Este 10-kor találkoztunk Melbourne egyik legfelkapottabb szórakozóhelyén. Ott volt mindenki, akivel mostanában jóban voltunk/lettünk és persze arra tévedt még néhány pilóta is. Benn, a pultnál az volt az első a srácoknak, hogy rendeljenek mindenkinek. Addig mi, lányok, megkerestük a VIP részleget és kényelmesen letelepedtünk. Majd megjöttek a lovagok is a szomjoltóval.

-Igyunk a Ferrarira…- kezdte Kimi.

-És rád is.- folytattam mosolyogva.

-Meg Sebastianra is…- szólt szemből Leena.

-És Heikkire…- kuncogott Catherine.

-Meg persze Fernando-ra.- fejezte be a sort Raquel és végre koccintottunk. Kimi természetesen csak gyümölcslevet ivott, ahogy év elején ezt megfogadta. Beszélgettünk még egy kicsit, majd mentünk táncolni. Rengetegen megbámultak minket, úgy tűnt, nem mindennap járnak ide nevesebb emberek. Remekül szórakoztunk és nem is számítottunk arra, hogy még műsor is lesz. Valamikor éjfél körül vettük észre, hogy egy részeg, néger pasas felmászott nagy nehézségek árán a színpadra.

-Ezt közelről kell látnunk.- kezdett nevetni Leena és a színpad felé húzta a kis csapatot. A bulinkra nem hivatalos személy közben szerzett magának egy mikrofont (előtte azért a DJ srác behúzott neki). És mikor megszólalt… arról ne is nagyon beszéljünk.

-Én vagyok a legnagyobb sztár!...- nyújtotta ki a 2 kezét és majdnem levesztette az egyensúlyát. A tömeg csak hangosan nevetett.- De… tényleg!

-Igen, mindenki látja!- kiáltott fel hozzá Fernando.

-Te… én vagyok… világbajnok… volt… vagyok.- dadogott össze-vissza.

-Az a tavalyi csak egy véletlen volt.- felelt most Seb.

-Nekem… te nem mond…hatsz ilyet. Mert én… te… jobban vezetsz.- lépett előrébb és a feje annyira előre húzta, hogy ha nem támaszkodik meg, akkor leesik.

-Hogy mekkora igazságot mondtál.- ölelt meg engem Kimi.

-És te meg…- indult felénk, de azt nem vette észre, hogy a színpad útközben befejeződött. Szó szerint félrelépett és hatalmasat esett. A körülöttünk lévők hatalmas nevetésben törtek ki. Addigra ért oda Nicole is.

-Mi történt, kicsi mézescsókom?- guggolt le a kedvese mellé.

-Csak nem viseli a vereséget… vagy téged.- mondta Cathy. Ezért kapott egy nagyon csúnya pillantást, amitől nemhogy megrettent volna, hanem még jobb kedve lett. Mivel nem volt kedvünk tovább szemlélni a lecsúszott pilótát, visszamentünk a helyünkre.

-Ezt soha nem fogom elfelejteni. És gondoskodom róla, hogy neki se legyen lehetősége.- mosolygott Heikki.

-Az ötletet támogatjuk.- mondtam neki. Az éjszakánk még folytatódott egészen hajnali 4-ig, akkora kevergőztünk vissza a szállodába. Kimivel már csak annyi erőnk maradt, hogy letusoljunk és az ágyban kössünk ki. Alighogy a vízszintes helyzetbe kerültünk, mindkettőnket elnyomott az álom. „Reggel” olyan 2 körül ébredtem arra, hogy csörög a telefonom.

-Halló!- szóltam bele álmosan. A mellettem lévő pasim meg sem mozdult.

-Szia, Hannah, Stefano vagyok. Jól telt az éjszaka?- kérdezte.

-Igen, remekül. És még mielőtt megkérdezed, nem hinném, hogy másnaposak leszünk, mert nem ittunk. Bár szerintem Heikki, Seb és Fernando erről már nem így nyilatkozna.- ültem fel.

-Ennek örülök. Csak azért hívtalak, hogy szóljak, mától kezdve bármikor utazhattok Malajziába, a szállodai szobátok le van foglalva. És Bahreinben pedig lesz egy komoly megbeszélés a szponzorok és a részvényesek között, amin nagy szükségünk lesz rád.- darálta.

-Jó, ott leszek, ne aggódj.- feleltem álmosan.

-Akkor nem is zavarlak tovább, szia!- köszönt el.

-Szia!- köszöntem én is és letettem. Álmosan zuhantam vissza a párnámra. Kimi még mindig mozdulatlanul aludt, a hasán fekve, és a takaró le volt csúszva róla. Percekig legeltettem a szemem rajta, majd végül betakargattam és én is visszaaludtam.