Sisu fáradtan dőlt le a szállodai szobában lévő kétszemélyes ágyra.

-          Éhes vagy?- érdeklődött Seb, miközben leült a lány mellé az ágyra és végigsimította a még nedves haját. Sisu a srácra mosolygott.

-          Egy kicsit.- válaszolta sejtelmesen a lány, miközben felkönyökölt az ágyon.

-          És te?

-          Nagyon.- válaszolta ösztönösen a srác.

Sisu komoly maradt, így nézett a srác szemébe, és egy határozott mozdulattal magához húzta. Hosszan és szenvedélyesen csókolták egymást. Seb ragaszkodón karolta át Sisut, a lány pedig karjait a srác nyaka köré fonta. Csókjuk egyre hosszabb és vágyakozóbb lett, nem tudtak és nem is akartak elszakadni egymástól. Seb kissé bátortalanul simította végig a lány karját, vállát, majd keze az átnedvesedett ruhák alá tévedt. Sisu nem tiltakozott a gyengéd simogatás ellen. Sisu hátrasimította Seb nedves haját, majd apró csókokat lehelt a srác szabaddá váló nyakára. Seb is viszonozta ezeket a csókokat, majd lejjebb húzta a lány pulóverét, és szabaddá váló vállát csókolta.

Sisu finoman tolta kissé távolabb magától a srácot. Seb kérdőn nézett rá.

-          Megéheztem.- válaszolta röviden, és bocsánatkérő tekintettel Sisu.

-          Rendben.- válaszolta megkönnyebbülten a srác.

Mindketten felkeltek az ágyról. Sisu a fürdőbe ment átöltözni, addig Seb rendelt maguknak vacsorát.

 Nem sokat beszéltek, míg fogyasztották a késői vacsorát. Mikor szinte mindent eltűntettek kimerülten dőltek az ágyra, Sisu a srác vállára hajtotta a fejét, Seb pedig átkarolta őt. Pillanatok alatt álomba szenderültek.

Jenni értetlenül állt az érintetlen ágy mellett. Nem értette, hogy lehet ez. Hogy a kérdésére választ kapjon a fia szobája felé indult. Jari értetlen és álmos szemekkel nézett a szobájába rontó anyjára.

-          Mi ilyen sürgős?- kérdezte álmosan a srác.

-          A hugod.- válaszolta dühösen az anyja.

-          Mi van vele?- firtatta a srác.

-          Megszökött.- magyarázta Jenni.

-          Hogy mi?- értetlenkedett Jari, miközben felült az ágyon.

-          Jól hallottad. Az ágya érintetlen, és az egyik hátizsákja is hiányzik….- sorolta Jenni.

-          Hát nem csodálom.- merengett el Jari.

-          Fiam!- szólt rá Jenni.

-          Ne haragudj anya, de ahogy viselkedtél vele…én nem csodálom….

Jenni sértődötten nézett fiára, majd szó nélkül otthagyta.

Az útja Kimihez vezetett. Hátha ő komolyabban veszi a dolgot és aggódik majd a lánya miatt.

-          Kimi, ébresztő!- kiabálta Jenni már a ház folyosóján a háló felé haladva.

Mikor belépett a szobába nem lepte meg a kép, Kimi még mélyen aludt. Ki tudja mikor ért haza az éjszakai kimaradásából. Még egyszer elkiáltotta magát. Kimi végül mocorogni kezdett.

-          Mi az, mi van?- kérdezte rekedt hangon Kimi, miközben kidugta az orrát a takaró alól.

-          A lányod megszökött.- jelentette be Jenni.

-          A te lányod is….- válaszolta rutinból Kimi, miközben lüktető fejéhez kapott.

-            Kimi, nem hallottad, hogy mit mondtam?- kérdezte felháborodva Jenni.

-          Sisu megszökött…tudom, mit mondtál. Hogy miiii?- kapott észbe Kimi mikor felfogta a mondat értelmét.

Villámgyorsan felült az ágyon, álmossága pillanatok alatt eltűnt, csak a feje lüktetett az előző este elfogyasztott alkohol mennyiségétől. Az állapotához képest gyorsan kiugrott az ágyból majd öltözni kezdett.

Jenni értetlenül nézte.

-          Mit csinálsz?- kérdezte mikor Kimi már a sportcipőjét, húzta fel.

-          Megkeresem Sisut.- jelentette ki.

-          És honnan tudod, hol keresd?- értetlenkedett Jenni.

-          Ismerem a lányom…nem úgy mint te.- válaszolta lemondóan Kimi.

Jenni szóhoz se jutott a meglepődöttségtől.

Kimi nem foglalkozott a döbbent feleségével. Váltott pár szót az időközben már felkelt Jarival, majd a garázsba ment.

Seb egy csésze gőzölgő kávéval ébresztette a lányt.

-          Jó reggelt!- mosolygott rá, mikor Sisu kinyitotta a szemét. A lány is mosolygott.

-          Neked is!

-          Nem tudom, hogy szoktál e inni kávét, de azért készítettem neked.- magyarázta Seb, miközben a lány felé nyújtotta a csészét.

Sisu felült az ágyban, és még mindig csak mosolygott. Seb kezdett zavarba jönni.

-          Mi van?- kérdezte zavartan a lánytól.

-          Nem szeretem a kávét…. De köszönöm!

-          Hát, akkor ez nem sikerült.- válaszolta letörten a srác.

-          Ne búsulj, azért értékelem a fáradozásod.

-          Hát, köszi.- válaszolta már jobb kedvvel Seb.- És akkor mit szoktál inni?

-          Teát, vagy kakaót.- válaszolta Sisu, miközben végig simította a srác arcát.

-          És akkor ma reggel melyiket kéred?- kérdezte lesütött szemekkel Seb.

-          Én beérem veled is.- válaszolta a lány miközben a sráchoz bújt. Seb gyorsan lerakta a csészét az ágy mellé, majd átkarolta a lányt. Kérdőn néztek egymásra, majd elnevették magukat.

-          Akkor?- kérdezte nevetve Seb.

-          Legyen tea.- válaszolta a lány, és egy puszit adott a srác arcára.

Seb lelkesen indult vissza a konyhába. Sisu kihasználta, hogy egyedül maradt a szobában, gyorsan fel is öltözött, majd a srác után ment.

Seb csodálkozva nézte a konyha ajtajában felbukkanó lányt.

-          Azt, hittem, hogy ágyba kéred.- mondta meglepődötten.

-          Á, nem létfontosságú… egyébként is remélem lesz majd még módod sokszor ágyba hozni nekem.- válaszolta elmerengve Sisu.

Seb csak megkönnyebbülten mosolygott ezen a válaszán. A tea elkészült, mindketten asztalhoz ültek, és enni kezdték a srác által frissen vásárolt péksüteményeket.

-          Sisu.- kezdte komolyan Seb

-          Igen.- nézett kérdőn a srácra a lány.

-          Tényleg komolyan velem akarsz maradni?- kérdezett rá a srác.

-          Tényleg. És nem csak a szüleim elviselhetetlensége miatt.- magyarázta a lány.

Seb megkönnyebbült a válasz hallatán.

-          Ennek örülök… tudod, én is összevesztem az anyámmal, így hozzá nem mehetünk.- kezdte Seb.

Sisu együtt érzőn nézett rá. Seb folytatta.

-          Tudod a nagyszüleim, akik anya szülei, Magyarországon laknak… szóval arra gondoltam, hogy mehetnénk hozzájuk.- vetette fel Seb.

-          És ez jó ötlet? Mármint anyukád biztos náluk is keresni fog.- vélekedett Sisu.

-          Valószínű, de a nagyiék jó fejek, és ha meg kérem őket, nem fogják elárulni, hogy ott vagyunk.- nyugtatta meg Seb.

-          Hát, asszem jobb, mintha egy hotelban lennénk.- egyezett bele Sisu.

-          Ne aggódj, nagyon rendesek! És a nagyi jól főz!- bíztatta Seb.

-           Köszi, de azt hiszem nem a kaja a legfontosabb.

-          Értem.

Aztán mindketten jót nevettek Seb kijelentésén.