Másnap, mikor felébredtem, azt hittem, az egész csak egy álom volt. De ahogy szétnéztem, minden reményem elszállt. A kórházi kórteremben feküdtem, a lábam még mindig be volt kötve. Azért volt a dolognak egy pozitív oldala is. Kimi ott ült az ágyam mellett a fotelben és aludt. Ránéztem az angyali arcra és a szívem sebesebben dobogott. Viszont eszembe jutott, hogy ez a boldogság mégsem lehet annyira felhőtlen, mert még nem ismeri a titkomat.

-Valami baj van?- kérdezte lágyan. Észre sem vettem, hogy felébredt.

-Nem, vagyis a nyilvánvaló tényeken kívül nincs semmi.- feleltem.

-Megyek, megkeresem Kaarlo-t, hogy minél hamarabb mehessünk.- adott egy puszit és magamra hagyott. Gyorsan megtalálta a dokit is, aki megnézett egy-két dolgot, majd elment megírni a zárójelentésemet. Én pedig neki kezdtem volna öltözni, csakhogy ott volt Kimi.- Segítek.- lépett mellém. Ettől féltem a legjobban. A titkom ki fog derülni, ha csak nem ment meg valaki. Már vette volna le rólam a pizsama felső részét, mikor nyílt az ajtó.

-Sziasztok!- jött be Leena. Hatalmas kő esett le a szívemről.

-Kicsim! Jobban örülnék neki, ha most a húgom segítene.- néztem a férfire. Ő csak megrántotta a vállát, adott egy apró csókot és magunkra hagyott minket.- A legjobbkor jöttél.- néztem a lányra.

-Vettem észre.- felelt és ő segített öltözni. Miután készen lettünk és megkaptam a zárót, elindultunk haza. Egyenlőre Kimi vitt a kezében, hogy még véletlenül se erőltessem meg a lábam. Otthon persze mindenki várt, és Sebastian is folyton a telefonon lógott, hogy kiderítse, mi a helyzet. Mikor már otthon, szeretett emberek között voltam, én is beszéltem vele, megnyugtattam, hogy túlélem, ne aggódjon. Utána felhívtam Tonit és Attét is, mert ők is tudni akartak mindenről. Velük is beszéltem néhány szót, majd a mellettem lévőkre fordítottam a figyelmet.

-Mark! Könyörgöm, ne legyél ennyire letörve!- néztem nevelőapámra.- Nekem is nehéz, de valahogyan majd megoldjuk. Együtt.

-Tudom.- felelt halkan.- De itt nem maradhatunk. Egy nyugodt hely kellene, ahol nem zavar senki.

-Akkor hazamegyünk.- mondta Kimi.

-Mégis hová? Hannah most van otthon.- szólt közbe Heikki is.

-Nem maradhatok itt, túl sokan vagytok körülöttem. És nem akarom, hogy lássátok, ahogy szenvedek. Tudom, hogy mivel jár ez a sérülés. Rengeteg lesz a fájdalmam és csak ti is rosszul éreznétek magatokat.- pillantottam körbe.- Elmegyek Kimivel és Markkal.

-Féltelek.- ölelt át Heikki.

-Miattam ne aggódj. Majd hívlak.- bújtam oda hozzá. Utána Catherine, Sonja és Leena összepakoltak nekem egy adag holmit, hogy el tudjunk menni még aznap. Úgy volt, hogy azzal a kocsival megyünk, amivel a 2 férfi jött.

-Ne vigyük mégis a Ferrarit?- kérdezte a Jégember.

-Miért is vinnénk?- néztem rá. A karjaiban tartott, kinn álltunk a ház előtt.

-Talán, mert ha rendbe jössz, úgyis azt akarod majd vezetni egyből.

Be kellett látnom, igaza van, így végül 2 autóval mentünk. Mi mentünk a kocsimmal (bár azt mondtam, hogy nem vezetheti egy jó darabig) és Mark jött azzal, amivel Helsinkibe érkeztek. Az úton Espoo-ba el is aludtam, pedig igazán nem kellett messzire mennünk. A kedves kisvárosban egy csodaszép családi ház előtt álltunk meg. Ajax pedig ott ugrándozott a kerítésen belül. Megörültem a kutyának, megnyugtatott a jelenléte. Még mindig Kimi volt, aki vitt, mert aznap nem akartak terhelni a mozgással. Ahogy a ház felé tartottunk, kinyílt a bejárati ajtó.

-Hannah! Mi történt veled?- jött elénk Rami.

-Tegnap volt egy gokartbalesetem, és emiatt nem vagyok teljesen ép.- feleltem. Bementünk a házba. A nappaliban volt mindenki, beleértve ebbe Kimi szüleit, Mattit és Paulát, Rami feleségét, Christinát, és a két kicsit, Juustut és Titust. Mindenkinek be lettem mutatva, szerencsére jól fogadták és abból sem volt baj, hogy maradok.

-Ez a legmegfelelőbb hely, hogy rendbe gyere.- mosolygott rám Paula.- A nyüzsgés is kisebb, ha nincsenek itt Ramiék a gyerekekkel.

-Én örülök, hogy megismerhettem őket, ma már úgysem csinálunk semmit.- mosolyogtam én is. Beszélgettünk még egy darabig, majd Kimi felvitt a szobájába, hogy le tudjak pihenni, mert nagyon el voltam fáradva. El is aludtam és valamikor az esti órákban ébredtem fel egy olyan hangra, ami megrémített.