Beléptem és szétnéztem a pályán. Ismerős volt a vonalvezetése.

-Nem vagy normális!- fogta meg a karom Mark.- Simán lenyom!

-Csak hiszed.- néztem rá nyugodtan.

-Hannah! Menni fog?- kérdezte idegesen Kimi.

-Heikki! Voltunk már itt?- fordultam felé.

-Itt nem, de az otthoni pálya pont ugyanilyen.- mosolyodott el egy pillanatra.

-Ez az előnyöm.- néztem nevelőapámra és Leenával az oldalamon elindultam az öltözőbe. Ott felvettem az overált, ami a bőröndömben volt. Kimentem és a kezembe nyomtak egy sisakot. Közben a pálya teljesen kiürült, mindenki a fal mellett ácsorgott. Azt hiszem, már elterjedt a párbajunk híre. Hamilton is kijött az öltözőből egy McLarenes overálban.- Szégyent hozol rájuk.- mondtam neki.

-Ne legyél olyan biztos, kislány!- nyalta meg a szája szélét. Visszafordultam a kis csapathoz. A 3 pilóta egyszerre kezdett tanácsokat osztogatni.

-Elég már!- szólt Leena.

-Köszi!- öleltem meg.- Megengeditek, hogy a saját szabályaim szerint menjek?- kérdeztem. Csak bólintottak. Beültem a gokartba és elindultam. Az érzés, amely magával ragadott, leírhatatlan. Újra tizenévesnek éreztem magam. És minden megvolt, amit a pályáról tudni lehetett. Mentünk néhány kört, hogy felmérjük a közlekedési viszonyokat. Odagurultam a falhoz és levettem a sisakom. Kimi nem volt sehol.

-Na? Hogy érzed magad?- kérdezte Heikki.

-Úgy, mint mikor régen együtt tapostuk a gépeket! Higgyétek el, nyerek!- mosolyogtam. És ekkor befutott a Jégember.

-Versenyezz ebben! Kérlek!- nyújtott felém egy sisakot. Megfogtam, körbeforgattam és nagyon tetszett.

-Ez a tiéd! Amiben versenyezni szoktál!- szólalt meg döbbenten Seb.

-Igen és nem. Ugyanolyan, mint az F-1-es bukóm, de ez a gokartos. Benn volt a szekrényemben. És tudom, hogy azt az idiótát nagyon zavarja a festése.- mosolyodott el. Egyből a fejemre húztam a sisakot és elmentem a rajt-célvonalig. Az ellenfelem már ott várt. Láttam, ahogy kitágul a szeme, mikor meglátott. A fények pedig szokás szerint kigyulladtak, majd elaludtak. A kis versenyünk 15 körös volt. A végéig hagytam neki egy lépésnyi előnyt.

-Mondtam, hogy nem kellene belevágnia. Én megmondtam!- idegeskedett Mark.

-Nagyon remélem, hogy az utolsó körben behozza.- szólt Sebastian.

-Én már nézni sem bírom!- aggódott Leena és a fejét a barátja vállába fúrta.

-Most fogja megverni!- mondta egyszerre a két finn. Nekem pedig bejött a stratégiám. Elérkeztünk az utolsó körig és már a zsebében érezte a győzelmet. Ekkor gyorsítottam és elsuhantam mellette. Mire észlelte, hogy előtte vagyok, volt 2 kanyarnyi előnyöm és a végén ennyivel nyertem. Boldogan hajtottam a falhoz.

-Te, Kimi, ki ez a szupertehetséges csaj?- jelent meg hirtelen Toni.

-Hát, haver, ő Heikki unokahúga.- nevetett Kimi. A lány ekkor parkolt le eléjük.

-És hogy került hozzá a bukód?- lépett oda Atte is.

-Ti mindenhol ott vagytok?- nevetett tovább a finn.- Amúgy én adtam neki.

Kiszálltam a gokartból, levettem a sisakom és felültem a falra Kimi elé.

-Mit is mondtatok? Hogy nem fog menni?- néztem a kis társaságra.

-Igazad volt, jobb vagy!- felelte Mark és megölelt.

-Hannah! Ők Toni Vilander és Atte Mustonen a legjobb barátaim.- mutatott a két újonnan érkezettre Kimster.

-Sziasztok!- küldtem feléjük egy mosolyt. Ekkor érkezett meg a porig alázott „bajnok”.

-Okos vagy, de nem jobb.- lépett oda hozzánk.

-Ennyire nem tudod elviselni a vereséget?- kérdezte Toni röhögve.

-Megnéznélek téged ilyen helyzetben.- szólt oda a csokimajom.

-Én gratulálnék. Főleg annak a csajnak, aki elérte a haveromnál, hogy odaadja neki a szeretett bukóját, amit nem ad még a kezembe sem, nemhogy máséba.- nézett ránk a férfi. A kezemben tartott sisakra, majd a tulajdonosára néztem. Az arca tűzvörös volt.

-Húzz el innen és be se tedd a lábad többé az országba.- pillantottam az általam megvert ellenfélre, majd visszamentem átöltözni. Előtte azért odaadtam a sisakot a tulajának.