Megigazítottam a Gucci napszemüvegemet, majd a homlokomra toltam. Felmentem a hosszú lépcsősoron és éppen kopogtattam volna a szoba ajtaján, mikor az kitárult.

-         Szia – mondtam.

-         Szia. – felelt Sarah. Fürdőruha volt rajta.

-         Csini a fürdőruhád. – mondtam a hirtelen beállt csendben. – Akkor…? Azt beszéltük, lemegyünk a partra. De ha nem jó…

-         Dehogynem. Mehetünk.

-         Bastian?

-         Már lent van. – jött utánam. A kártyáját végighúzta az ajtó melletti kártyaleolvasón, majd miután kattant a zár, vállára kapta a strandtáskáját.

Bastian a tengerparton ült. Lukassal beszélgetett a mobilján.

-         Hülyegyerek. – röhögött éppen – Mi bajod van?... Maradjon már az a fogyaték. Mi?... jó. Csá! – tette le vigyorogva, majd felnézett. A barátnője és a barátnőjének a barátnője sétáltak felé. Egymás mellett… hirtelen az jutott eszébe, hogy Blair sokkal jobban néz ki. Igaz ugyan, hogy Sarah magasabb és talán jobb a tartása, de Blair… nos, Blair egyszerűen szebb volt. Persze Bastian betudta annak, hogy éppen a legjobb barátjának keres barátnőt, és elhessegette a gondolatot, akkor is Blairt nézte.

- Csak nem DKNYsunny yellow of twenty? – kérdezte Sarah mosolyogva.

- Azt hiszem. – nézett Blair a sárga-lila bikinifelsőjére. Ebben a pillanatban hirtelen lehajolt, egy villanást látott ugyanis az arca előtt.

- Bocs, kicsit jobban meglöktem. – vigyorgott egy szőke srác.

- Semmi baj. – adta vissza a lány a srác frisbeejét.

- Kaliforniai vagy? – lépett az rögtön mellé.

- Nem, én…

- Blair Waldorf, született Münchenben. Tudom. Eric Vreeland. – nyújtotta felé a kezét. – Ha van kedved, szívesen feléd vágom még párszor. – mutatta fel a frisbeet.

- Oké. – nevetett a lány. Aztán zavartan Sarahra nézett. A szőke lány büszkeségét némiképpen sértette, hogy az előbb rá se nézett a srác, de azért biztatóan tartotta fel a hüvelykujját.

Sarah a vízben úszkált, Blair azonban kijött a partra és leült Bastian mellé.

-         Rohadt meleg van. – emelte fel a kezét Blair.

-         Beszéltem ma Lukassal. – válaszolt Bastian nem éppen idevágóan.

-         Ah, és hogy van?

-         Jól. Biztos hiányzol neki. – mondta Bastian mosolyogva, mire Blair nevetni kezdett.

-         Én? Mért pont én?

-         Nem tudom – emelte fel tanácstalanul a kezét Bastian – Csak felvetettem, mint lehetőség. – vigyorgott. Ekkor Eric termett mellette.

-         A barátja vagy? – bökött Bastianra. Blair nevetett.

-         Nem. – válaszolt.

-         Mázli. Na csajszi, gyere röpizni.

-         Viccelsz? Nekem már az agyamat szívja a nap. – nézett fel hunyorogva a srácra.

-         Lehet, de engem ez a veszély nem fenyeget. Na gyere. – segítette talpra a lányt, aki Erickel ment…