Másnap reggel kissé idegesen ébredtünk mindketten. Összeszedtük magunkat, megettük a reggelit, amit kivételesen felhozattunk a szobába, majd elkezdtünk pakolni. Sajnos gyorsan meg voltunk vele, így nem tudtam Kimit elég sokáig lefoglalni.

-Hogy én mennyire utálom az időeltolódást.- huppant le az ágyra. A legnagyobb probléma az volt, hogy Jenni visszament Európába, ahol ilyenkor még éjszaka van, emiatt nem tudott vele beszélni.

-Vedd le a pólódat!- szóltam rá hirtelen. Kérdőn pillantott rám.- Csak vedd le és fordulj a hátadra.- léptem közelebb. Lehámozta magáról a felsőt és meg is fordult, én pedig elkezdtem masszírozni.

-Ezt most miért kapom?- kérdezte közben.

-Előszöris azért, hogy ellazulj egy kicsit. Másodszor azért, mert nagyon feszült vagy. Harmadszor pedig azért, mert már rég jár, mivel versenyt nyertél.

-Tökéletes időzítés.- csukta be a szemeit és nagy nehezen sikerült kicsit ellazulnia. Bár nem voltam masszőr, Mark elmondta, hogy miként tudom segíteni a munkáját. Legalább egy óráig kényeztettem, addig egy szót sem szólt. A végére el is aludt. Nem keltettem fel, úgy voltam vele, hogy amíg alszik, addig sem idegeskedik. Betakartam egy pléddel, majd kimentem a nappaliba. Elővettem a laptopom és elkezdtem egy e-mailt írni Tobiasnak és Sonjának, hiszen nem hallottak rólam több, mint egy hete. Mire a végére értem, kész kisregény lett az egész, de úgy éreztem, hogy tudniuk kell róla, mi történik az életemben. Kissé már hiányoztak, főleg a két kicsi, Niklas és Lotta. Bár még várhatok egy darabig, hogy újra láthassam a családom azon részét. Míg én így elmélkedtem, addig Kimi is felébredt. Visszavette a pólóját, majd a szemét dörzsölgetve jött ki hozzám.

-Azt hittem, hogy többet fogsz pihenni.- néztem rá, miközben a gépemet leraktam az asztalra.

-Most nem megy.- zuhant le a kanapéra és azonnal el is terült. A feje az ölemben pihent.

-Majd felhívod, ha leszálltunk Malajziában.- simogattam meg a fejét.

-Milyen messze van még az.- sóhajtott fel. Valóban, az még messze volt. Sikerült rávennem, hogy menjünk le ebédelni, majd utána még összepakoltuk azokat a cuccokat, amik még nem voltak a táskában, utána pedig mehettünk ki a reptérre. Ott futottunk össze a többiekkel. Megint jól elbeszélgettünk, kivéve a bajnokom. Ismét szótlan volt és még eszébe sem jutott a mi beszélgetésünk. Azt viszont nem hagytam, hogy megint egyedül legyen, végig ott álltam mellette és fogtam a kezét. A gépen elaludt, így ismét volt egy kis időszak, amit nem azzal töltött, hogy önmagában rágódik a döntése miatt. Miután leszálltunk, beültünk abba a kocsiba, amit a Ferrari hozatott a reptérhez, hogy tudjunk magunktól mozogni a városban. A GPS segítségével gyorsan meg is találtuk a szállodát, ahová bejelentkeztünk és el is foglaltuk a szobánkat. Alig léptünk be, mikor Kimi elővette a mobilját. Leült a kanapéra, majd rám nézett és mutatta, hogy üljek mellé. Odaültem és megfogtam a kezét, ő pedig tárcsázott.

-Szia, szívem! Nem hittem, hogy ennyire gyorsan döntesz.- szólt a női hang.

-Nem hagytál más lehetőséget.- felelt a férfi hidegen.

-Ha nem hagytam volna, akkor még Melbourne-ben kértem volna a válaszod, de beleegyeztem, hogy átgondold.

-Te is nagyon jól tudtad, hogy mennyire megnehezíti majd a létezésemet, amit kérsz.- állt fel mellőlem Kimi. Egyből a keze után nyúltam és visszahúztam.

-Szóval? Mi a döntésed?- kérdezte izgatottan Jenni.

-A nevemre veszem a gyereked.- mondta ki egy sóhaj után Kimster.- De van két feltételem.

-Tudod, hogy mennyire nem szeretem a feltételeket.- kapta fel a vizet a nő.

-Ha nincs feltétel, akkor a nevem sem adom.

-Hallgatlak.- ment bele.

-Előszöris: a válást beadom, amint vége a mostani versenynek és amilyen gyorsan csak lehet, elválunk.

-Igen, ezt eddig is így terveztük, édes.- váltott ismét a szerető nőre.

-Másodszor pedig: ha már az én nevem fogja viselni a gyermeked, akkor tudja úgy, hogy én vagyok az apja és nevelhessem, mint ahogy az elvált szülők nevelik a gyerekeiket.

-Most komolyan azt mondod, hogy a gyerekem akarod nevelni?- nevetett fel gúnyosan Jenni.

-Ha nem tetszik, akkor el is felejtheted a nevem és a vele járó összeget.- kapta fel a vizet Kimi és járkálni kezdett a szobában.

-Jó, elfogadom. Majd küldd a papírokat az ügyvédemhez. Szia!- köszönt a nő és le is csapta. A bajnokom is letette, majd visszaült mellém. Kissé megkönnyebbülten folytatódott a napunk.