Percekig csak bámultuk egymást, nem szólalt meg senki. Nem tudtam, hogy mit akarhat ezen a késői órán tőlem.

-Nem értem magamat.- szólalt meg hirtelen. Kissé össze is rezzentem.- Soha nem hagytam, hogy egy nő olyan hatást gyakoroljon rám, hogy ne tudjak neki ellenállni.

-És nekem ehhez mi közöm?- emeltem rá a tekintetem. Eddig a pulton lévő poharamat bámultam.

-Itt vagyok 2 napja. Nem tudok rólad szinte semmit. Mégis úgy érzem, képtelen vagyok elszakadni tőled. Ha a közelemben vagy, fegyelmeznem kell önmagam, hogy ne csináljak hülyeséget.- lökte arrébb a 2 üveget, hogy rendesen lássa az arcom.

-Nem értelek.- szólaltam meg pár pillanat után.

-Mikor a házamban megláttam a feleségemet azzal a…… férfivel, megfogadtam, hogy soha nem engedek egy nőt sem közel magamhoz. Utána eljövök ide, te segítesz rajtam és azt kezdem érezni, hogy nélküled elvesznék. Nem kellett két nap sem, hogy teljesen beléd bolonduljak.

Tudtam, hogy most lenne olyan ember, aki nem örülne ennek. De az én szívem megdobogtatta ez a kijelentés. Mert mióta járt Markhoz, azóta egyre inkább belehabarodtam. Számomra ő volt a tökéletes férfi. Mikor kinn jártam a városban, akkor figyeltem a férfiakat, de soha nem találtam senkit, aki felkeltette volna a figyelmemet. Csak a velem szemben ülő férfi. Vagyis… aki már előttem áll. Annyira elgondolkoztam, hogy észre sem vettem, hogy felállt és elém sétált.

-Elgondolkoztál.- szólalt meg halkan. A tekintetemet kereste. Próbáltam kerülni az övét.

-Van min.- feleltem még halkabban.

-Az estére gondolsz vagy arra, amit mondtam?- érintette meg a kezem.

-Az elmúlt 8 évre gondoltam. Több történt, mint amennyiről tudtam. Több volt a lelki történés.- néztem fel rá. Az arca alig volt néhány centire az enyémtől. A szemeim és az ajkaim között ingázott a tekintete. Hezitált, hogy megtegye-e, amit akar.- Te döntesz.- súgtam neki.

-Tudom.- hajolt még közelebb. Becsuktam a szemeimet. A csókja nem ért váratlanul. Nem sietett, kiélvezte minden pillanatát. A szenvedély, amelyet érezhettem, felülmúlt minden elképzelést. Lassan lecsúsztam a székről. A karjai egyből a derekam köré záródtak és nem engedtek. Mindketten tudtuk, hogy vége lesz egyszer, de halogattuk ezt a pillanatot. Végül az emeleti ajtócsapódás vetett véget a csókunknak. Mintha csak égetne a másik, úgy ugrottunk szét.

-Ez Mark.- mondtam halkan. Gyorsan megittam a tejet, elmostam a poharat és bebújtam a kamrába. A nevelőapám ekkor lépett be a konyhába. Kimi ismét a 2 üveg előtt ült, semmi jelét nem adta a történteknek.

-Te meg mit csinálsz?- kérdezte meglepve a férfi.

-Csak amit tegnap. Gondolkozom, hogy melyikkel kössek szorosabb barátságot.- felelt a pilóta.

-Hannah már járt erre?- nézett a poharamra.

-Alig néhány pillanattal ezelőtt. És ma nem tudott lebeszélni.- vetett egy kósza pillantást a kamraajtó felé.

-Akkor majd én megteszem.- vette el Mark a 2 üveget és visszarakta a szekrény tetejére, oda, ahol eddig is voltak.- Most pedig menj aludni!

-Rendben.- adta be a derekát Kimi és el is vonult. Mark még járkált egy kicsit a konyhában, majd ő is visszament a szobájába. Mikor biztos voltam benne, hogy elcsendesedett a ház, kiléptem a rejtekhelyemről és felmentem az emeletre. Megálltam a szobám ajtaja előtt és csak néztem. A szívem azt súgta, hogy ne menjek be, az eszem az igent sugallta. Végül a szívemre szavaztam és bekopogtam a vendégszobába. A lakója szinte azonnal ajtót nyitott előttem. Rám pillantott, majd a derekamnál fogva behúzott magához.- Nem kellett volna idejönnöd.

-Képtelen vagyok így elmenni aludni. Meg kell beszélnünk. Mindent.- emeltem a tekintetem rá. A kék szemek úgy csillogtak, ahogy még soha nem láttam.

-Beszélni még lesz időnk.- felelte és újra megcsókolt.