Sisu már lázasan csomagolt, mikor kopogtak a szoba ajtaján. Még csak reggel 7 volt, így csodálkozva nézett az ajtóra.

-          Gyere!- szólalt meg végül.

Kimi jelent meg az ajtóban.

-          Jó reggelt!- köszöntötte lányát, miközben csodálkozva nézett a csomagokra és a lányára.

-          Szia!

-          Hát te mit csinálsz?- kérdezte értetlen képet vágva az apja .- Hisz, csak este érkeztél, máris itt hagysz?

Sisu bocsánatkérőn nézett az apjára, miközben leült az ágyra. Kimi is helyet foglalt mellette.

-          Tegnap ígértél valamit.- emlékeztette Kimi.

-          Tudom.- vágta rá Sisu.

-          Késésben vagy?- érdeklődött az apja.

A lány az órájára nézett, és gondterhelten nézett az apjára.

- Belefér.- válaszolta egy kis gondolkodás után.

Kimi hálásan nézett rá.

- Szóval miután megszöktem, Sebbel szállodában töltöttük az éjszakát, majd vele mentem a nagyszüleihez. Te ismered őket?- firtatta Sisu.

- Igen.- volt a rövid válasza.

Kiminek eszébe jutott a lány „balesete”, mert ő csak így hívta magában az öngyilkosságát. Nem tudott megszólalni, csak ült maga elé meredten. Most értette meg, hogy mit veszített el, mikor elhagyta Vénuszt. De hogy mondhatná el az érzéseit a lányának? Szégyellte magát, és nem tudta, hogy Sisu hogy reagálna rá, hisz így is elég zavaros az élete.

- Apa!- a lány hangja térítette vissza a valóságba. Aggodalmasan nézett rá.

- Csak elmerengtem.- magyarázta Kimi.

- Értem….de nem akarod elmondani?- érdeklődött a lány.

- Azt hittem sietsz… egyébként mért jöttél el tőlük?- váltott gyorsan témát Kimi.

- Megjelent az anyja.- válaszolta lehangoltan Sisu.

- Vénusz?- kérdezte értetlenül Kimi.

- Igen… és szó szerint kidobott a házból.- magyarázta a lány.

- Ez meglep.- tűnődött el Kimi.- Ő nem ilyen. És Seb nem akadályozta meg?

- Egyedül voltam a házban… Nagyon felkavarhatták az események, mert szinte olyan volt, mint anya…- folytatta a lány.

- Pedig ők ketten… ég és föld…

- Elhiszem, de akkor velem mért ilyen? Nem ártottam neki semmit…- kesergett Sisu.

- Persze, hogy nem…nem is ellened szól a viselkedése.

Sisu értetlenül nézett az apjára. Kimi folytatta.

- Miattam, illetve, ahogy viselkedtem vele.

- És nem tudnád jóvátenni?- kérdezte bizakodva Sisu.

- Próbáltam. Mikor elmentél, rögtön nála kerestelek, de látni se akart…

- De ugye te nem akarsz Sebtől eltiltani?- kérdezte meg félénken Sisu.

- Nem, persze, hogy nem.- nyugtatta meg Kimi.

- Köszi.

- És most is találkoztok?

- Igen, de nem mondhatom el hol.- magyarázta Sisu.

- Pedig nyugodtabb lennék.- vélekedett Kimi.

- De nem akarom, hogy véletlenül elszóld magad.

- Anyád azt se tudja, hol vagyok…és Jari anyámékhoz ment.- mesélte még Kimi.

A további beszélgetést már a kocsiban, útban a reptér felé folytatták.

- Akkor ti most elváltok?- kérdezte hírtelen Sisu.

- Hát ahhoz azért több kell, egy vita után még nem rohan az ember válni.- vélekedett Kimi.

- Pedig nem ártana…anyát úgyse érdekeljük, és talán még Seb anyukája is megenyhülne…- vélekedett Sisu.

Kimi csak csodálkozva nézett a lányra, nem gondolta volna, hogy ilyeneken jár a lánya agy.

- Ez bonyolultabb Sisu.- válaszolta gondterhelt arccal Kimi.

- De remélem, gyorsan megoldjátok, mert nekünk ez szörnyű helyzet…

- Ígérem lányom… én mindent megteszek .- ígérte Kimi miközben megérkeztek a reptérre.

Kimi még segített bevinni a cuccait, majd megölelték egymást.

- Aztán nagyon vigyázz magadra!- kérte a lányát.

- Oké, és te is! És beszélj Seb anyukájával mihamarabb!- kérte a lány.

Kimi csak bólintott. Majd Sisu vállára dobta a táskáját és elindult a terminál felé. Kimi addig követte a szemével, míg el nem tűnt lánya a tömegben.

Még mindig Sisu kérdésén rágódott „Akkor ti most elváltok?” sose gondolt még erre. Talán igaza lehet a lányának, ha már ő is így vélekedik. De mi lenne akkor az életével? Vénusz gyűlöli őt, és mindig is gyűlölni fogja, ha csak valami csoda nem történik. Bántotta, hogy megígérte a lányának, hogy mindent megtesz, mert nem érezte magát elég erősnek ahhoz, hogy küzdjön Vénuszért. Ilyen gondolatok közt szállt vissza a kocsijába.

Seb lelkesen pattant ki az ágyból. Miután rendbe szedte magát, jókedvűen ment reggelizni. A többiek csodálkozó tekintettel nézték a jókedvű srácot.

-          De jó kedve van valakinek.- állapította meg cinikusan Dani, mikor Seb is asztalhoz ült.

-          Semmi közöd hozzá!- szólt rá Seb.

-          De míg a mi házunkban vagy tesó….- kezdte Dani, de Nico leintette.

-          Srácok, legalább evés közbe ne vitatkozzatok!- kérte.

Csalódott arccal néztek mindketten rá.

-          Remélem, most tovább maradsz!- szólalt meg Vivian, hogy oldja a feszültséget.

-          Hát nem igazán.- kezdte a srác.- Pár óra múlva megy a gépem….- magyarázta.

-          Igen?- kérdezte Nico és Vivian egyszerre.

-          Igen. Sisuval találkozom.- válaszolta lelkesen.

-          A volt nevelőapád lányával?- kérdezte provokálva Dani a testvérét.

-          Igen.- jelentette ki Seb.

-          Hát te tudod… bár én se tétováznék, ha egy ilyen lány várna rám.- vigyorgott Dani.

-          Daniel!- szólt rá Vivian a fiára.

A nevezett kérdőn nézett az anyjára.

- Hagyjátok!- kérte Seb.- Már itt se vagyok.- mondta miközben felállt az asztaltól.

- Mikor látunk legközelebb?- kérdezte aggodalmasan Nico.

- Azt még nem tudom.- válaszolta Seb, majd elköszönt tőlük, és már ott se volt.

Lelkesen szállt be kedvenc Ferrarijába, és szinte már el is felejtette Dani beszólásait.