-          Mit mondhatnék erre?- kérdezte lehangoltan Vénusz.

Sebastian aggodalmas arckifejezéssel nézett a nőre. Vénusz beljebb tessékelte.

-          Te, itt mi történt?- kérdezte csodálkozva miközben a konyha mellett haladtak el.

-          Hogy itt?- kérdezte zavartan Vénusz.

-          Igen.

-          Felrobbant a kávéfőző.- válaszolta természetesen Vénusz.

-          És ezt te csak így mondod?- kérdezte csodálkozva Sebastian.

Vénusz nem válaszolt a srác kérdésére. Sebastian kérdőn nézett rá. A nő szó nélkül borult a nyakába, szemeiben kétségbeesés látszott.

-          Jó, hogy itt vagy!- mondta megkönnyebbülten Vénusz, majd összeszedte magát és megtörölte a szemeit.

-          Elmondod?- kérdezte szelíden Sebastian.

-          Ha meghallgatod.

-          Persze, hogy meghallgatlak.

Bementek a nappaliba, majd helyet foglaltak. Vénusz belekezdett a történtek elmesélésébe. Beszélt a fogadásról, mikor szembe találta magát Kimivel és szembesült azzal, hogy Seb Kimi lányát szereti. Elmesélte a vitájukat, és hogy megtiltotta a fiának a lánnyal való találkozást. Elmondta, hogy Seb itt hagyta őt, és Kimi lánya is megszökött, valószínűleg együtt vannak csak senki nem tudja, hogy hol. Végül elmesélte Kimi váratlan felbukkanását.

Sebastian figyelmesen hallgatta a nőt. Mikor Vénusz befejezte a mondanivalóját Sebastian együtt érzőn nézett rá.

-          Sajnálom.- kezdte Sebastian.

-          Mért pont ő? Mért az a lány tetszik neki?- kérdezte kétségbe esetten Vénusz.

-          Ugyan… ne gondolkodj ezen, úgysincs rá ésszerű magyarázat. De ha nem miatta, lehet, hogy más helyzetben újra találkoztál volna Kimivel, és ugyanezt éreznéd most.- osztotta meg gondolatát vele Sebastian.

-          De az más lenne akkor! Könnyedén elkerülhetném a legközelebbi összetalálkozást….de így?

-          Ugye tudod, hogy nem büntetheted a fiad a téged ért sérelmek miatt?- szegezte a kérdést Vénusznak a srác.

A nő nem válaszolt. Sebastiannak rossz érzése támadt.

- Ne várd meg, míg elveszted a fiad!- kérte.

- Nem fogom.- jelentette ki Vénusz.

- És ezt miből gondolod? Fiatal, de már felnőtt férfi, a szívére fog hallgatni nem az anyjára… Vénusz, kérlek!

- Akkor se engedem, hogy találkozzanak! Megkeresem a Sebet, és hazahozom.- jelentette ki határozottan.

- Ezzel csak a haragját fogod kivívni.

- Persze, tudod is te, hogy min megyek keresztül?- kérdezte a könnyeivel küszködve Vénusz.- Kimi magyarázat nélkül hagyott ott minket, fájt, mert arra nem tartott méltónak, hogy elmondja a miértet. Sose mondta, hogy nem szeret már… de akkor mért? 15 évet kellett várnom a válaszra… egy nő miatt,- Vénusz hangja elcsuklott,- egy nő miatt, aki gyerekeket szült neki!- kiabálta Vénusz.

Sebastian értetlenül nézett rá.

-          Igen, ez volt az oka. Az a nő terhes volt, és a gyerekeknek apa kellett… Kiminek fontosabb volt, hogy saját gyereket nevelhessen… tán sose szeretett minket,- folytatta csüggedten Vénusz.

-          Ne beszélj így róla! Kimi szeret téged és a fiad is. Hármónk közül a legjobban ő szeret, bár én se értem mért kellett ezt tennie.

-          Látod, akkor én, hogy értsem meg, hogy békéljek meg a döntésével?- kérdezte csalódottan Vénusz.

-          Adj időt neki!

-          Nem akarom többet látni. Most, hogy tudom az igazságot, a lelkem egy része megnyugodott, de a másikban az a szikrányi kis szeretet, amit éreztem iránta, eltűnt és már csak gyűlölet van bennem.

-          Vénusz!- nézett kérlelőn rá Sebastian.

-          Menj el most!- kérte elgyötörten a nő.

-          Nem hagylak magadra.- jelentette ki Sebastian.

-          De egyedül akarok lenni.- makacskodott a nő.

-          Ne csináld ezt! Vénusz szedd össze magad! Nem hiszem, hogy csak a gyűlölet van benned. Te nem ilyen vagy!- szólt rá Sebastian.

-          De ilyen vagyok. Sajnálom, ha te is csalódtál bennem! De menj most el!- kérte újra Vénusz.

-          Nem akarlak egyedül hagyni, Vénusz, én féltelek!

A nőt meglepte Sebastian kijelentése, egy pillanatra el is bizonytalanodott, de aztán összeszedte magát.

- Tudod, merre van a kijárat.- mondta, majd hátat fordított a srácnak.

Sebastian tétován állt a nappaliban, és nem tudta mitévő legyen. Félt egyedül hagyni a nőt, mert csak arra az estére tudott gondolni, mikor majdnem elvesztette őt. Tudta, hogy már sok év telt el azóta, de mély nyomot hagyott benne az eset, és legbelül mindig attól félt, hogy újra megtörténik. Ezért is költöztek Vénusz közelébe a válása után, hogy sose legyen egyedül.

Vénusz háta mögé lépett, majd karjaival védelmezőn karolta át, és szorosan magához húzta. Vénusz becsukta a szemét, és kényszeríteni kellett magát, hogy ne eredjenek el a könnyei. Percekig ölelték egymást némán. Mindkettőjükből előtörtek a régi, közös emlékek.  

Sebastian végül lassan hátrálni kezdett, majd kiért a folyosóra, onnan pedig a bejáratig hátrált.

Nehezére esett egyedül hagynia Vénuszt.

-          És fel se akarod hívni a szüleid?- kérdezte érdeklődve Seb, mikor már a Budapest felé tartó gépen ültek.

-          Nem….nem hiszem.- válaszolta elgondolkodva Sisu.

-          De biztos aggódnak érted.- próbálkozott Seb.

-          Hagy aggódjanak!- vágta rá Sisu.- Egyébként te se hívtad őket!

-          Jól van, értem, hogy az anyád nem érdekel, de legalább a tesód vagy Kimit…

-          Hát Jarit talán fel kéne hívnom.- gondolkodott el Sisu.

Lassan leszállt a gép és ők a váróterem kijárata felé tartottak. Megegyeztek abban, hogy miután lepakoltak és túl vannak a bemutatkozáson Sisu felhívja a tesóját.

Sisu kellemesen csalódott Seb nagyszüleiben. Megkönnyebbülten követte a srácot az emeleti közös szobájukba.

-          Biztos, hogy nem zavarok?- kérdezte aggodalmas tekintettel Sisu., mikor már becipekedtek a szobába.

-          Ne aggódj már!- kérte Seb, és bíztatóan ölelte át a lányt. Sisu pedig a vállára hajtotta a fejét.

Végre nyugalomban és biztonságban voltak. Lassan Sisu kibontakozott az ölelésből és eleget tett az ígéretének.

Jari meglepődött mikor meghallotta testvére hangját.

-          Hát te hol a fenében bujkálsz?- kérdezte méltatlankodva a srác.

-          Azt nem mondhatom el, de jó helyen vagyok, és biztonságban. Kérlek, ne szólj anyának, csak apának, hogy hívtalak! Ja és töröld ki ezt a számot a telcsidből!- sorolta a kéréseit Sisu.

-          De mégis mikor jössz haza?- firtatta Jari.- És mire volt jó ez az egész?

-          Jari… nem tudom, hogy haza megyek e még abba a házba…és arra volt jó, hogy végre rám is figyeljenek a szüleink .- magyarázta Sisu.

-          Ugyan Sisu!

-          Most le kell tennem, vigyázz magadra!

-          Oké, te is!

Sisu bontotta a vonalat. Elmerengve adta vissza a telefont Sebnek.

-          Minden oké?- kérdezte aggódva a srác.

-          Aha.- válaszolta rá a lány.

-          Ne aggódj, idővel megbékélnek majd a helyzettel!- bíztatta Seb.

-          Az anyám soha.- vélekedett Sisu.- De nem is érdekel, mert fél év múlva nagykorú leszek.- magyarázta Sisu.

-          Nem lehet ennyire gonosz!

-          Látszik, hogy nem ismered. Csak az a baj, hogy apát is az ujja köré tudja csavarni.- sopánkodott a lány.

-          Figyelj Sisu!- kérte Seb.- Ne érts félre… de ha az anyád ilyen kiállhatatlan, hogy lehet még Kimi mindig vele?- kérdezte értetlenül Seb.

-          Látod… erre még én se jöttem rá. Bár mostanában egyre többször mond ellent neki, talán apa is kezd kiábrándulni belőle.- vélekedett Sisu.

-          Értem.- válaszolta Seb.

-          Szerinted még szeretik egymást?- kérdezte hírtelen Sisu.

-          Kik?- kérdezte felvont szemöldökkel Seb.

-          Hát apa, meg az anyukád.- pontosított Sisu.

-          Ők? Egymást? Ez ki van zárva.- állapította meg Seb.

-          És ezt miből gondolod?- érdeklődött a lány.

-          Tudom… anya ezért is tiltott el tőled, mert nem akarja, hogy közöm legyen az apád családjának bármely tagjához.- magyarázta Seb.

-          Lehet, hogy anyukádból csak a sértettség hozta ezt ki.- vélekedett Sisu.

-          És te ezt honnan veszed?- értetlenkedett seb.

-          Apa elmesélte nagyvonalakban mi is történt.

-          Hát nem tudom.- gondolkodott el Seb.- De most nem akarok erre gondolni.

-          És mire akarsz gondolni?- érdeklődött a lány.

-          Igazából nem csak gondolni akarok…- válaszolta sejtelmesen Seb.

-          Igen?- nézett kérdőn Sisu a srácra.

-          Igen.

-          És mi az?- kíváncsiskodott Sisu.

-          Tényleg tudni akarod?- húzta a dolgokat Seb.

-          Mondd már!- szólt rá a lány.

Seb nem válaszolt, csak kézen fogta a lányt és a konyháig meg se állt vele. Sisu kicsit csalódott arckifejezéssel állt a srác mellett.

-          Mákos süti… a kedvencem. Nagyi készíti a legjobban.- árulta el a gondolata tárgyát Seb, miközben egy tálat rakott a lány elé.- Kérsz?

Sisu csak bólogatott. Csendben ültek le az asztalhoz.

-          Mi a baj, olyan csöndes vagy.- állapította meg Seb.

-          Á, semmi.- rázta meg a fejét Sisu.

Meg kellett állapítania, hogy nem csak ő tud meglepetéseket okozni másoknak, hanem Seb is értett hozzá, hogy összezavarja az embert.