27. rész
2009.03.01. 10:38
Egy nyugodt, kellemes álomból riadtam. És alig nyitottam ki a szemeimet, meghallottam a hangot. Egy olyan hangot, amelyről azt hittem, nem nagyon lesz alkalmam hallani.
-Jó estét mindenkinek!- köszönt a hang tulajdonosa. Ijedten néztem körbe, olyan volt, mintha itt állna mellettem.
-Te meg mit keresel itt?- szólalt meg Kimi is idegesen.
-Csak van valami, amit el akarok mondani neked a kis barátnődről.- felelt a vendégünk. Tudtam, hogy azonnal vége a kapcsolatunknak, ha hagyom, hogy beszéljen. Tudtam, hogy le kell mennem hozzájuk. Feltornáztam magam az ágyról és nagy nehezen függőleges helyzetbe kerültem. Elindultam az ágyba támaszkodva az ajtó felé, de ahogy elértem az ágy végéhez, be kellett látnom, hogy reménytelen a próbálkozásom. Mindösszesen 3 lépést kellett megtennem, de nem volt semmi, amibe kapaszkodhattam volna. Mégis megpróbáltam. Az első lépés sikerült, a második is, és a kilincs már csak karnyújtásnyira volt előttem. Ekkor történt meg a baj. Kinyújtottam a kezem magam elé, próbáltam elérni az ajtót, de nem voltam elég közel. Elestem és csúnyán beütöttem a lábam. A fájdalomtól kétségbeesetten sikítottam fel.
-Hannah!- kiáltott egyszerre Kimi és Mark, majd egyszerre kezdtek rohanni az emeletre. Alighogy kinyitották az ajtót, észre is vettek. Zokogtam, és az arcom eltorzult a fájdalomtól.
-Paula, kérlek, hozz egy kis vizet!- kiabált Mark, miközben a szobájába rohant a gyógyszeremért. Közben Kimi visszafektetett az ágyra.
-Nincs semmi baj! Itt vagyok!- ölelt magához és a szemeiben megjelent egy könnycsepp. Közben felért a vízzel Paula és nevelőapám is visszatért a fájdalomcsillapítóval, amit be is vettem.
-Mindjárt jobb lesz! Tudod!- szorította meg a kezem Mark. Mély levegőt vettem és próbáltam kizárni a fájdalmat. Néhány pillanat múlva el is kezdett hatni a gyógyszer.
-Milyen megható!- nevetett fel gúnyosan a hang tulajdonosa. Kinyitottam a szemem és megláttam az ajtóban álló Jennit.- Aranyos, hogy ennyire aggódtok érte.
-Hagyd őt békén!- kiáltott rá Mark és kiment a szobából, mert csörgött a telefonja.
-Igazán szép lány, megértem, hogy tetszik neked.- nézett a nő a mellettem ülő férfire.- De azt is tudod, hogy mit titkol?- lépett mellém. Erőm sem volt tiltakozni ellene. A keze elindult a pulcsim ujja felé és fel akarta azt hajtani. De alig ért a ruhámhoz, meg is torpant. A Jégember elkapta a csuklóját.
-Mit akarsz vele?- kérdezte szinte suttogva.
-Csak meg akarom mutatni, hogy mit rejteget.- felelt Jenni.
-Hiába strapálod magad, már tudok róla.- hazudott a nő szemébe. Tudta, hogy bármit is akar mondani a nő, most Hannah mellett kell állnia.
-Tudsz róla?- engedte el a pulcsim ujját.- És nem szólsz hozzá semmit?
-Megbeszéltük, hogy miért tette és nekem ennyi elég. Nem tudsz meglepni, bármennyire is akarsz. Mi mindent elmondunk a másiknak. Ebben más a kapcsolatunk, ha nem nézzük azt az apró tényt, hogy te nem szerettél engem.- állt fel a férfi mellőlem.
-Ne rágalmazz! Nagyon szerettelek, csak nem voltál mellettem, mikor szükségem lett volna rád.- váltott hirtelen szomorúba a nő.
-Elég volt a drámából, Jenni! Senki nem kért meg arra, hogy ide gyere, itt az ideje, hogy távozz.- jelent meg az ajtóban Matti.- És ha még egyszer a fiam, a családom vagy Hannah közelében látlak, nem állok jót magamért.
A nő sértődötten nézett először ránk, majd az apósára, végül távozott. Mi pedig kettesben maradtunk.
-Miért hazudtál?- kérdeztem halkan a férfit magam mellett.
-Mert érted még hazudni is érdemes. Nem akartam, hogy úgy érezze, hogy fölényes a helyzete és hogy van olyan, amit nem tudok rólad.- simogatta meg az arcom.
-Lehet, hogy utálni fogsz azért, amit tettem. De azt akartam, hogy mindig velem legyenek azok, akik az életemben a legfontosabbak.
-Kicsim, miről beszélünk?
-Segíts levenni a pulcsimat!- kértem. Felültetett és gyengéden levette rólam a kért ruhadarabot, majd visszafektetett. Mivel rövid ujjú póló volt rajtam, a két karomat nem fedte semmi.- Csak nézd meg az alkarjaimat, és megérted, mi a titkom előtted.
Éreztem, ahogy a keze gyengéden megérinti az alkarom és kissé feljebb emeli, hogy megnézze, mit is titkolok. Bár csak az éjjeliszekrényen égett a lámpa, a 2 tetoválás tökéletesen kibontakozott előtte.
|