Miután szétváltak útjaink, elindultunk Stefano-val a partira és addigis a Ferrari volt a téma. Majd ahogy beléptünk, észre kellett vennem, hogy rengeteg ember van itt. Kisebb csoportokban beszélgettek, asztaloknál ülve italoztak vagy a színpadi karaoke-gépet használták. Kimi egy félreeső sarokban ücsörgött és nézelődött. Még mielőtt észrevehetett volna, mentünk is, hogy megismerhessek egy csomó fontos embert. Alig fél óra alatt legalább 50 férfinak mutatott be a kedves csapatfőnök. Végül Michael Schumachernél ragadtunk le.

-És mi ösztönözte arra önt és a kedves húgát, hogy a Forma-1-be fektessenek?- pillantott rám. Ez a kérdés igen foglalkoztatta Lucát és Stefano-t is.

-Erre a kérdésre 4 névvel tudok felelni.- mosolyodtam el.

-4 névvel?- csodálkozott Schumi.- Melyik 4 névvel?

-Mark Arnall, Heikki Kovalainen, Sebastian Vettel és Kimi Räikkönen.

-Netán… valami rokoni kapcsolat?- kérdezte most a csapatfőnök.

-Mark a nevelőapám, Heikki az unokatesóm, Seb a húgom barátja, és Kimi…

-Gondolom a barátod.- fogta meg a bal karom Michael, amelyen ott virított az autó és a felirat.

-Igen, valóban.- húztam el a karomat.- De arról nem tud, hogy itt vagyok, arról meg végképp semmit sem sejt, hogy tulajdonos lettem.

-Akkor itt az ideje, hogy bemutassalak neki.- mosolygott Stef. El is indultunk a kis sarok felé, ahol az asztala állt. Nem sokkal az előtt, hogy odaértünk, megjelent a nevelőapám.- Mark! Engedd meg, hogy bemutassam neked az új résztulajdonosunkat.- mondta a férfi. Az edző rám nézett és tátva maradt a szája.

-Szia!- köszöntem és megöleltem.

-Azt hiszem, én megyek is, ti már elboldogultok a másik pilótánkkal.- intett a csapatfőnök és ott hagyott minket.

-A… másik pilóta?- nyögte ki nagy nehezen Mark.

-Felipével már találkoztam úgy 10 perce.

-Egyátalán hogy kerülsz ide? Nem vagy beteg?- tért vissza az élet belé.

-Semmi bajom, Kaarlo az én kérésemre mondta azt, amit. Meg akartam lepni Kimit, Leena pedig Sebastiant.

-Nagyon remélem, hogy ezután mindkettejük formája visszatér.- morfondírozott.- Hallottad?

-Az első szabadedzésen Kimi 5., Sebi 10., a másodikon Kimi már csak a 10., Seb meg a 16. Katasztrofális eredmények, de szerintem holnap az első két helyen lesznek.- mosolyogtam.

-Ezt én is nagyon remélem a teljes csapattal együtt. De mostmár menjünk oda hozzá.- fogta meg a karom és elindultunk a Jégember felé. Még oda sem értünk, láttam, hogy távozni készül.- Kimi!- kiáltott utána az edzője és kissé meg is szaporázta a lépteit, én meg lemaradtam.

-Mark! Én mentem, itt voltam egy órát. Fáradt vagyok és beszélni akarok még Hannah-val is, mert nagyon hiányzik.- darálta el egy szuszra a pilóta.

-Tudom, hogy már nagyon mennél, de még nem is találkoztál az új tulajjal. Tudod, hogy ez mennyire fontos a csapat szempontjából.- nézett szigorúan barátjára. Én ekkor értem oda a bajnokom háta mögé.

-Nem mutatta be senki, ő sem keresett, nekem meg teljesen máson járt az agyam.

-Elhiszem. De nem is vagy kíváncsi rá?- húzta az időt Mark. A Jégember már meg tudta volna fojtani egy kanál vízben, akármennyire is jó barátok voltak.

-Most nem annyira, holnap úgy is kinn lesz és akkor majd megismerem.- rántotta meg a vállát és ismét indult volna.

-Én azért bemutatnám.- mondta Mark. Erre megtorpant a pilóta is.

-És mégis ki lenne az?- pillantott körbe a tömegen.

-Ott áll mögötted.- felelt nevelőapám. Kimi lassan fordult meg. A szívem a torkomban dobogott, azt sem tudtam, hogy mit mondjak. De úgy tűnt, egyelőre nem kell semmit mondanom. Az arca elfehéredett és a mögötte lévő székre egyből leült. Úgy vettem észre, azt hiszi, hogy szellemet lát.