben vagy?- nézett rám aggódva Mark.

-Igen. De most már sürgősen beszélnem kell Heikkivel. Meg kell találnom a bátyámat, Tobiast.- néztem a 2 férfire. És feltűnt a Jenni arca is a háttérben.

-Nem maradok, csak mert segítettél felkelteni Hannah-t.- mondta Kimi, miközben még mindig engem bámult.- Bepakoltam, mehetünk. Már csak Ajaxot kell elvinnem, de érte visszajövök egyedül.

Segítettek felállni és a 2 férfi ölelésében mentem le a lépcsőn, majd ki a házból. Beültem a kocsi hátsó ülésére és eldőltem.

-Mit láttál?- kérdezték kórusban a srácok, mikor beültek.

-A bátyám lelépett, mikor 14 körül voltam, mert kiderült, hogy nem ugyanaz az apánk. Épp pakolt és beszélgettünk.- feleltem és becsuktam a szemem.

-Egyre több a kérdésed, igaz?- kérdezte Mark, miközben Kimi beindította a motort.

-Igen, de azt a néhány órát már kibírom, amíg Heikki ideér. És utána mindent megkérdezek tőle, amit tudni akarok. De azt tudnod kell, hogy elmegyek vele Finnországba.- mondtam Marknak.

-Én is hazamegyek anyáékhoz.- jelentette ki Kimi.

-Akkor nekem sincs más dolgom, mint követni titeket oda.- sóhajtott a férfi. Az út hátralévő részét némán töltöttük. Otthon kipakoltunk, majd a 2 férfi visszament a kutyáért, én pedig egyedül maradtam a gondolataimmal.