Jenni határozott léptekkel indult meg a ház felé. Rég járt itt utoljára, talán a Kimivel való kapcsolatuk elején. És ha nem kerül a kezébe a régi fényképalbum, akkor talán eszébe se jutott volna neki ez a hely.

Megállt a bejárat előtt és megnyomta a csengőt. Kisvártatva Kimi jelent meg az ajtóban, és nem túl kedvesen bámult az előtte álló feleségére.

-          Te meg mit keresel itt?- kérdezte összeszedve magát Kimi.

-          A családom.- válaszolta egy elégedett mosoly kíséretében Jenni.

-          Ezt nevezed te családnak? Mindenkit elüldöztél magad mellől.

-          Én?- kérdezte értetlen képet vágva a nő.- És mégis mivel? Azzal, hogy elvárásaim vannak a lányom jövendőbelijét illetően?

-          Ebbe nem szólhatsz bele, ez az ő döntése. Egyébként meg Seb nagyon rendes srác, tehetséges, sikeres, és kitartó. Mit akarsz még?

-          De az anyagiak sem az utolsók.- ellenkezett Jenni.

-          Szóval akkor velem is csak azért jöttél össze, mert nem voltam csóró?- szegezte Jenninek a kérdést Kimi.

-          Ne hülyéskedj már! Tudod, hogy nem! – próbálta magát menteni Jenni.

-          Hát ezek után nem tudom ezt elhinni… és ha megbocsátasz, pihenni akarok, EGYEDÜL.- hangsúlyozta az utolsó szót Kimi.

Jenni a dühtől elpirosodott arccal állt a férfi előtt, és meg se tudott szólalni. Kimi mit sem törődve tovább a feleségével becsukta az orra előtt az ajtót. Jenni mérgesen rúgott az ajtóba egyet, majd feldúltan sietett vissza a kocsijához. Már meg is fogalmazódott benne a terv, hogy is „szerezze vissza” az ő kis férjecskéjét.

Seb korán és jókedvűen ébredt, de ahogy kinyitotta a szemét nem látta a lányt az ágyban. Ijedten nézett körbe a szobában, de szerencsére épp ekkor lépett be Sisu egy tálcával a kezében.

-          Épp jókor.- állapította meg a lány.

-          Jó reggelt! Ilyen korán? És mért jókor?- kérdezte Seb, miközben felült az ágyban.

-          Neked is jó reggelt! A reggeli kávéra értettem.- magyarázta a lány.- És csak azért keltem korán, hogy lásd, nem csak te tudod ágyba hozni a kávét.- folytatta mosolyogva a lány.

-          Hmm, ezt többször is megmutathatod.- válaszolta elégedett mosollyal a srác miután belekortyolt a kávéba.

-          Hehe, azért nem foglak elkényeztetni.- válaszolta a lány miközben visszabújt az ágyba.- És milyen programot terveztél mára?- érdeklődött a lány.

-          Az legyen meglepi .- válaszolta sejtelmes mosollyal a srác.

-          Jaj, ne már!- nézett kérlelőn rá a lány.

-          De.- válaszolta röviden Seb.

-          Annyit legalább elárulsz, hogy milyen cuccba öltözzek?- próbálkozott tovább Sisu.

-          Talán annyit…

-          Nos?

-          Nekem így is jó vagy.- válaszolta Seb, miközben lerakta az üres kávéscsészét, és közelebb húzódott a lányhoz. Sisu csak vigyorgott a srácra és nem tudta abbahagyni.

-          Pasik….- válaszolta a fejét csóválva, és felkelt a srác mellől.

-          Most mi van?- kérdezte tettetett értetlenséggel Seb.

-          Felöltözöm. Melegítőbe, sportcipővel. Ehhez válassz programot.- sorolta Sisu miközben elindult a fürdőszoba felé.

Seb csak mosolygott magában. Örült, hogy ilyen könnyedén veszi Sisu a dolgokat, bár nem volt ő az az „ajtóstól a házba rontó” típus, de a lány közelében egyszerűen nem tudott a vágyainak parancsolni.

Sisu felöltözve tért vissza a szobába, egy sötétkék melegítő alsóban, rózsaszín szűk fölsőben és feltűzött hajjal. Seb is gyorsan letusolt, majd felöltözött. Farmert, sportcipőt és egy rövid ujjú pólót vett fel.

Mikor kiértek a szállóból, csak akkor kezdte újra faggatni Sebet Sisu, hogy hova mennek. A srác nem árulta el, csak annyit mondott, hogy szép és nyugodt helyre. A lány próbált megelégedni ennyi információval.

Úgy negyed óra múlva megálltak és kiszálltak a kocsiból.

-          Innen gyalogolunk.- jelentette ki Seb.

Sisu csak beleegyezően bólogatott. Magukhoz vették a legfontosabb dolgaikat, majd a kisváros központjának parkolójában hagyták a kocsit. Kellemes nyári idő volt, de a hegyek miatt nem volt elviselhetetlen a meleg. Sisu csak ámúlva nézte a tájat, miközben a kis erdei úton haladtak egyre meredekebb vidékre értek. Kb. egy úrát gyalogolhattak, mikot a lány megállt, mert már nem bírta tovább a gyaloglást.

-          Pihenhetnénk?- nézett kérlelőn a srácra.

-          Már nincs sok hátra.- ellenkezett Seb.

-          Elhiszem, de én most vagyok fáradt.- panaszkodott a lány.

-          Na jó, de csak pár percet.- kegyelmezett meg Sisunak a srác. A lány hálásan nézett rá, majd bedőlt az út menti fűbe. Seb csak mosolygott és a lány mellé ült.

-          Jól bírod.- állapította meg Sisu, miután kifújta magát.

-          Gyerekkoromban sokat túráztunk anyával.- emlékezett vissza Seb.

-          Értem, meg gondolom a vezetés is nagy állóképességet, igényel.

-          Ez igaz.- helyeselt Seb.

-          Egyébként gyönyörű hely, és békés, és megnyugtató.- lelkesedett azért a lány.

-          Á, ez még semmi! Majd ha felértünk, akkor mondj véleményt!- kérte Seb, miközben felállt és a lány kezéért nyúlt.

Sisu kelletlenül adta a kezébe a kezét. Azért kapott egy bíztató csókot. Az út további része sem volt sétagalopp, de végül felértek a dombtetőre. Sisu rögtön le is ült a fűbe.

-          Ez a Sárkány szikla, és ott a szakadék szélénél van a várrom.- magyarázta Seb.

Sisu előre nézett amerre a srác mutatott, majd felkelt és elindult az említett hely felé. Egyre jobban élvezte a helyet. Messzire el lehetett látni innen, sűrű erdőkkel borított hegyek és dombok vették körül. Sisu szóhoz se jutott a látványtól. Seb átkarolta a derekát és így csodáltál hosszú perceken át a tájat.

-          Csodálatos.- szólalt meg végül a lány elvarázsoltan.

-          Ahogy te is.- válaszolta Seb miközben szembe fordította a lányt. Gyengéden vette kezébe az arcát, és ajkait az övéhez húzta. Hosszú, szerelmes csókot váltottak, mint akik többé nem akarják elengedni egymás ajkát.

Végül csak sikerült elengedni egymás ajkait. Mindketten kicsit zavartan néztek egymásra.

-          És az ott milyen vár?- kérdezte Sisu a messzeségbe mutatva.

-          Az? A Dragon vár. De a többit majd akkor, ha ott leszünk.- jelentette ki Seb.

Sisu tekintetében öröm és kis bánat is volt. Szerette az ilyen helyeket, és jól érezte magát Sebbel, de már kezdett fáradni, és mikor belegondolt, hogy le- és megint fel kell mászni kb. ugyanilyen magasra, hát nem derítette jobb kedvre. Seb észrevette, hogy a lány kissé lehangolódott.

-          Nyugi, én se úgy gondoltam, hogy ma nézzük meg a várat is.- nyugtatta a lányt.

-          Na, végre egy jó hír!- lelkesedett ismét Sisu.

-          De ugye nem megyünk innen sehova a várrom felfedezése nélkül? – kérdezte bizakodva Seb.

-          Oké, ez belefér.- válaszolta már mosolyogva Sisu.