Jenni az üres házban járkált, és egész jól érezte magát, mert végre nyugalma lehetett. Nem is tudta, hogy bírta elviselni a gyerekeket ennyi éven keresztül, bár úgy érezte, hogy könnyebb volt velük, míg kicsik voltak. Hiába voltak ikrek teljesen más természetűek voltak.

Jarival, akit titkon jobban kedvelt, mint lányát, vele nem volt gond. Mindig fegyelmezett és kötelességtudó volt, ő sokkal inkább Jennire ütött, mint Sisu.

Sisu az apja lánya volt. Mindenről meg volt a véleménye, és már nagyon fiatalon se hagyta magát eltéríteni az általa eltervezett célok elől. Ez az iskolában és a tanulmányai végzése során jó tulajdonságnak bizonyult, de most, hogy kezdett felnőni és fiúkkal foglalkozni, már sok gondot okozott Jenninek. Kimi persze mindig ráhagyta a dolgokat, mert szerinte már egyedül is el tudta dönteni, hogy mi a jó neki. Jenni ezért sokszor bosszús volt a férjére, mert ha ő megtiltott valamit a lányának, Kimihez ment, aki persze engedékeny volt. Jenni úgy érezte, hogy képtelen kordában tartani a lányt, pedig szeretett uralkodni felette, úgy ahogy Kimi felett is.

Ahogy a folyosón sétált, megakadt a szeme a lány szobájának ajtaján. Benyitott. Tipikus tízen éves szoba volt. Mindenfelé ruhák, kiegészítők, jegyzetpapírok sokasága. Ebben is az apjára hasonlított. Nem volt erőssége a rendrakás.

Jenni próbált valami rendszert kialakítani a szerteszéjjel heverő dolgok közt, de nem nagyon ment neki, ahogy pakolászott megakadt valamin a szeme. Közelebb ment a lány ágyához és felemelte a matracot. Jól sejtette, a lány naplója volt az. Először nem is foglalkozott vele, csak visszahajtotta a matracot, majd pakolt tovább.

Aztán pár perc elteltével csak nem tudott uralkodni a kíváncsiságán. Izgatottan ütötte fel a napló borítóját, és belelapozott a rózsaszín oldalakba. Az utolsó bejegyzéshez lapozott. Elképedve olvasta a lány papírra vetett gondolatait, és érzéseit.

Aztán ott állt az oly sokat emlegetett srác teljes neve. Jenni nem akart hinni a szemének. Rögtön tudta, hogy ezt a kapcsolatot meg kell akadályoznia, ha nem akarja elveszíteni a családját.

Előkereste a telefonját és tárcsázott. Jegyet foglalt a legközelebbi járatra, majd pár dolgot magához vett, majd a reptérre ment.

-          Jenni, te mit keresel itt?- kérdezte elcsodálkozva Kimi, mikor meglátta a feleségét a boxutcában.

-          Azonnal haza kell mennünk.- jelentette ki határozottan Jenni.

-          De mért?- kérdezte az apja mellett álló Sisu.

-          Miattad.- nézett dühösen a lányra Jenni.

-          Miattam?- kérdezte értetlenül Sisu az anyjára.

-          Miatta?- nézett kérdőn Kimi is a feleségére.

-          Igen. Lányom itt a kiruccanásodnak vége!- szólította fel Sisu.

-          Nem megyek.- ellenkezett Sisu és közelebb húzódott az apjához.

-          De jössz.- válaszolta erélyesen Jenni, majd megragadta a lány karját.

Sisu kétségbe esetten nézett Kimire. Ő pedig tanácstalan képet vágott.

-          Csak mondhatnál valamit Jenni, mielőtt elrángatod.- próbálkozott Kimi magához térve a csodálkozásból.

-          Velem jön és kész!

-          De anya! Nem rángathatsz el innen.

-          Hogy nem-e?- nézett rá elszántan Jenni.

-          Nem engedem.- ellenkezett végre Kimi is Jennivel.

-          Akkor jelenetet rendezek.- jelentette ki fölényesen Jenni.

Kimi ettől tartott, és ismerte feleségét, tudta, hogy képes rá.

-          Legalább mond meg a miértet!- kérte Kimi idegesen.

-          Mond neked az a név valamit, hogy Sebastian Shaffer Rosberg?- vonta kérdőre férjét Jenni.

-          Persze, a Ferrari pilótája.- válaszolta nyugodtan Kimi.- De mért kérdezed?

-          És más nem jut eszedbe róla?- érdeklődött gúnyosan Jenni.

-          Nem.- válaszolta elgondolkodva Kimi.

-          Akkor felfrissítem az emlékezeted, hogy én még emlékszem, hogy a volt feleséged fiát hívják így.- válaszolta idegesen Jenni.

-          De hisz annak már vagy tizenöt éve.- válaszolta elképedve Kimi.

-          A tényen nem változtat, és Sisu jön velem haza!- ismételte magát Jenni.

-          De mért nem engem rángatsz haza… hisz Sisunak semmi köze hozzá.- értetlenkedett Kimi.

-          Ne törd magad! Már tudok róla.- jelentette ki Jenni.

-          Mégis miről?- kérdezték egyszerre Jennit.

-            Én meg fogom akadályozni, hogy ahhoz a nőhöz és a fiához bármi köze legyen!- kiabálta Jenni kikelve magából.

Kimi zavartan nézett körbe, és látta, hogy már elég sokan gyűltek köréjük. Jobbnak látta, ha enged felesége akaratának, mert nem hiányozott neki a nyilvánosság.

-          Menjünk!- kérte halkan a családtagjait.

-          Te elolvastad a naplóm?- fordult anyja felé Sisu. A nő nem válaszolt, csak türelmetlenül nézett lányára.

-          Hogy merészelted?- kérdezte gyűlölettel a szemében a lány.

-          Sisu!- kérte lányát Kimi.- Ne itt!

A lány igazat adott apjának, neki se hiányzott a felesleges figyelem. Így kelletlenül indult meg a szülei mögött sétálva Sisu.

Seb türelmetlenül sétált a Ferrari boxban, de nem látta a lányt. Pedig remélte, hogy még annyi ideje lesz, hogy gratuláljon neki. Már szinte mindenki befejezte a dolgát, és a sajtó is elvonult, de sem Kimi sem Sisu nem került elő.

A srác lehangoltan és csalódottan sétált vissza a kocsijához, közben percenként nézett rá a telefonjára. Nem kereste senki és üzenetet se kapott.

Nem értette, hogy a lány mért tűnt el ilyen hírtelen. És mért nem hagyott legalább egy üzenetet neki. Egész úton a nagyszülei háza felé ezen rágódott. Lehangoltan lépett be a házba, és a nagyszülők már végképp nem értették mi lelte az unokájukat, hisz mikor elindult lelkes volt, aztán győzött és még sincs jó kedve. Nem firtatták, Sebnek pedig nem volt kedve beszélgetni velük, így gyorsan felment a szobájába és elterült az ágyon.

Csalódottságot érzett. Félt, hogy a lány csak kihasználta az érzéseit, és nem is akar tőle semmi komolyat. Nem tudta, hogy győződhetne meg erről, hogy jelent e valamit Sisunak.

Haza kellett mennie az anyjához, mert vele is sok mindent tisztázni akart. Az apjával való veszekedésére gondolt, mikor utoljára náluk volt. Be kellett látnia, hogy az anyján és Sisun kívül nincs más neki. Bár ott volt még Leona, de őt nem akarta belevonni ebbe a dologba. Ezeken a dogokon rágódott még csomagolás közben is, majd elköszönt a nagyszüleitől és a reptérre ment.