Másnap rossz érzésekkel ébredt. A reggeli után rögtön a pályára ment, hogy még véletlenül se fusson össze a lánnyal. A csapat nagy örömmel fogadta, és őt is jó érzéssel töltötte el, hogy újra kocsiba ülhet. A kedvenc színe és csapata, a második otthona: a Ferrari.

Igen, még ennyi év elteltével is ott voltak az élen. Immáron ő is részese lehetett ennek. Egyszer rákérdezett az apjától arra, hogy nem bánja-e, hogy sose versenyezhetett ennél a csapatnál. Nico először nagyon meglepődött a fia kérdésén, de aztán elmagyarázta, hogy neki egy dolog számított, hogy az alatta lévő autóból a lehető legtöbbet hozza ki. Neki ez a McLarennél sikerült. A világbajnoki cím után vissza is vonult.

Seb-nek egyik legnagyobb álma teljesült, hogy bekerülhetett a forma 1-be ilyen fiatalon. Sokan persze azt mondták, hogy biztos a szüleire való tekintettel került a csapathoz, és nem nagyon hittek a srác tehetségében, de ő bizonyított. Versenyről versenyre jobb lett, ahogy Daniel is. Daniel Rosberg, aki apja utódjaként a McLarennél versenyzett. Az örök ellenfél. Ellenfelek voltak a pályán, és az életben is. Seb sokszor érezte azt, hogy az apjuk jobban szereti Danielt, mint őt. Persze Nico mindig is tagadta ezt, de a balesetekor Seb-nek nyilvánvalóvá vált, hisz még arra se volt képes, hogy személyesen menjen be hozzá a kórházba. És utána se kereste meg.

A srác nem neheztelt rá, mert legbelül tudta, hogy az apja igazi családja Dani és a felesége Vivian.  Ezen merengett, mikor megérkezett a csapattársa. 

Nagyon megörültek egymásnak. Angelo igazi társa volt, és nem is igazán ellenfélként tekintett rá. Szívből tudott örülni társa sikerének is. Szóval lelkesen borultak össze, majd jókedvűen indultak az öltözők felé.

Seb a szabadedzésen már a külvilág kizárásával versenyzett. Meg is lett az eredménye. Dani előtt végzett. A srác csak futólag gratulált neki, szinte csak a jóneveltség kedvéért. Seb nem csalódott benne, tudta, hogy többet nem várhat tőle. A főnöke is meg volt elégedve Seb teljesítményével, a srác pedig a kocsival.

Jókedvűen indult vissza a szállodába, de jókedve csak a bejáratig tartott, mert a recepciós pultnál megpillantotta Leonát. Arca elkomorodott. A lány is észrevette őt. Némán nézték egymást, aztán Seb szó nélkül haladt el mellette. Leona csalódottan nézett a srác után. Nem értette a srác viselkedését, és elhatározásra jutott. Felhívja a keresztanyját. Ő csak jobban ismeri, és hátha tud segíteni neki, hogy mit tegyen, és talán tudja, mért viselkedik így Seb.

Vénuszt meglepte a lány hívása, de rögtön hallotta hangjában a szomorúságot.

-          Mi a baj kicsim?- kérdezte aggodalmasan Vénusz.

-          Jaj, keresztanyu, én nem tudom, mi van Sebastiannal.- kezdte a lány.- Olyan más, mint eddig.

-          Konkrétabban?- kérdezett rá Vénusz.

Leona elmesélte a találkozásukat a repülőn és az előző esti beszélgetésüket. Vénusz is értetlenül állt a fia viselkedése előtt. Bár nem tartotta kizártnak, hogy a fia szerelmes lenne, de mivel nem tudott ő se többet, így türelmet kért a lánytól és megígérte, hogy beszél a fiával erről. Leona kicsit nyugodtabban tette le a telefont.

Seb nyugtalanul forgolódott az ágyában, nem tudott elaludni. Bántotta, hogy nem ment oda a lányhoz, és legalább nem kért tőle bocsánatot. Tudta, hogy akkor se jutottak volna többre, de legalább a szándékot látta volna a lány benne. Sokáig rágódott még ezen, majd elnyomta az álom. Reggel aztán majdnem el is késett. A főnöke csak kérdőn vonta fel a szemöldökét. Seb tudta, hogy felesleges bármit is mondania, mert őt nem érdeklik a kifogásai. Szigorú, de igazságos főnök volt, ahogy a nagyapja, Jean is.

Félix Todt csak pár évvel volt idősebb nála, de meg kell hagyni jó érzéke volt az egész csapat irányításához. Sikerült mindenkivel elfogadtatnia magát, és nagyon profin végezte a feladatát.

 Szóval Seb szó nélkül ment átöltözni, és percek múlva már a kocsijában is volt. A verseny már szinte unalmassá vált Seb számára, ugyanis az élről indult, és percek alatt behozhatatlan előnyre tett szert. Az esélyeit az is növelte, hogy Dani műszaki probléma miatt kiesett. Sajnálta a testvérét, de ő szerencsésebb volt, és sértetlenül be tudta vinni a kocsit a boxba. Seb megkönnyebbülten szállt ki futamgyőztesként a Ferrarijából. Arcán őszinte boldogság látszódott. Még a dobogón is mosolygott, csak mikor egyedül maradt a motorhome-ban akkor törtek rá a borús gondolatok és érzések. Magányosnak érezte magát. Hiába voltak mellette a csapattagok, akik közül sokkal jó kapcsolata volt, valami, illetve valaki akkor is hiányzott az életéből. Hiányzott egy igazi társ, akivel osztozhat az örömökben, és mellette van, ha bánat éri. Sokáig merengett így, már mindenki befejezte a munkát a csapatnál, mikor Seb végre összeszedte magát.

Még a szállodába vezető úton is ezen járt az agya. Egyre jobban nőtt benne az elhatározás, hogy meg kell keresnie a lányt. Még nem tudta, hol kezdje, de bízott a megérzéseiben, és abban, hogy ha nagyon akarja, viszont láthatja.

Persze először Leonától akart bocsánatot kérni, így első útja a szállodában a lány szobájához vezetett.

Már épp kopogni akart, mikor megszólalt a telefonja. Az anyja hívta.

-          Szia! Gratulálok! Nagyon klassz voltál!- örvendezett a nő.

-          Köszi.- mondta kis szomorúsággal a hangjában Seb.

-          Mi baj van, te nem örülsz ennek?- kérdezte csodálkozva az anyja.

-          Dehogynem….

-          Csak?- kérdezte a nő.

-          Csak fáradt vagyok.- vágta rá a srác.

-          Biztos, hogy nincs más?- kíváncsiskodott a nő.

-          Biztos! Anya!- szólt rá a srác.

-          Jó, nem aggodalmaskodom. De ígérd meg, hogy ha valami baj van, hozzám fordulsz!

-          Nyugi….így lesz, mint mindig.

-          Jól van.

-          Oké, akkor én megyek, mert fáradt vagyok…

-          És mikor jössz haza?- kérdezett még rá Vénusz.

-          Tudod, most apáékhoz megyek…de hétvégére otthon leszek.

-          Rendben, akkor vigyázz magadra! És azért néha hívj!- kérte Vénusz.

-          Oké, vigyázok és hívlak!- ígérte a srác.

Elköszöntek, és Seb bontotta a vonalat. Nagyot sóhajtott. Már nem tartotta olyan jó ötletnek, hogy most akar bocsánatot kérni Leonától, de tudta, hogy a lány másnap hazamegy, így nem volt más választása.

Bekopogott az ajtón.

Álmos arc jelent meg az ajtóban. Seb egy pillanatra zavarba is jött, de Leona kedves volt vele. Beljebb tessékelte, és hellyel kínálta.

-          Bocs, de nem vártam már látogatót mára.- mentegetőzött a lány, majd összébb húzta magán a fehér hálóköntöst.

-          Értem, de nem akartam, hogy úgy menj haza, hogy haragban vagyunk.

Leona egy ideig szótlanul állt a srác előtt, és nem tudott mit válaszolni.

-          Kérlek, ne haragudj rám! Te vagy a legjobb barátom, és nekem szükségem van rád!- vallotta be a srác.

-          Köszönöm…és én is így vagyok ezzel…- kezdte a lány.- És akkor be is avatsz a dolgaidba?- érdeklődött a lány.

-          Persze.- hagyta rá Seb.

Nem akart vitát kettőjük közt, és így legalább időt nyert.

-          Oké. Akkor megtudhatom, hogy ki ő?- kérdezte vigyorogva a lány.

Seb először morcosan nézett, de mikor látta, hogy a lány vigyorog ő is elmosolyodott. Majd mindketten nevettek, és Seb fején egy párna landolt. Kicsit meglepődött, majd gyorsan kapcsolt és visszavágott egy másik párnával. Aztán sorra repkedtek a párnák, ők pedig mint a gyerekek nevettek és kergették egymást a párnákkal, majd kimerülten dőltek le a kétszemélyes ágyra. Találkozott a tekintetük. Leona már nem mosolygott, komoly volt. Sebastian arca is komoly volt. A lány tekintetében valami furcsa láng gyúlt, Seb állta egy ideig a tekintetét, majd becsukta a szemét. Egy gyengéd érintést érzett az ajkain. Nem merte kinyitni a szemét. Csak hagyta magát levenni a lábáról, és átadta magát a lány ajkainak. A lány csókja édes és lágy volt. Sebastian beleborzongott. Aztán, mint aki álomból riad, úgy pattant fel a lány mellől. Leona fekve maradt, de értetlenül meredt a srácra. Seb nem tudott mit mondani….csak tudta, hogy ez nem helyes, így szó nélkül hagyta ott a lányt.

Csak akkor nyugodott meg, mikor a szobájába ért. Nem tudta felfogni az elmúlt percekben történteket. Nem értette. Nem értette a lány mit akart ezzel a csókkal elérni, vagy tényleg ilyen vak lett volna, hogy nem vette észre, hogy a lány időközben már többet érez iránta a barátságnál? De mióta? És mi lesz most kettőjükkel? Kedvelte a lányt, helyesnek is tartotta, de sose tekintett rá úgy, mint egy lányra. Sebnek kezdett összeállni a kép. Sejtette, hogy Leona nem véletlenül jött utána, és már értette mért kapta fel annyira a lány a vizet.

Most végképp nem tudta mit tegyen. Abban biztos volt, hogy meg akarja keresni Sisu-t, de itt volt Leona, akibe nem volt szerelmes, de sokat jelentett neki… Ezek után hogy mondja el neki, hogy másba szerelmes? Biztos összeomlana a lány, és a szüleiről nem is beszélve. Remélte, hogy ők nem tudnak a lány érzéseiről.

Gyorsan csomagolni kezdett, és közben jegyet foglalt a legközelebbi járatra. Tudta, hogy nem helyes, amit tesz, de muszáj volt mennie. Ebben a helyzetben ezt találta a legkíméletesebb megoldásnak.

Kijelentkezett a szállodából, még hagyott a lánynak egy rövid üzenetet, hogy az apjához ment. Majd beszállt a taxiba és a reptérre vitette magát.